Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

1 Jn 5, 12-21 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.26

Domahidi Béla

1 Jn 5, 12-21 (vas.de.)

 

        12 Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. 

13 Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. 

14 Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. 

15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.

16 Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön. 

17 Minden gonoszság bűn, de van nem halálos bűn is. 

18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az megőrzi önmagát, és a gonosz meg sem érinti. 

19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. 

20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 

21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól

 

   A János első levele utolsó sorait hallottuk. Jelzi is a szerző, hogy összegzésről van szó: „ezeket azért írtam nektek…” Vannak igazságok, amiket jó újból és újból tisztázni, tudatosítani. Érzelmeink - amiket hitéletünkből sem tudunk kikapcsolni - nagyon változóak, a körülmények befolyása alatt állnak. És általában lefele húznak. Isten Igéjében a félelemnek, a csüggedésnek az ellenszerét találhatjuk meg. (Ha bajban vagyok, milyen sokat jelent, ha családom tagjai, barátaim megerősítik, hogy szeretnek, hogy fontos vagyok nekik. )

   Ilyen bátorító alapigazságként hallottuk: hogy akié a Fiú, azé az élet. Ebben a rövid mondatban benne van a teológia (Istenről szóló tudomány) lényege. Jézus nemcsak egyedülálló tanító, aki új szemlélettel, erkölcsi látással és tartással ajándékoz meg, hanem az élet forrása és garanciája is számunkra. Ha az életről beszélünk, annak szépségéről, teljességéről, öröméről, akkor ezt Krisztussal kapcsolatban kell tennünk. Rajta kívül csak az élet utánzata van. 

   Sokatmondó a megfogalmazás: akié a Fiú. Nem elég csak hallani vagy tudni róla, meg kell nyitnod a szívedet előtte. Úgy, ahogy vagy. Érdekes: nem az a kérdés, hogy a szent elfogadja-e a bűnöst (ez már megtörtént a megváltás érthetetlen cselekedetében), hanem ennek a fordítottja. Akié a Fiú: aki birtokolja Jézust, aki hitével megragadta őt, aki belé kapaszkodik. Aki benne van, és akiben ő benne lehet. Micsoda lehetőség ez! Isten Fia legszemélyesebb közösségét kínálja fel számunkra. 

   Vele az életet nyerjük meg. Ez nem valami haszonelvű megállapítás, hogy ti. ha az életet akarjuk, akkor minden áron a Jézus kegyeibe kell férkőznünk, hanem - meglátásom szerint - tisztázása annak, hogy Krisztussal az élet teljességét nyerjük meg. Krisztusban többet kapsz, mint amit az életről egyáltalán el tudsz képzelni („kegyelmed jobb az életnél” – Zsolt 63,4): benne minden a tied. Fölösleges nem benne keresed az élet színét, javát. Menj Krisztushoz, és benne a legnagyobbat, a legtöbbet találod meg.

   Sokszor másnál, másban keressük… és véljük felfedezni. Azt mondjuk: aki gazdag, azé az élet, aki sikeres, aki valami rendkívülit ért el, aki megvalósította álmait. Ám a tapasztalat világosan mutatja: ez nem igaz. Nincs gazdagabb, boldogabb, izgalmasabb élet annál, mint amiben Krisztussal van részed. Vele még a halál is az életről szól.

   Ezt azért írtam, hogy tudjátok: örök életetek van. Megváltónk nemcsak ezt a mulandó életet teszi széppé, tartalmassá (amit Jézussal töltesz, az soha nem elvesztegetett idő), hanem örök életben részeltet. Belegondolva kissé ellenmondásos a megfogalmazás: részt kapsz a teljességből. Inkább: beteljesedsz a teljességgel. Soha ne felejtsük el ezt! Úgy le tudnak húzni pillanatnyi gondok, bajok, bosszúságok! Ki is mondjuk: elment a kedvem az élettől. Az örök élettől soha ne menjen el! Krisztus érdeméért annak a várományosai vagyunk. 

