Lk 22, 24-38 (va.de.)

 24 Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb. 

25 Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. 

26 Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. 

27 Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. Jn 13,1-14

28 Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, 

29 és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt; 

30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét. Mt 19,28

31 Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, Jn 13,7-38

32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet! Jn 21,15 

33 Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is! 

34 Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. 

35 Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták. 

36 Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. 

37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik. Ézs 53,12 

38 Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég! 

    Versengésről hallottunk az igeszakasz elején - és a problémák tengerét idézi ez a szó. Versengés a testvérek, barátok, munkatársak, szomszédok között, rivalizálás családok, népek, nagyhatalmak között. A következmény: viszály, harag, gyilkos ellenségeskedés. Gondoljunk Kain és Ábel történetére. Gondoljunk az Ukrajnában zajló háborúra. Mindenki nagy, sőt, még nagyobb akar lenni, igyekezve a másikat lenyomni, legyűrni, lekörözni. 

   Úgy tűnik, a boldogság, a megelégedettség viszonyfogalom lett… Kényszeresen másokhoz mérjük, hasonlítjuk magunkat. Ebben az összevetésben legfőbb szempontot az anyagiak jelentik. Ki vitte többre? – ez a kérdés elsősorban a vagyonosodásra utal. Gyakran halljuk: ott jobb élni, ahol nagyobb a fizetés. (Persze, a gazdagok is elmondják: nem a pénz boldogít, de nem nagyon mondanak le a nem boldogító pénzről… „Még boldogtalannak lenni is könnyebb, ha pénzed van.”) De versenytéma a karrier, a hírnév, a szakmai tudás, akár a család, vagy egyebek. 

   A tanítványokat is megkísérti ez a gondolkodás: ki nagyobb. Ki a főnök? Ki a legtekintélyesebb, a legbefolyásosabb, ki ismeri jobban Jézust, az ő tanításait, ki áll a legközelebb hozzá? A keskeny úton is lehet versenyfutást rendezni. Ha mindenkit kielőztél, akkor nézz körül, hogy nem tévedtél-e közben a széles útra? Csodálkozunk a tanítványokon, de ugyanúgy magunkon is. Nem tudunk túllépni az árnyékunkon. Mindegyre visszaérkezünk önmagunkhoz, kicsinyes indulatainkhoz, nehezteléseinkhez, irigységünkhöz.

   Nyugdíj előtt álló kollegám mondta el: mostanában prédikáció közben bibliai személyekre, történetekre, igehelyekre vonatkozó kérdéseket tesz fel a gyülekezetnek, és kétségbe van esve, hogy mennyire hiányos az igehallgatók ismerete. 30 éve prédikál ott, nagy lendülettel, igényesen - és a hívek elemi dolgokat nem tudnak.  Az én bánatom mélyebb ennél: az ti., hogy lelkületben nem jutottunk előbbre, nem lett több köztünk a megértés, türelem, nagylelkűség, jóindulat… Nem több lett, hanem kevesebb. Ha a gyülekezet lelki értékeit a példázatbeli mináknak tekintjük (nemrég hallottunk erről), akkor én az a szolga vagyok, akinek nem sikerült azokat gyarapítanom… Jobb, összetartóbb, lelkesebb, odaadóbb közösség vagyunk, mint ezelőtt 27 évvel? Nem. 

   Figyelmeztet az ige: Jézus mellett is képesek vagyunk megőrizni ó-emberünket, régi énünket, indulatainkat, ha nem engedjük, hogy valóban az ő szeretete irányítson, formáljon naponta. Ha mégis, akkor áldott legyen az ő neve! Kis eredményekben is az ő nagy kegyelme tükröződik. Szóval: ki a nagyobb, az erősebb, az igazabb? Volt és van bajunk nekünk is ezen a területen, és eltávolodás, szembefordulás, elszakadás lett az eredménye… Jó lenne Krisztushoz igazodni! 

  Jézus magyarázatában a földi hatalmasságokra mutat: a királyok uralkodnak, hatalmuk alá hajtják alattvalóikat, és mindezeken túl még jóltevőknek is titulálják magukat. A világ törvénye szerint az erős legyőzi a gyengébbet, a nagy elnyomja a kisebbet, ráadásul hatalmi vágyának kiélését nagylelkű „kegy-gyakorlásnak” tünteti fel. Mindenik sötétlelkű diktátor szerette, ha dicshimnuszokat zengtek körülötte, ha jóságáról áradoztak. Sztálin – nemrég volt halálának 70. évfordulója – ilyen jelzőket követelt meg magának: a népek reménye, nemzetek atyja, a szabadság és béke hős tábornoka, „aki a legjobban szereti az embereket, és akit a legjobban szeretnek az emberek”. Beleborzadunk, ismerve több millió áldozatot követelő zsarnoki rémtettit. A gonosz nem szereti, ha igazi nevét használják. 

