Jn 10, 1-5.11-18 (vas-de.)

 

1 Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; Ez 34,1-10

2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

3 Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Zsolt 95,7 ; Ézs 43,1

4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.

5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.

 

10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.

11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Jn 10,15 ; 13,37 ; 15,13 ; Zsolt 23,1 ; Ézs 40,11

12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. ApCsel 20,29 ; 1Pt 5,2

13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.

14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,

15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Mt 11,27

16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

 

   Jézus minden lehetőséget kiaknáz. Gyógyít, tanít, példázatokat mond. Végül az életét is feláldozza. Megnyílnak-e a szívek? Vajon a legtisztább szeretet, a legönzetlenebb odaadás át tudja-e törni a közömbösség páncélját? (Történet: A vírus)

    Van annak 10 éve, hogy ezt a történetet először olvastam fel a gyülekezetnek. Most talán jobban értjük. Legalábbis, ami a járványt illeti. De értjük-e a fő üzenetét: hogy Krisztus életét áldozva megváltott, és ez hálára, odaszánásra, engedelmességre kötelez minket? Mi kell ahhoz, hogy elgondolkozzunk? Mi az, ami felráz közömbösségünkből, megindít minket? Csak a saját nyomorúságunk? Mit tehet még Isten értünk? Ennél a végtelen szeretetnél, kegyelemnél nincs nagyobb. Az Egyszülött Fiúnál nincs értékesebb áldozat. Ha őt nem fogadod el, ha kitartasz hitetlenségedben, haragodban, ha nem kell neked az evangélium, és nem hagyod, hogy az megérintsen, átformáljon, akkor csak az ítélet marad. Én az ítéletet nem Isten aktív büntetéseként képzelem el, hanem úgy, hogy kilépsz az ő oltalmából, visszautasítod jóságát, kemény szívvel elhagyod irgalmát (mint a tékozló fiú), és akkor bűneid hatalmukba kerítenek, beteljesítik sorsodat, halálos győzelmet aratnak fölötted. A kegyelem körén kívül ítélet-idő van.    

  Jézus ebben az igeszakaszban önmagáról, küldetéséről beszél, és azokról, akikhez jött. Az ő igazi motivációjáról hallunk (hogy ez a divatos szót használjuk), hogy megmentsen, életet ajándékozzon nekünk, és arról, hogy az ellenség önző érdekkel és hamis szándékkal vet szemet ránk. Fő indítéka az, hogy megkaparintson magának, szétszórjon. Elszakítson Istentől és egymástól: ártson, öljön és pusztítson.

   Ez a gonosz szándék napjainkban legtöbbször nem külső, erőszakos támadásokban mutatkozik meg, hanem belülről, a „szívünkön át” tör utat magának: a hitetlenség, elidegenedés, önzés, világias gondolkodás alattomos módszerei révén. Ennek tüneteit látjuk magunkban és magunk körül. A pásztor hasonlata arra világít rá, hogy Urunk számára mennyire fontosak vagyunk, hogy ő az önfeláldozásig elmegy értünk, a legjobbat akarja nekünk. Elfogadjuk-e megváltó szeretetét, felismerjük-e az ő szavát, és engedelmeskedünk-e annak?

    Jézus hallgatói jól értették a jelképeket, és az azok által közvetített üzenetet is. Izrael lakosságának tekintélyes része pásztorkodással foglalkozott. Néhány évvel ezelőtt a mi falunkban is fontos megélhetési forrást jelentett a juhtenyésztés. A juh az egyik legrégebb óta háziasított állat. Magyar történelmünkben a ló mellett a legfontosabb tenyészállat volt. A racka jellegzetesen magyar juhfajta. Sok közmondásunkban, szólásunkban szerepel a juh („rossz juh, amelyik a maga gyapját nem bírja”, „a juhot nyírni, nem nyúzni kell”, „egy juh nem nyáj”, stb.), sok irodalmi műnek is szereplője. Csak utalok Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt, és Móricz Zsigmond: Barbárok c. írásaira.  

  Az akol, amiről szó esik az igében, a juhok számára bekerített szálláshely. Aki nem az ajtón megy be… A legelőre való kimenetelkor és este a hazaérkezéskor a pásztor oda állt az ajtóba, egyenként számba vette a juhokat. Azonnal észrevette, ha akár egy is hiányzott (v.ö. az elveszett juh), vagy ha valamelyik jószág beteg volt. A pásztor az ajtón közlekedett. Nem másfelől hatol be. Egyenes úton járt. Mennyi oldaltámadás ér minket és milyen hiszékenyek vagyunk! Mintha az igazságra lennénk a legkevésbé fogékonyak! Mindenféle elméletre, véleményre nyitottak vagyunk, de a Krisztus tanítása elől elzárkózunk. Mindenhova eljutunk, de sajnáljuk a heti egy órát Istentől. Nem az élet, a békesség, a megbocsátás isteni parancsa, hanem az önfejűség, a félreállás, az ítélkezés, az irigység emberi indulata irányít. És mennyire meggyérült a nyájunk! Gyülekezetünk jórészt otthonülő, közösségbe soha nem járó tagokból áll.  Vajon rendben van-e ez így? Vajon mi lesz ennek a következménye? Tudjuk, hogy ha egy juh elszakad a nyájtól, ha nincs a többiekkel, az nem jót jelent (elsősorban számára). Régi pásztorbölcsesség: a bárány a saját lábán megy el a nyájtól, de csak ritkán jön a saját lábán vissza. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki a saját útjára tértünk, olvassuk Ézsaiás prófétánál (Ézs 53,6). Egyedül a jó Pásztor gyűjthet össze.