   Ha ekkora ajándékot kaptunk Istentől Krisztusban (olvastuk az előző versekben, hogy vér és víz által történt ez meg, nagy áldozat árán), akkor bizalmunk lehet… Alapvetően bizalmatlanok vagyunk. Magamban ismerem fel először ezt a vonást. Sok rossz tapasztalat miatt belénk ivódott ez a magatartás. Gonosz a világ, és mi is azok vagyunk. Általában másokat hibáztatunk, de mi is részt veszünk a bűn körforgásában. (Egy ember egy üzletben a vásárláskor nagyon alaposan ellenőrizte a visszakapott pénzt. A felesége otthon megkérdezte: miért ez a túlzott óvatoskodás. – Tudod – válaszolta a férj -, a napokban hamis pénzzel fizettem nekik, és nem szerettem volna, hogy becsapódjam, és véletlenül azt kapjam vissza.)  

   Ezt a viszonyulást kivetítjük Istenre. Akármilyen csalódás ér, rögtön kifakadunk: elhagyott minket, nem törődik velünk, elfeledkezett rólunk. Sokszor kimondjuk ezt, kiváltképpen bajban, csalódásban. Ilyen gondolatok miatt megromlik az Úrral való kapcsolatunk, holott az ő részéről semmi nem változott.

  Azt írja János, hogy Krisztusra nézve bizalmunk lehet afelől, hogy bármit kérünk akarata szerint… A „bármit” mellett ott van egy isteni feltétel. Hála Istennek. Jézus is így tanítja: amit az én nevemben kértek, vagyis az én lelkületem, indulatom szerint. Ha Isten korlátlanul mindent megadna nekünk, amit szeretnénk, annak katasztrofális következményei lennének. Ezt mi is belátjuk.

   Akarata szerint – ez nem leszűkíti, hanem a jó irányába kiszélesíti a lehetőségeket. Mennyi csodálatos dolgot kérhetnénk, és minket sokszor csak kicsinyes, önző vágyaink foglalkoztatnak. (Az éhes halász kifogja az aranyhalat. – Mit kívánsz? Akármit kérsz, teljesülni fog – mondja a hal. - Egy kis tüzet kérek ide a folyópartra, hogy megsüthesselek. Esik ki a szemem az éhségtől.) Megrekedünk a mi mértékünknél, pedig Isten nagyszerű gondolataihoz igazodhatnánk. 

   Ha tudjuk, hogy meghallgat, akkor már megkaptuk. Helyes ez logikailag? A hit vonatkoztatási rendszerében mindenképpen. Ha tudom, hogy Isten meghallgatott, akkor úgy mehetek tovább, hogy bizonyos vagyok: a legjobb megoldás van előkészítve számomra. Ha őszintén elmondtam hittel, bizalommal, akkor meg lehetek győződve afelől, hogy teljesülni fog, „sokkal bizonyosabban, mint amennyire és azt szívemben kívánom”.  Nagy mélységei, magasságai ezek a hitnek!

  A kérésnek egy különös esetét említi János: a másokért való könyörgést (pedig mi – ugye - az eddigieket hallva, elsősorban magunkra gondoltunk). Ki vív kemény imacsatákat másokért? Igaz, még ebben is mennyire önzők vagyunk! Bárcsak fontos lenne nekünk a másik ember sorsa is, a szívünkön hordoznánk azt, akár a magunkét! Úgy hiányzik az a hozzáállás! Közösségeinknek nagy erőtlensége ez. Ha fontos lenne a másik helyzete, boldogulása, békessége, előbbre jutása, ha energiánkat nem az egymás elleni, hanem az egymásért való küzdelemre fordítanánk, másként nézne ki közösségünk… Egy ügyvéd mondta el: két testvér pereskedett egy bizonyos örökölt területért. Annyit költöttek a perre, ahogy abból felépíthettek volna egy közös házat. Ki akar közös házat építeni?