   Ti azonban ne így cselekedjetek! A krisztusi hatalom nem leigáz, hanem felemel, nem követelőzik, hanem szolgál… Lelki értelemben az a nagyobb, aki nagyobb áldozatot tud vállalni, aki több szeretet tud adni, aki hosszabban tud tűrni. Ne a nagyzolásban legyetek nagyok! Ne abban, hogy mások fölé helyezitek magatokat, másokat lekezeltek. Aki nagyobb, az legyen kisebb! Értitek: aki lélekben nagy, az képes kicsi és alázatos lenni. Csak aki igazi lelki nagysággal rendelkezik, annak nem esik nehezére aláhajolni, az vállalja szívesen és lázongás nélkül a szolga szerepét is. Tudatos gesztus kell ez legyen! A kicsinyes ember, aki tele van sérelemmel, frusztrációval, nem képes eltűrni, ha hátrányt kell elszenvedjen. Nem engedi meg ezt az önérzete…  A nagyobbak legyenek a kisebbek! Aki vezet, az a szolgálatban járjon elöl. (Aquinói Tamás - szamaras történet.)

   Jézus másodszor önmagára hivatkozik. Arra a konkrét helyzetre, aminek éppen tanúi a tanítványok. Az előző versekből tudjuk: egy ünnepi alkalmon, a páskavacsorán van együtt Jézus a tanítványaival, és – szavaiból arra következtetünk - ő maga szolgál fel. Azt kérdezi: ki a nagyobb: aki az asztalfőn ül, vagy aki feltálal. A válasz - ismereteink és tapasztalataink alapján - egyértelmű. De a világ Urát itt nem az asztalfőn kell keresni, hanem a felszolgáló személyében (a Leonardo da Vinci képe talán átértelmezésre szorul).  Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. Megdöbbentő…

   Megrendítő (ua. mélyen emberi) az is, amit Jézus ezután mond a tanítványoknak: ti maradtatok velem… Ez valósággal hálanyilvánításként hangzik. Elismerésként. Azt halljuk ki az Úr szavaiból: ezekben a nehéz órákban a tanítványok jelenléte, közelsége, kitartása fontos számára: biztatás, erősítés.  A tanítványok hűségéért Jézus hatalmas jutalmat ígér: örökül adom nektek az országot, ahogy az én Atyám is nekem adta… Jézus akkor örül, ha adhat, ha megoszthatja kincseit. Öröme az, ha mi örülünk. Ez a jézusi gondolkodás. A földi hatalmak elvenni akarják azt, ami a másé, különböző módszerekkel. 

   Hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban - meghitt kép ez… Ott vannak együtt a tanítványok a terített asztal mellett, az úrvacsora elfogyasztása után, és Jézus arról beszél: együtt lesznek majd az Isten országa kimondhatatlan boldogságában  is. Élő, igazi közösség lesz az. 

És trónszékekbe ülve… Több igehely beszél erről a témáról (2 Tim 2, 1 Kor 6,3, Jel 22,5), a HK is tanítja: „Krisztussal minden teremtményen uralkodjam”.  A mi Urunk részesíteni akar az ő hatalmában, dicsőségében… Már a teremtés történetében olvassuk: Isten arra rendeli az embert, hogy uralkodjon a föld állatain, az ég madarain, a tenger halain (az embertársain nem!)… Isten méltósággal koronázott meg, ua. felelősséggel ruházott fel minket. Jézus itt elsősorban a tanítványokhoz szól (a szám is rájuk utal: hogy ítéljétek Izrael 12 törzsét). Van olyan magyarázat, hogy ez a földi Izrael fölötti ítélkezésre vonatkozik (bár ezt sehol nem támasztja alá az Írás). Az „ítélni” (kríno) kifejezés egyébként – mint a király jogköréhez tartozó cselekedet – az uralkodás gyakorlását, döntéshozást, az igazság szolgálatát jelenti….  

