Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

ApCsel 9, 9-19

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

ApCsel 9, 9- 19a

És három napig nem látott, nem evett és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram. Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson. Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet. Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott.

   A tegnap kezdtük olvasni az Újszövetség egyik legizgalmasabb, legelgondolkodhatóbb történetét, a Saul megtérését. Pünkösd után játszódnak le ezek az események, azaz üdvtörténeti szempontból a Szentlélek és kegyelem idejének nevezett korszakban, amelyben mi is élünk. Vajon vannak-e, lehetnek-e ilyen változások közöttünk?

   Saul személye az Újszövetségben először az István megkövezésének történetében bukkan fel, ahol is teljes beleegyezéssel asszisztál a kivégzésnél. Nem hatja meg István ártatlan halála, szelídlelkűsége, gyilkosaiért imádkozó jézusi lelkülete, sőt, úgy tűnik, még fanatikusabbá teszi. Aki nincs velem, ellenem van, tanítja Jézus. Isten kegyelmes hívására vagy megtéréssel, vagy lázadással válaszolunk.   

   A 9. rész írja le Saul pálfordulását (később Pál maga többször hivatkozik erre a megrázó élményére). Megtudjuk, hogy elvakult rajongója a hagyományoknak (erről egészen személyesen ő maga is ír: szerfölött rajongtam atyai hagyományaimért, Gal 1, 14), és esküdt ellensége mindennek, ami azokat fenyegetni látszik.

    Dühödt szenvedéllyel veti bele magát a keresztyének üldözésébe. „Az öldökléstől lihegve”, olvastuk. Krisztus Urunk figyelmeztet: nem tudjátok, milyen indulat van bennetek (Lk 9,55). Afelől mindenki meg van győződbe, minden haragvó, gyűlölködő, magának önhatalmúlag igazságot szolgáltató, vagy elégtételt szerző ember Káintól kezdve, hogy igaza van, hogy jogos az, amit tesz. Fel kell ismernünk, hogy tkp. saját indulataink motiválnak. Vajon mi áll indulataink mögött? Egy bölcs gondolat szerint: ha elkezdesz egy harcot, egyre több okod lesz folytatni azt. V.ö. az évekig, évtizedekig elhúzódó neheztelések, konfliktusok, haragvások.

   Útközben azonban … valaki közbelép. Isten beavatkozik, valami módon mindnyájunk életébe. Vajon észre vesszük-e? Vagy a figyelmezetés még keményszívűbbé tesz? Pál mondja később: nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt (ApCsel 26,19). Isten megállította, és Saul megállt. És Pálként indult tovább. Más úton, más emberként.

   Két nagy problémánk van: nem lehet minket megállítani a rosszban és elindítani a jóra. Megmerevedett szokásaink hatalmukba tartanak – önzésünk, beteges érzékenységünk, arroganciánk, másokat kritizáló magatartásunk -, és ezeket nem tudjuk letenni. Félünk Saul halálától. Félünk otthagyni a porban azt, ami lényegében por és hamu. (Egy mese arról szól, hogy két testvér elment hetedhét országon át szerencsét próbálni,  egyszer találkoztak egy öreg emberrel,  aki adott nekik egy-egy zsák aranyat, és meghagyta nekik, hogy azt okosan használják fel a haza felé tartva. A nagyobbik egész idő alatt nem tett egyebet, csak szorongatta a zsákját, semmi másra nem figyelt, jóformán nem is aludt, a kisebbik pedig rendre szétosztotta az aranyat bajban levőknek, akikkel útközben találkoztak. Hazaérve a nagyobbik reszketve nyitotta ki a zsákját, hát az arany értéktelen kövekké változott, a kicsié pedig tele volt csupa arany gabonaszemmel, amit elvetett, és az évről-évre arany termést hozott.) Ragaszkodunk a bűn által megnyomorított életformánkhoz, pedig élhetnénk békességben, örömben, gazdagságban.