   Szóval, könyörögni (ez az imádkozás szenvedélyes formája) egymásért. Elgondolkoztat a halálos és nem halálos bűn megkülönböztetése: ha nem halálos bűnt követ el… Beleborzadunk. Persze, hivatkozhatnánk arra, hogy abban a korban – amikor még nagyon erős volt a hívők közösséghez csatlakozás élménye - a Krisztus megtagadása, a bálványimádáshoz való visszatérés valóban súlyos, megbotránkoztató, a közösségből való kizárást eredményező bűnnek számított, de ezzel nem tudnánk kibújnia a kijelentés terhe alól. Van halálos bűn, vannak olyan emberek, akik már földi életükben a kárhozatot választják, akik tudatosan és végleg szembehelyezkednek Isten megváltó akaratával. Én nem imádkozom Putyin megtéréséért. Aki Krisztus tanítását ismerve következetesen az erőszak, a gonoszság mellett kötelezi el magát, nem válogat az eszközökben céljai eléréséért, annak a lelke menthetetlen. Ördögi módszerekkel nem lehet Isten ügyét szolgálni. 

  Meg kell figyelnünk, hogy az „elkövet” ige jelen időben áll. Nem arról beszél János, amit valaki elkövetett, hanem amit elkövet. Ez a szóhasználat arra az értelmezésre nyitja meg a lehetőséget, hogy a halálos bűn elkövetése egy átmeneti állapot, ami megváltozhat. Amíg abban kitart valaki, addig kár a jó szóért, közbenjárásért… Aki gonoszul, megátalkodottan tagadja Istent, gúnyt űz Krisztus megváltó jóságából, azt nem kell megtéríteni akarnunk  (rá kell bízzuk az igazságosan ítélő Istenre)… De talán eljön a lelki fordulat ideje. Valójában minden hitetlenség – amíg benne vagyunk - halálos bűn, hiszen a kárhozatra visz. 

  János visszatér az Istentől születni gondolatára. A Lélek megújító munkájának az eredménye ez. Új létforma Krisztusban. Az ilyen ember – hallottuk újból - nem vétkezik, mert az isteni természet uralkodik benne. Amint ezt Krisztus példája is mutatja. Bennünk sajnos sokszor meggyengül az ő indulata, szeretete. Gyengélkedő újjászületettek vagyunk. Minél jobban felnövünk mennyei testvérünkhöz, Krisztushoz, általa annál jobban meg tudjuk őrizzük magunkat, a gonosz meg sem érint. Lepereg rólunk. Nincs bennünk fogódzója. Bárcsak így lenne! 

  Egy dolgot nem szabad elfelejtenünk. Éspedig azt, hogy mi az Istentől vagyunk. Ezt a tényt – ami nem a mi teljesítményünkön, hanem Krisztus érdemén nyugszik - még saját botladozásaink sem cáfolhatják meg. Azt is tudnunk kell, hogy a hitetlen világ a gonoszságban leledzik.  Vagyis a hitetlenség magától nem fog a jó útra térni. Az ember magától az önzésre, a bűnre hajlamos. Egy pozitív előjelű változáshoz felső támogatásra, kapcsolatra van szüksége. Istenhez tartozásra. Abszolút sötétségben a virág nem fog kinyílni. Nem a virág erénye az, hanem a fényé. A virág – amibe Isten beleteremtette ezt a lehetőséget - csupán enged ennek a késztetésnek.  A hit nem a mi természetünk produktuma, hanem Isten munkája bennünk. Küldetésünk kibontakozása. Csak engedelmeskedjünk! Sötétségben, Krisztus nélkül élni esztelenség. Ne irigyeljük a hitetlen világot. Csillogó, gazdag, de üres. 

   Mi felülről való értelmet kaptunk, hogy megismerjük az Igazat, elfogadjuk (benne legyünk) az Igazban, vagyis Jézus Krisztusban. A Bibliában az igazság a helyes életvitelt jelenti. Ez abszolút értelemben Jézusban valósult meg, és általa bennünk is elkezdődhet. Ő az igaz Isten és az örök élet. Akarunk-e mást? „Neked adok mindent, kell-e még valami?”

