Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

1 Jn 3,1-12 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.19

Domahidi Béla

1 Jn 3, 1-12  (vas.de.)

 

1 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Jn 1,12 

2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Kol 3,4; 2Kor 3,18

3 Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. 

4 Aki bűnt cselekszik, a törvényt is megszegi, mert a bűn törvényszegés. 

5 Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Ézs 53,4.9Jn 1,291Pt 2,24 

6 Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látja és nem ismeri őt. 

7 Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz.

8 Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja. 

9 Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. 

10 Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. 

11 Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást, Jn 13,34 

12 nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak.

 

   Egy nyomatékos felszólítással kezdődik az ige: lássátok meg! Vegyétek észre, csodálkozzatok rá arra a szeretetre, amit Isten tanúsított irántunk! Ez nem magától értetődő, nem természetes, hanem ámulatra indító tény. 

   Isten irántunk való szeretetének bizonyítéka az, hogy az ő gyermekeinek neveztetünk. A szeretet igyekszik a legszorosabb kapcsolatot megteremteni. Akit szeretünk, az áll szívünkhöz a legközelebb. Gyermeki mivoltunk nemcsak titulus, nemcsak bizonyos minőségi előrelépés valami lelki ranglétrán, hanem egy teljesen új viszony létrejötte, melynek során átkerülünk Isten védnöksége és oltalma alá. A bűn lélekölő kapcsolatrendszerében nyomorogtunk, biztos halál várt ránk, Isten pedig a nevére vett minket.  

   János hangsúlyosan hozzáteszi: és Isten gyermekei is vagyunk. Két dologra utalhat ezzel. Először arra, hogy legyünk ennek tudatában szüntelen. Legsötétebb pillanatainkban is Isten szeretet ölel körül. Csodás erők áldott védelmét élvezzük. Másodszor: éljünk is úgy, ehhez a helyzethez méltóan. Régebb használták ezt a kifejezést: jó házból való valaki. Ez felelősséget ruházott az illetőre: tartást, megbízhatóságot vártak el tőle. Bárcsak cselekedeteinkből, magatartásunkból ráismernének a mi mennyei Atyánkra!  A hitetlen világot sokszor nem érdekli mennyei kötődésünk (vagy éppen gúnyt űz abból), de a mi hozzáállásunkon az nem változtat. Lehet, hogy ismerőseim nem törődnek azzal, hogy mennyire ragaszkodom családomhoz, de attól még szeretteim fontosak maradnak számomra. (Egyik szülő írta le, akinek gyermeke életmentő műtéten esett át: a jó hírtől számomra megváltozott a világ, másként láttam az embereket, pedig tudtam, hogy ők ugyanúgy néznek rám, mint azelőtt.)    

   Valójában mi sem fogjuk fel ennek a ténynek (gyermeki mivoltunknak) az igazi horderejét, súlyát. Számunkra sem teljesen nyilvánvaló, hogy Istenhez tartozásunk milyen kiváltságot jelent, és milyen nagyszerű jövőt, távlatot nyit számunkra…  

   Az azonban tudjuk, hogy majd hasonlókká leszünk őhozzá. Isten nemcsak egy jogi lépést tett meg értünk, nemcsak adoptált, hanem valóban magához hasonló gyermekeivé akar formálni minket: az újjászületés, a Szentlélek munkája által. És majd a maga dicsőséges közösségébe fogad. Istennel járni, lakozni, énekeljük. És Istennel tölteni, ünnepelni az örök életet. (Aktuális kérdés: hogy hova tervezzük az örök vakációt?) 

  Ez a mi élő reménységünk. És ez kötelez, mozgósít, motivál. János szerint arra, hogy megtisztítsuk magunkat. Ha vendég érkezik hozzánk, és éppen izzadtak, porosak vagyunk, az első dolgunk az, hogy megmosakszunk. Istennel kapcsolatban is érezzük annak szükségét, hogy tiszta lélekkel álljunk eléje, hogy valahogy kiigazítsuk, lemossuk azt, ami bemocskol, elcsúfít. Nem megy ez Krisztus nélkül. „Mossál meg engem, s leszek fehér, miként a hó!” 

    A bűnről beszélünk, annak elköveteléséről. Mi a bűnt (sajnos) nemcsak elméletből ismerjük… A bűn – állapítja meg János - törvényszegés. A cápák számára nem helyeznek ki figyelmeztető táblákat: tilos emberre támadni. Egyrészt képtelenek lennének a szöveget elolvasni, megérteni, másrészt számukra semmi sem minősül kihágásnak vagy bűnnek. Nincs öntudatuk és lelkiismeretük. Csak az vétkezik, aki tudja, hogy rá törvények vonatkoznak. 