  Jézus inti Péter és a többieket is... Kedves hangsúlyt érzékelünk a névismétlésben: Simon, Simon! Ua. komoly figyelmeztetést is: kikért a Sátán, hogy megrostáljon. Miért engedi meg Isten a kísértéseket? Titok ez (v.ö. Jób története), ami nem a mi hatáskörünkbe tartozik, de az biztos, hogy a kísértés is Isten felügyelete alatt áll… Jézus azt ígéri, hogy személyesen fog könyörögni Péterért, hogy el ne fogyatkozzék a hite. Drága biztatás ez: van szószólónk az Atyánál. Hallunk a kísértések, megpróbáltatások céljáról is: hogy ti. kitartsunk, kitartásunk által erősödjünk, és másokat is erősítsünk. Aki nem ment át nehézségeken, az nem tudja igazán megérteni a megpróbáltakat. Csak ha jártál már a másik cipőjében, akkor tudsz együtt érezni vele. (Egy novella arról szól, hogy egy idegkórház vezetője nagyon fölényesen, lekezelően bánt a betegeivel, kiselejtezett embereknek tekintette őket, aztán amikor megöregedett, beteg lett, az egykor általa vezetett részlegre került, és a saját kezelési módszereit alkalmazták vele szemben is, akkor keserűen élte át, hogy mennyire másként néz ki az egész akkor, ha a szó igazi értelmében ágyhoz vagy kötözve.) 

    Valójában az egymás iránti felelősségre hívja fel figyelmünket az ige. Krisztus tanításában nagyon fontos szempont ez… Nem csak magunkért kell harcolnunk, nem magányos hősök vagyunk. Vannak egyéni küzdelmeink, útjaink, de az életünk igazi rendeltetése, célja a szolgálat. Ez a mentalitás van kiveszőben. (Egyik beszélgetésben hangzott el valakiről: ha olyan helyzetbe kerülne, hogy például  le kellene dolgozzon egy napot ingyen, különben az egész falut elpusztítják, az ő házát és családját leszámítva, akkor biztos azt mondaná: hát minek dolgozzam én másokért.) 

  Úgy tűnik, Péter nem is hallja meg a tanítás végét. Legtöbbször csak arra figyelünk, ami érdekünket vagy önérzetünket érinti. () Péter azonnal hárítja a Jézus intését, magabiztosan válaszol: én kész vagyok a börtönbe menni, vagy meghalni érted. Mintha azt mondaná: Uram, te nem ismersz engem (aztán majd a Genezáret-tó mellett bűnbánattal kimondja: Uram, te mindent tudsz rólam), engem ne félts, és különösképpen könyörögnöd sem kell értem. Én jótállok magamért. Aztán tudjuk, hogy meddig tartott a Péter bátorsága.  

  Jézus szelíden folytatja: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor… Még a mai nap meg fogsz tagadni, még a reggel beállta előtt. (A zsidóknál a nap az estével kezdődött, a teremtés történetében is ez a sorrend: lett este és reggel, azaz nappal). Közel van hozzánk a kísértés időben és térben is, és Jézus nélkül, magunkban bízva, közel a bukás is. Szüntelen imádkozzatok, mindenkor vigyázzatok! Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Ne saját erődre támaszkodj, hanem kapaszkodj az Úr megtartó kezébe! 

  Jézus ekkor megkérdi a tanítványoktól: amikor kiküldtelek, volt-e valamiben hiányotok… Úgy is mondhatnánk: Jézus pozitív, bátorító élményeket idéz fel a tanítványokban. Jó nekünk tapasztalatainkból is erőt meríteni: „sok baj között erőd volt és örömöd.” Gyakran átéltük Isten csodálatos szabadítását, ezért az előttünk álló kihívásokban is rábízzuk magunkat. Az az esemény, amire itt Jézus hivatkozik, a tanítványok számára bizonyára emlékezetes maradt. Üres kézzel, de tele szívvel, Isten Lelkének erejével indultak el, és csodák, gyógyulások, megtérések történtek általuk, és boldogan, lelkendezve, ujjongva tértek vissza. 

   Meglep, amit Jézus mond: most azonban. Más idők vannak. A kísértés órája ez. Elő kell venni az erszényt, a tarisznyát, és kardra is szükség van. Jézus lelkiekről beszél, a tanítványok a testiekre gondolnak.  Jézus a Lélek kardjáról beszél, ők pedig a földi fegyvert mutogatják. Tudjuk, hogy amikor nem sokkal később a Gecsemáné-kertben Péter (Lukács nem nevezi meg) védekezni próbál, és levágja főpap szolgája fülét, Jézus maga utasítja rendre: tedd helyére kardodat. Nem földi harc ez. Valamit félreértettek a tanítványok, és gyakran félreértjük Jézus szavait mi is. Amikor a két karddal kapcsolatban azt mondja Jézus, hogy elég, akkor azt hangsúlyozza: nem a „katonai potenciál” növelésére van szükség. Világunkat a pusztulástól nem a több fegyver, hanem a több hit és szeretet mentené meg.  