   Egy kedves, búcsúzó megszólítással és egy figyelmeztetéssel zárul a levél: gyermekeim, ha így van, akkor őrizkedjetek a bálványoktól! Ha Krisztusban megismertétek, elfogadtátok az életet, akkor nem állhattok a halál szolgálatában. Aki minden megkapott, azt nem ámíthatja a semmi.  Vannak, jelentkeznek kísértések, de legyen mindig nagyobb a szeretet vonzása. Ámen. 

 

Örökkévaló Istenünk, mindenható mennyei Atyánk Jézus Krisztus által a Szentlélek közösségében, áldjuk háromszor szent nevedet gondviselő, megtartó irgalmadért, amellyel hordoztál, megőriztél minket az elmúlt héten, segítettél munkánkban, feladatainkban, erőt adtál küzdelmeinkben, áldásaiddal vettél körül. Hálát adunk a csodálatos kijelentésért, hogy te vagy az élet forrása, teljessége, és ezt az életet Krisztusban ajándékozod nekünk. Akié a Fiú, azé az élet. Add, hogy ezt hit által valóban megértsük, és befogadjuk Megváltó Urunkat a szívünkbe, hogy benne mindent megnyerjünk. Hisszük, hogy javaid összességét, kimondhatatlan gazdagságát adod nekünk őbenne. Bocsásd meg, hogy sokszor lehúznak a mindennapi gondok, bajok, terhek, és elfeledkezünk erről a kiváltságról, és elfeledkezünk az örök élet reménységéről. Kicsinyes, önző célok eléréséért harcolunk, és kihull a tudatunkból, szívünkből a drága igazság, hogy Krisztusban minden a miénk.  Legyen áldott szent neved, hogy szüntelen emlékeztetsz erre. És arra is, hogy meghallgatod szent akaratod szerinti imádságainkat. Teljes bizodalmunk lehet efelől.  Segíts, hogy semmit ne kételkedjünk, higgyük azt, hogy te mindent a javunkra fordítasz. Azt is, amit mi bajnak, nehézségnek érzünk. Ami miatt panaszkodunk. Hadd kérjük tőled azt, hogy mindent úgy intézz az életünkben, hogy tőled senki és semmi el ne szakítson, hanem betöltsük küldetésünket, amit reánk bíztál ezen a földön, és megnyerjük az üdvösséget, amit Krisztus szerzett meg számunkra.

Taníts minket egymásért is imádkozni, egymás sorsát szívünkön viselni: szeretteinkét, ismerőseinkét, gyülekezetünkét. Így könyörgünk, végezd köztünk megtartó, újjáteremtő munkádat. Rontsd le a közömbösséget, a hitetlenséget. Őrizz minket, mindenkit halálos bűnöktől, a tőled való elfordulástól, Krisztus megtagadásától, az ő szeretete lábbal tiprásától. Rajta kívül nincsen élet. 

   Valóban, látjuk a gonoszság hatalmát is a hitetlen világban, de érezzük kegyelmed vonzását. Add, hogy ennek engedelmeskedjünk. És a jónak legyünk az eszközei, mint a te gyermekeid, a te egyszülött Fiad, Krisztus Urunk példája szerint. Ő az Igazság, a világosság, az élet. 

 Légy megtartónk, áldd meg gyülekezetünket minden egyes tagjában, családjában. Könyörgünk a gyermekekért, fiatalokért, felnőttekért. Könyörgünk a betegekért, személyesen, szívünkre véve sorsukat, a gyászolókért, megpróbáltatásban levőkért. Külön könyörgünk a hitetlenség állapotában leledzőkért, ne engedd, hogy keményszívűségüknek lelki halál legyen a vége! Ments meg minket!

Fohászkodunk a háborút szenvedőkért, annak borzalmait átélőkért, hozd el a békesség győzelmét. Fohászkodunk világszerte az éhezőkért, elnyomottakért, üldözöttekért. Megváltó szeretetedet áraszd ki ránk, Krisztusban. Ámen.