  Krisztus azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, olvastuk. Konkrétan elkövetett kisebb-nagyobb gonoszságokról van szó.  A „bűnös vagyok” általános vallomása mögé nagyon meg lehet bújni, miközben eszem ágában sincs tényleges hibáimat beismerni.  A bűn a rossz véghezvitele… Krisztus – akiben nincsen bűn – belépett a mi zavaros, véres történelmünkbe, hogy megszabadítson saját tetteink következményeitől. Csak a bűntelen tudja elvenni a bűnt. 

  A bűn elleni – bennünk zajló - harc legbölcsebb stratégiai lépése az ige szerint az, ha őbenne maradunk. Aki benne marad, az nem vétkezik. Aki teljes szívével hozzá kötődik. A bűn mindig a Krisztussal való kapcsolatunk kérdését veti fel. Aki vétkezik – az nem ismeri őt. Ezt túlzásnak érezzük. Ki állítja, hogy nem ismerjük Krisztust, annak ellenére, hogy nem vagyunk tökéletesek? 

János itt arra utal, hogy amikor bűnt követünk el, akkor szem előtt tévesztjük őt.  Kiiktatjuk szívünkből, kikapcsoljuk döntéseinkből. Úgy teszünk, mintha nem lenne róla tudomásunk. (Egyik befektető ment el egy öreg bölcshöz tanácsért. - Amikor veled beszélek, akkor nem kérdés, hogy igazságosnak, becsületesnek kell lennem – mondta - , de a tárgyalásaimon olyan nagyok a kísértések, ott minden a pénzről szól, ott teljesen háttérbe szorul mindaz, amit te tanítasz. Mi tegyek? - Hívjál meg, vigyél el engem is az üzleti megbeszéléseidre! – válaszolta a bölcs.) Csak oda menj, ahova Jézust is magaddal viszed, csak az tedd, amit jelenlétében is vállalsz.    

   János elmélyíti a felvetett témát: aki igazságot cselekszi, az igaz. Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van. Ennek a megállapításnak a helyessége könnyen belátható – bár magunkból kiindulva nehezen tudunk azonosulni vele. Aki kifoszt, tönkre tesz minket, az a rosszakarónk, aki támogat, az élete árán a javunkért fáradozik, az a segítőnk.  Amikor rosszat teszünk, akkor az ördög irányít, akkor a sötétség uralma alatt vagyunk (a sötétséget nem kell „felkapcsolni”, az a világosság hiánya), amikor pedig jót cselekszünk, akkor Isten Lelke vezet, a világosságban járunk. Cselekedeteink árulják el, hogy kinek a szolgálatában állunk. Persze, meg-megbotlunk, gyakran levesszük a tekintetünket Krisztusról, de törekednünk kell visszatérni hozzá, és őbenne maradni.

    Biztató mondat hangzott el: azért jött az embernek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Bennem is. Így egészen érthető. Nem a világ gonoszsága okozza legnagyobb bajt nekem, hanem a sajátom.  (Anyuka hazaérkezve látja, hogy a konyha padlója tele van tányérdarabokkal, üvegszilánkokkal. - Mi történt? -  kérdi a megszeppent gyermeket. - Bejött egy légy. - És az tört össze mindent? - Nem, én, mert le akartam csapni.)    

    Azért jött az embernek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Az ördög ellenséges állásait éppen a szívünkben építi fel. Mik ezek? Harag, önzés, rosszindulat, jellemtelenség, hazudozás, megkötözöttségek… Akarunk-e ezektől szabadulni? Kiadjuk-e ezekre Megváltónknak a bontási engedélyt? Vagy ragaszkodunk hozzájuk, mert ezek a magaslatok bűneink védelmét jelentik?

    A János logikája szerint: ha Istentől születtünk (valójában az újjászületés révén történik ez meg velünk), akkor Isten természete van bennünk, aki jó, aki bűntelen.  Az ő génjeit kapjuk, lelki értelemben, Krisztus vonásait, alkatát, temperamentumát. (Hányszor nem ezt látjuk magunkban!) Mennyei genetikánk az igazság cselekvésére képesít, hatalmaz fel minket. 

  Ez szétválasztást is jelent: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van. Amikor haragszol, amikor rosszindulat van benned, hamisságot cselekszel, igazságtalan vagy, akkor felfüggeszted gyermekei státuszodat. Elszakadsz az Istentől. Az ördög vezérlete, ó-embered dominanciája alá kerülsz.

   Ha Istené vagy, akkor az igazságot cselekszed. Nem csak beszélsz róla. (Misszionárius mondta a bennszülöttekről: bár nem ismerik a krisztusi igazságot, de sokszor jobban cselekszik, mint mi, akik ismerjük, de nem követjük.) Nem azért büntetnek, mert nem ismered a törvényt, hanem azért, ha nem tartod be… (Engem soha nem büntetett meg rendőr, mert nem tudtam felmondani a KRESZ valamelyik paragrafusát, csak azért, mert túl gyorsan hajtottam, szabálytalanul előztem, stb.)  