  Valami felborult a világ értékrendjében. Beteljesedik az Írás: a bűnösök közé sorolták… Jézust, az ártatlant, a szentet. És a bűnös, a megátalkodott, az erőszakos, a másokat leigázó ember lesz a jó. Kövessük az Isten rendjét, a Krisztus igazságát, és ne egymás ellen, hanem egymásért álljunk ki, hogy békességünk, üdvösségünk legyen! Ámen.

Urunk, kegyelmes mennyei Atyánk, hálát adunk neked ezen a tavaszi vasárnapon gondviselő irgalmasságodért, amellyel körülveszel minket szükségben és megelégedettségben, nehézségekben és áldásaid megtapasztalásában. Hálát adunk a gyülekezet közösségért, mindazokért, akik itt most együtt vagyunk: gyermekek, fiatalok, felnőttek. Jó nekünk átélni az egymáshoz és a hozzád tartozás felemelő örömét. Hálát adunk igéd drága üzenetéért, a megváltás örömhíréért. Valóban látjuk, hogy ez az, ami mindent felülír, minden helyzetben reménységet ad. 

Megváltó Krisztusunk, magunkra vettük a te intésedet, figyelmeztetésedet is. Valóban, annyi versengés, harc, viszálykodás kap helyet közöttünk, mert nem te tanításodra, példádra, hanem a világ értékrendjére figyelünk. Emberi indulataink irányítanak, és nem a te szereteted. Te, aki a mi sorsunk vállalásáig megaláztad magad, taníts nekünk alázatot, te, aki magadra vetted bűneinket, mutasd meg nekünk a békesség útját! Hadd legyünk nagyok a szolgálatban, az egymás támogatásában, az igazság követésében, egymás felemelésében, és ne a büszkeségben, dicsekvésben, akaratosságban! Köszönjük a nagyszerű ígéretet, hogy te felmagasztalod a tieidet, dicsőségedben részelteted, és majd a te asztalodhoz ülteted a te országodban. Győzelmes Urunk, az egykor Péternek mondott üzenet is szíven talált, és magunkra ismertünk az ő fogadkozásában is. Olyan magabiztosak vagyunk, és olyan hamar elbukunk, elszakadunk tőled. Téged kérünk, hogy a kísértések között légy közel hozzánk, bátoríts, támogass, és könyörögj érettünk az Atya színe előtt, hogy a lelki tusakodásban le ne győzettessünk, hanem kegyelmedből megtartassunk. Ruházz fel minket a te erőddel és hatalmaddal, azzal a lelki fegyverzettel, amire szükségünk van a megpróbáltatások idején - hittel, reménységgel, a Lélek bizonyosságával -, hogy hűségben kitarthassunk, és megálljunk, míg végre teljes diadalt veszünk!

   Mennyei Atyánk, könyörülj gyülekezetünkön, őrizz minket és vigyázz ránk! Annyi külső és belső nehézség szorongat, annyi betegség van, gyász, megpróbáltatás, lelki erőtlenség, megkötözöttség! 

Fohászkodunk a betegekért, azokért, akik súlyos az állapotban vannak, azokért, akik régóta hordozzák ezt a keresztet, és naponta érzik annak könnyét, kínját, azokért, akiknek mostanában romlott meg az egészsége, és te vannak aggodalommal. Könyörülj rajtuk, megtartó, örökkévaló, életet munkáló irgalmaddal öleld őket át, hordozzad, szent akaratod szerint gyógyítsad testükben és erősítsed lelkükben.  Könyörgünk a gyászolókért, azért a két családért, akik most veszítették el hozzátartozójukat, szomorúságunkban te vigasztald őket jóságoddal, az örök élet reménységével, és azokért is, akik régebb óta hordozzák szívükben a veszteség hiányát, ürességét. Légy a különböző gondokkal küszködőkkel, azokkal, akik megfáradtak a külső vagy lelki harcokban, és áldd meg azokat is, akik a munka terhét hordozzák, akik tanulnak, dolgoznak, fáradoznak, a közösségnek szolgálnak – adj jó előmenetelt nekik, hogy igyekezetüknek szép eredménye legyen! Imádkozunk konfirmandusainkért, akik két hét múlva vallást tesznek hitükről, áldd meg őket, hogy hűségesek maradjanak Megváltójukhoz, gyülekezetükhöz, családjukhoz. Imádkozunk a régebb konfirmálatkért, akiket ma köszöntünk, a házaspárokért, akik ebben a hónapban ünneplik házassági évfordulójukat. Kegyelmed gazdagságát áraszd rájuk, adj nekik kitartást, békességet, hálás szívet, áldd meg családjaikat… Áldd meg népünket, anyaszentegyházunkat, sok problémával küszködő világunkat! Juttasd győzelemre a te igazságodat és békességedet a szívekben, az országokban! Krisztusért. Ámen.