   Saul három napig nem lát, nem eszik, nem iszik. „Megvakultak hiú szemeim”, írja Ady. Testileg is kiábrázolódik lelkének sötétsége, hogy annál jobban vágyódjék az igazi világosság után. Önmagunkban sötétségben, öntudatlanságban élünk. Szeretnénk-e látni azt, hogy megújul az életünk, hogy felragyog rajtunk az Isten békessége? Közben Saul nem eszik, nem iszik, gyászol a lelke: a bűnbánat állapota ez.  A kesergésé és a felismerésé. Ha rossz irányba mész, a megállás a bölcs döntés. Nem kellene megállnunk? Számba vennünk, hogy hol tartunk. Egyéni, közösségi életünkben. Olyan nagy mértékű a pusztulás köztünk! A szó konkrét és lelki értelmében is. Isten megmentő terve készen van már. Krisztusban mindent elvégzett. 

   Van egy tanítvány Damaszkuszban. Anániás jelentése: az Úr oltalmaz. Olvastuk, hogy az Úr megszólította őt látomásban.  Hogy is van ez a megszólíthatóság? Meg tud minket szólítani a mi Urunk? Adunk-e esélyt, időt annak, akié minden hatalom mennyen és földön, hogy beszéljen hozzánk? Figyelünk szavára, keressük az akaratát? Az utasítás nagyon egyértelmű: pontos cím, pontos személyleírás: a tarzuszi Saul, aki imádkozik, és látja, amint te, Ananiás bemész hozzá. Elvégezett dolog. Isten gondolata élet és megtartatás. Minket is belekalkulál az ő üdvözítő tervébe. Vállaljuk-e a megbízatást családban, közösségben?

   Isten programjában nem az van benne, hogy gyűlölködésben, hogy szenvedélyek megkötözöttségében, közömbösségben, békétlenségben töltsük életünket. Nem az van benne, meg vagyok győződve, hogy kiürüljön, széthulljon, eltűnjön gyülekezetünk. Hanem az, hogy te és én az ő akaratát cselekedjük, és áldását kapjuk. Minél inkább engedelmeskedünk, annál tökéletesebben valósul meg az ő akarta. (Érdekes haszid történet … egy szegény istenfélő zsidó azt álmodta, hogy egy messzi városban a híd északi pillére mellett drága ékszereket tartalmazó láda van elásva, el is ment, a hidat felügyelő őr hasát fogta nevettében, amikor meghallotta az öreg történetét, aztán elküldte azzal, hogy szépen húzzon haza, mert mit szólna ahhoz, ha ő menne el hozzá, és elkezdeni túrkálni háza déli sarkánál, mert egy átborozott este után zavaros álmában azt látta, hogy ott valami kincs van elrejtve. Az ember hazament, ásni kezdett háza déli sarkánál, és hatalmas éretékű kincset talált.)

   Anániás mégsem tud azonnal engedelmeskedni. Megfogalmazza ellenvetéseit. Emberek vagyunk, kérdéseink vannak. Vajon életszerű, gyakorlatba ültethető a Krisztus tanítása? Én megbocsátok, de mit fog tenni a másik, stb.   

   Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról. Eljutott-e hozzád az információ? Inkább fordítva kell a kérdést feltennünk: vajon mi jól ismerjük-e a mennyei információkat? A bűnbocsánatról, az üdvösségről. Ő az én választott eszközöm, mondja az Úr. Kinek a kezében vagyunk? Isten Lelke vagy a világ lelkülete irányít?

Én már elkezdtem munkámat az ő életében, menj, ha küldelek, a többi az én dolgom. Milyen szép feladat beleállni az Isten munkájába, szolgálatába! Elviszi nevemet … ő, aki nevem elhallgattatásáért mindent megtett, most annak hirdetője lesz. Sokat fog szenvedni… az első keresztyének a Krisztusért való szenvedést kiváltságnak tartották, ami nem mindenkinek adatik meg. Kényesebbek lettünk.  

   Anániás elment, bement a házba, rátette kezét. A kézrátétel gyakori téma az Apostolok Cselekedeteiben. Testben élünk, szükségünk van fizikai megtapasztalásokra. Krisztus is testet öltött. Isten áldásai valóságosak, kézzel foghatók. Gondoljunk Jézus csodáira. Vagy a „kezelés” kifejezésünkre, ami – igaz -  gyógyítást jelent. Kezünk lehet a jónak és a durva bántásnak az eszköze is.