   Az igazság cselekvésének legfontosabb kritériumként (leghitelesebb formájaként) János a szeretet említi. Ez a keresztyén etika alaptétele. Könnyűnek tűnik, és mégis a legmagasabb követelmény. A kérdés tehát az, hogy szereted-e valamiképpen hozzád tartozó embertársadat, úgy bánsz-e vele, ahogy magaddal? Fordítva is igaz: amit a másik emberrel teszel, azt valójába önmagaddal vagy önmagad ellen teszed. Ha kárhoztatod, megrövidíted, megbántod, megalázod – akkor valójában magadat is. Ilyen egyszerű és ilyen bonyolult. A szeretet teljes mértékben a másikra vonatkozik (annak érdekeire tekint), de teljes mértékben rólad szól, a lelkedről árulkodik. Örök példa az isteni szeretet, ami Krisztusban jelent meg. 

  A bibliai üzenet lényege, summája tehát az, hogy szeressük egymást. Ez Isten eredeti terve velünk. Hangsúlyos ebben a mondatban a kölcsönösség is.

   Az ige – elgondolkoztató módon – azt is szóba hozza, hogy a szeretet isteni programja már a kezdetek kezdetén komoly ellenállásba ütközött. Kain a gonosztól volt (a gonosz pártjára állt), és meggyilkolta testvérét. A szeretet tehát élet- halál kérdése. A legnagyobb akadálya pedig az önzés, irigység, hatalomvágy. Mindez a szívünkben születik meg. Ami bennünk van, azt adjuk egymásnak, és azzal vagy a mások életét, vagy a halálát mozdítjuk elő. Ennyire élesben megy. Nem kell fegyvert fogjunk egymásra: szavainkkal, megjegyzéseinkkel, magatartásunkkal is tudunk ölni. 

   Isten őrizzen ettől, hanem tegyen az ő jóságának eszközeivé minket, juttassa győzelemre bennünk Krisztus szeretetét, hogy vele az életet szolgáljuk! Ámen. 

 

   Mindenható Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, áldjuk háromszor szent nevedet ezen a napsütéses vasárnapon minden jóért: a tőled kapott erőért, elvégzett munkánkért, és a lelki segítségért, vigasztalásért, bátorításért is. A drága tapasztalatért, hogy minket a te szereteted hordoz, őriz minket mindenek között hit által, és az élő reménységért, hogy Krisztus érdemmért az örökélet örökösei vagyunk. Mert meg fogjuk őt látni, amint van. Ajándékozz meg minket belső, szívbeli örömmel és hálával ezért, és indíts arra, hogy igyekezzünk megtisztítani magunkat, a mi lelkünket minden hamisságtól! Ehhez kevés a mi elhatározásunk, igyekezetünk, Krisztus megváltó áldozatának erejére van szükségünk. Végezd el bennünk Lelked által szent Fiadért és őreá nézve ezt a te megújító munkádat! Köszönjük, hogy ő azért jött, hogy elvegye bűneinket, lerontsa bennünk is az ördög magaslatait. Hallottuk, hogy aki bűnt cselekszik, az kilép a Krisztus szeretetének a köréből, idegen területre téved, az ördög fennhatósága alá kerül. 

   Segíts, hogy mi a mi Urunkban maradjuk, teljes szívvel ragaszkodjunk hozzá, és ha el is bukunk, téríts vissza minket őhozzá, mert benne van megtartatásunk, örömünk, békességünk. Egyedül neki engedelmeskedve cselekedhetjük az igazságot, és követhetjük annak legmagasabb formáját, a szeretetet. Munkáld bennünk, hogy ne csak beszéljünk róla, hanem valóban cselekedjük! Kapcsolatainkban, magatartásunkban, családjainkban, gyülekezetünkben áldást teremtő módon mutatkozzék meg a Krisztus szeretete. Hallottuk, ez mindig élet és halál kérdése. Legyőzve bennünk az önzést, a nagyravágyást, irigységet, rosszindulatot, juttasd diadalra Krisztus természetét, és állíts minket az élet szolgálatába! 

  Könyörülj gyülekezetünkön! Légy betegeinkkel, elődbe hozzuk szenvedéseiket, nehéz küzdelmüket, a hozzátartozók aggodalmát. Kiváltképpen fohászkodunk súlyos állapotban levő, hűséges szívű asszonytestvérünkért, és azért a kislányért, akinek az életéért sokan aggódnak, sokan imádkoznak. Vigasztald a gyászolókat, erősítsd az erőtleneket, bátoríts a csüggedőket, szabadítsd meg a bűnök fogságában élőket, áldd meg a fáradozókat, és mindnyájunkat vezess kegyelmedben, a szeretet cselekvésében! Hozzád kiáltunk a háborúban szenvedőkért, rontsd le az ördög munkáit az ellenségeskedő szívekben, hadd döbbenjenek rá arra, hogy az élet szolgálatát bíztad rájuk. Hallgass meg könyörgésünkben, Krisztusért kérünk. Ámen.