   (A 9. versben olvassuk: Én vagyok az ajtó… Vallásórán elmondtam a gyerekeknek: a pásztor kint a hegyekben, a sziklák közé épített szűk karám ajtajánál töltötte az éjszakát, ott feküdt le: akármilyen ragadozó csak a testén keresztül hatolhatott be a juhok közé, illetve azok is csak rajta keresztül mehettek ki.)  

   Jézus azt tanítja, hogy az övéi hallgatnak az ő szavára, nevükön szólítja és kivezeti őket. Egyenként ismeri. Számára senki sem egy a sokból, hanem név szerint ismert gyermeke, akit személyesen szeret, akinek sorsát a szívén hordozza.  

    Előttük jár, a juhok követik. Nem az ismeretlen fele hajtja őket, a juhok az ő nyomában járnak. Utat készít számukra. Előbb ő gázol át a veszélyeken. Mindent megtesz értük, hogy életük legyen…  

  Ismerik a hangját… Annyi hang szól hozzánk! Kísértő, csábító, sokat ígérő hangok. Mindenki jót és szépet ígér, de csak a zsákmányt látja bennünk. Csak arra hallgass, aki kész volt a keresztet is vállalni érted!

   Én vagyok a jó pásztor – mondja Jézus. És nyomban hozzáteszi:  a jó pásztor életét adja a juhokért. Az Ószövetségben Istenről olvassuk, hogy Izrael pásztora…  A jó pásztor – ha baj van - nem a juhait áldozza fel, hanem önnön életét adja a juhokért. Itt Jézus tanítása meghaladja a pásztor hasonlatának mindennapi, megszokott jelentésszintjét. Ritkán történt meg, hogy a pásztor – juhai védelmezése közben – életével fizetett. Inkább a juhok vesztek oda. De általában is a juhok sorsa az volt, hogy vagy elfogyasztásra szánva, akár oltárra kerülő áldozatként végezték pályafutásukat. De itt az abszolút értelemben vett jó Pásztorról van szó, aki a juhok szemszögéből jó. Akinek a legelső, a legfontosabb a juhok megmaradása, sőt, gyarapodása, bővelkedése, boldogsága. A béres elfut. Nincs gondja a juhokra. Nem törődik. Csak a fizetség érdekli. Nem kockáztat, számára a juhok mellékesek. De a pásztor szereti őket.

   Jézus azt akarja hangsúlyozni, hogy szeret minket. Ezért jött el hozzánk, ezért jelentette ki Isten üdvözítő tervét, azért adta magát kínhalálra a golgotai kereszten, ezért hív az ő követésére, ezért akar maga köré gyűjteni. Nem akarja, hogy elvesszünk, hogy a bűn, a pusztulás útján járjunk. Vajon elrejtőzünk a mi sötétségünkben, vagy odamenekülünk az ő jelenlétének világosságába? Eljövünk-e hallani az ő szavát, átérezni megtartó szeretetét, részesülni benne? Találkozni és együtt járni azzal, aki halálig menően életre keres minket. Kívánunk-e közösségben lenni azokkal, akik hozzá tartoznak, akik jóságának élő bizonyságai? Vagy ezer más dolog kerül elsőbb helyre. Elfoglaltságom, munkám, barátaim, étel, ital, pénz, szórakozás, pihenés, TV, semmittevés.     

   Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, Ismerem őket, hozzám tartoznak, és ismernek ők is engem: tudják ki vagyok. Tudják, mit tettem értük. Megtapasztalták jóságomat, kegyelmemet… Jézus itt szó szerinti tanításra vált át: ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom (a juhokért). Mert erről beszél. Mert ezt akarja az értelmünkbe, a  szívünkbe írni, a lelkünkre kötni. Krisztusnak mindent felül haladó irgalma, jósága, szeretete az Istennel való örök kapcsolatából fakadt. Ebbe akar bevonni minket is. Szükségünk van erre az élő, hitbeli kapcsolatra, különben elsodor a világ, elragad az ellenség, elpusztít a bűn. Krisztuson kívül, Isten kegyelmén kívül, az ő és a hozzá tartozók közösségén kívül nincs megtartatás. Meg kell értenünk, komolyan kell vennünk ezt, oda kell térnünk lelkünk pásztorához és felvigyázójához (1 Pt 2,25).