   Testvérem, Saul. Hogy is tudta kimondani? Krisztus elégtétele átminősíti az emberek közti viszonyt. Ha megváltozunk, akkor kapcsolataink is megváltoznak, meggyógyulnak. Az Úr küldött, aki most már a te Urad is. Aki megjelent, mert jelen van, és egymás mellé rendel minket. Jézusé minden hatalom mennyen és földön. A szívünkben is? (Hallottunk olyan történeteket, hogy véget ért a háború, de emberek még hetekig, hónapokig éltek egy-egy bunkerben, mert nem hallották vagy nem hitték el a jó hírt. Számukra nem jött el a béke. Jézus megszabadított, vajon még mindig az irigység, a gyűlölet, a félem bunkerében élünk?)

   Újra láss és megtelj Szentlélekkel! Egy más látás ez immár. Jézussal másként látunk.

Másként nézünk egymásra, a világra, a jövőbe. Mások a kilátásaink.

A Szentlélek munkája az, hogy nem a magunk elképzeléseit követjük. Nyitottak vagyunk a mennyei pályakorrekcióra. Pál sok helyen ír a Szentlélek munkájáról ( pl.: A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. Róm 5,5)

   Pikkelyek estek le a szeméről. Jelképes mozzanat: a múlt pikkelyei, az indulatok, az emberi gondolatok, a hitetlenség pikkelyei. Tiszta látás adatott neki. Van egy népszerű ifis ének: „Nyisd meg a szívem, ó, Jézus … Látnom kell téged.” Indulataink, gondolataink meghatározzák nézésünket. A hazug ember másokat is hazugnak lát.

   Felkelt, megkeresztelkedett, evett és megerősödött …  A régiért való bánkódás nem akadályozhat meg az új elkezdésében. Isten nem semmittevésre hív el: valami megbízatást kapunk. Saul megkeresztelkedett: elfogadta Krisztus megváltó, bűnbocsátó kegyelmét. Magára vette Krisztus szeretetének pecsétjét. Eljegyezte magát Krisztussal.

   Aztán evett és megerősödött. Testében is erőre kapott. Mire tápláljuk a testünket? Mire használjuk energiánkat? A jónak cselekvésére, mások megsegítésére? Ha a háborúkra költött pénzt egyenlő arányban elosztanák és jóléti célokra fordítanák, a világ minden országa elérhetné az európai életszínvonalat.

   Adjon az Úr nekünk bölcs, engedelmes, neki szolgáló szívet. Ámen!

 

   Urunk, kegyelmes, örökkévaló Istenünk, hálát adunk neked ezen az alkalmon a találkozás, a közös Igehallgatás öröméért, azért, hogy megváltott gyermekeidként vagyunk együtt. Hálát adunk, mert szent vagy és dicsőséges, és olyan jó téged magasztalni. Köszönjük, hogy minden szavad igaz, minden ígéreted beteljesedik, és mi fenntartás nélkül bízhatunk ebben.

    Bocsásd meg nekünk, ha sokszor bűnös, elvakult szándékaink, indulataink hatása alatt állunk, és így szent akaratod ellen cselekszünk! Kérünk, állítsd meg minket is, miként Sault, gondolkoztass el, értesd meg velünk azt, hogy nincs más célba vezető út, csak az, amit te mutatsz, amin te vezetsz! Hisszük, te az életet, a megtartatást akarod, azt, hogy életünk áldás legyen. Segíts Lelked által, hogy ne legyünk engedetlenek a felismert igazsággal szemben, meglássuk Krisztusban megváltó Urunkat, akinél örök életnek beszéde van. Tégy minket az ő szeretének, jóságának eszközeivé! Add, hogy nyitottak legyünk arra, hogy te vezess, irányíts minket megtartó, szent akaratod szerint! Hisszük, nem haragra, nem békétlenségre, nem meghátrálásra, nem pusztulásra rendeltél, hanem megtartásra és áldásra Krisztusban.

   Erősítsd meg minket a jóra! Adj tisztánlátást és kitartást a kísértésekkel szemben! Jó megtapasztalni, Urunk, a te jóságodat és kegyelmedet.

   Könyörülj gyülekezetünkön, vigasztald gyászolóinkat, gyógyítsd, erősítsd betegeinket, adj élő reménységet a csüggedőknek, bölcsességet a tévelygőknek, megtérést a hitetleneknek, meginduló szívet a közömbösöknek, szabadulást a megkötözötteknek. Adj nekünk egyetértést, szeretetet!

   Tartsd meg közösségeinket, népünket, anyaszentegyházunkat Krisztusért! Ámen.