     Az egy nyáj és egy pásztor kijelentése már az üdvösségről beszél. Igen, itt még meghasonlás van (gondolhatunk a különböző, egymással vetélkedő egyházakra), de világosan látnunk, tudnunk kell, hogy csak egy Pásztor van, és akik az övéi, azok – bár most lehetnek választófalak – hozzá tartoznak, és végül egy nyájat fognak alkotni: az üdvözülők seregét. Nekünk a Pásztort kell követni, és akkor biztos, hogy áldásokban lesz részünk, akkor biztos, hogy szeretete fog őrizni, és biztos, hogy megérkezünk a célba, az Isten országába. Ámen.

 

Urunk, kegyelmes mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, köszönjük ezt az alkalmat, találkozást, a gyülekezet közösségét, mindazokat, akik itt együtt vagyunk. Te jól ismersz minket, tudod, milyen gondokat, bajokat, aggodalmakat, bánatot, félelmet, haragot, talán bűnös gondolatokat hoztunk magunkkal a szívünkben. Te jól ismersz minket, és látod, hogy mennyire szükségünk van kegyelmedre, bocsánatodra, Krisztus Urunk megváltó irgalmára.

   Köszönjük, hogy hallottuk: ő a mi jó Pásztorunk, aki szívén hordozza sorsunkat, akinek fontosak vagyunk, aki végtelenül, feltétel nélkül szeret, aki önmagát áldozta értünk, a mi megtartatásunkért, azért, hogy életünk legyen és bővelkedjünk. Téged kérünk, mennyei Atyánk, Lelked által nyisd meg értelmünket és szívünket, hogy felismerjük benne a mi Megváltónkat, hogy meghalljuk az ő szavát, és engedelmesen kövessük őt. Hisszük, hogy az élet útján akar vezetni, a javunkra, kiteljesedésünkre. 

Bocsásd meg, ha idegen hangokra figyelünk, a Sátán kísértésére, a világ csábítására, mások véleményére, bocsásd meg, ha saját ösvényeinken indulunk el, amiket jóknak, sikeresnek látunk, de a végük romlás és pusztulás. Amiképpen a juhok, bárányok csak a pásztorhoz és az ő nyájához tartozva

maradhatnak meg, úgy mi is egyedül csak Krisztusban. Azt is megértettük az igéből, hogy a Krisztus példája szerint minket is a magunk helyén pásztorokká tettél: szülőként a családban, lelkészként, gondnokként, presbiterként, gyülekezeti tagként a gyülekezetben, hitvestársként a hitvestárssal, testvérként a testvérrel szemben, és mindazokkal szemben, akiket reánk bíztál. Őrizz meg minket a Kain könnyelműségétől, aki azt kérdezte, hogy „avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiának?”, hanem taníts minket a jó Pásztorra nézve, az ő indulatát hordozva felelősséggel, törődéssel viszonyulnunk egymáshoz, hogy senki közülünk el ne vesszen!

  Így őrizd gyülekezetünket: nemcsak a külső veszélyektől, hanem elsősorban a belső közömbösségtől, hitetlenségtől, bűnös nemtörődömségtől, széthúzástól, szenvedélyek uralmától, őrizd családjainkat békességben, egyetértésben, ragaszkodásban, és mindenekfölött hitben, szeretetben, reménységben! Adj gyarapodást nekünk lélekben és lélekszámban! Imádkozunk a házastársakért, őrizd meg őket hűségben, gyermekeinkért, tartsd meg őket testi-lelki épségben, engedelmességben, imádkozunk fiataljainkért, segítsd őket tanulásukban, célkitűzéseikben, és abban, hogy Krisztus elkötelezett tanítványaiként éljenek, imádkozunk a felnőttekért, az idősebbekért. Elődbe hozzuk könyörgésünkben betegeinket, mutasd meg nekik testet-lelket gyógyító erődet, hatalmadat, fohászkodunk a gyászolókért, vigasztald őket Szentlelked által az örökélet reménységével, atyai kegyelmeddel pótold a hiányt és ajándékozz nekik békességet. És kérünk a kísértések, bajok, nehézségek közt levőkért, külső és belső problémákkal viaskodókért, az eltévelyedettekért, akik elszakadtak tőled, és talán elidegenedtek másoktól is - vond őket magadhoz a szeretet köteleivel, hadd találjuk meg mindnyájan Krisztusban a békességet, az üdvösséget. Irgalmazz egész megrémült világunknak, mutasd meg mindenkinek, aki meghallja szavadat, megtartó atyai hatalmadat! Jézus Krisztusért. Ámen.