Lk 9, 37-43 (újév)

37 A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. 

38 És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. 

39 Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, úgy rázza őt, hogy habzik a szája, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. 

40 Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták. 

41 Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat! 

42 Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. 

43 Mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. 

   Isten kegyelméből átléphettünk egy következő évbe, adatott nekünk még egy következő nap. Persze, az előző nem múlik el nyomtalanul. Sok mindent magunkkal hozunk: fájdalmakat, csalódásokat, rossz szokásokat, de szép, boldog élményeket, erőt adó megtapasztalásokat is. A tegnap arról hallottunk, hogy Jézus három tanítványával felment egy hegyre, és ott elváltozott előttük. Megrendítő benyomással volt ez rájuk, Péter szinte elragadtatva mondja: jó nekünk itt lennünk… Rendelt az Úr számunkra is ilyen alkalmakat, amikor átéreztük áldó közelségét, bizalommal, reménységgel telt meg a lelkünk. 

   A „következő” azt is jelenti, hogy nem állhatunk meg egy-egy felemelő, ünnepi pillanatnál, tovább kell menni, végezni azt, amit Isten reánk bízott. A csodálatos átélésekből erőt, bátorságot merítve a hit szép harcát - a mindennapi küzdelmeket - tovább kell vívni úgy, hogy soha nem feledkezzünk el Isten dicsőségéről. Arról, ami a hegyen történt: a mi megváltásunkról. Boldog ember az, aki ezzel a tudattal, hittel, ezzel az elköteleződéssel indul el a következők, következendők felé.

    Lent súlyos problémák várják az Urat… Minket is. Ez az évünk sem lesz gondok nélküli. Isten nem is ígérte sehol, hogy még a szellő sem fog meglegyinteni minket, de azt igen, hogy a legnagyobb viharban is velünk van, megtart. Nem zökkenőmentes utazást garantál, hanem biztos célba érkezést. (A mai gondolkodás másról szól: legyen sima, kényelmes az út, nem érdekel, hova vezet.) 

   Egy ember kiált Jézushoz: tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenegyem. Ez az apa a Jézus tekintetét a beteg fiára irányítja, és rá mutatva kér segítséget, irgalmat. Mintha azt mondaná: nézd meg, mennyi szenvedés jut neki, milyen nehéz állapotban van. Induljon meg a szíved… Isten kegyelmét semmi sem tudja jobban kiprovokálni (ha szabad így mondani), mint a mi nyomorúságunk. És azt is hozzáteszi ez a bibliai apa: ő az én egyetlenegyem. Végső érvként a fia iránti szeretetét említi, azt, hogy mennyire drága neki ez a gyermek. 

   Ennek az apának a kérésében megváltásunk titkai tárulnak fel. Valósággal Isten szívébe pillanthatunk bele. Aki könyörületességre indult irántunk elesettségünket látva, és Egyetlenegyét áldozta fel értünk. Isten tudja, mit jelent az elveszett iránti irgalom, és az Egyetlenegy iránti lángoló szeretet. Ezt az óriási dilemmát ő a mi javunkra döntötte el. 

   A betegség tüneteinek leírását, később megnyilvánulásának az ábrázolását talán túlságosan is naturalisztikusnak találjuk. Megdöbbenünk, valósággal megirtózunk a részletektől. Nem is szívesen hallgatjuk. Jellemző ez: a testi-lelki kórral, nyomorúsággal küzdő ember elszigetelődik, idegenné, kellemetlen jelenséggé válik („néztünk reá, nem volt ábrázata kívánatos”). Ez a gyermek valószínű valamilyen súlyos neurológiai betegségben szenvedett, ami teljesen determinálta, megpecsételte, leszűkítette, megnyomorította az ő és családja életét. Akár a bűn. Akármennyire ünneprontó, az Ige alapján beszélnünk kell erről. Sok külső, fiziológiai nyavalya is gyötör minket, de a közösségeinket leginkább tönkretevő betegségek lelki természetűek: hitetlenség, megkötözöttség, keményszívűség, önzés, harag. 

  A lelki járvány, aminek nincsenek orvosi műszerekkel detektálható tünetei, ezrével szedi áldozatait, közösségeket rombol szét, családokat mérgez meg, gyermekek életét teszi tönkre, vagy útját vágja megszületésüknek. A hitetlenség lelkülete ez, ami átveszi az irányítást életünk felett, bántó, kíméletlen szavakat ad a szánkba, az Isten akarata szerinti belső emberünk elleni tettekre kényszerít minket (nem ismerjük be, de gyakran megérinti szívünket a bánkódó felismerés: ezt nem így akartam, nem így kellett volna tennem, mert válás, függőség, gyűlölködés, megromlott kapcsolat, elrontott élet lett az eredménye.)

   És – ez nagyon hangsúlyos és világos az igében - kevés az emberi erő, képesség ahhoz, hogy megforduljon nyomasztó állapotunk. Nincs gyógyszer a patikában. A templomokban, az üres vallásosságban sem… Felülről való segítségre van szükség. Isten Lelkének megújító, újjá teremtő erejére. A tanítványok csődöt mondanak. Egyenesen felsülnek. Nem tudták kezelni a helyzetet, nem tudták meggyógyítani a gyermeket - pedig valószínű, hogy próbálták – Jézus hatalma nélkül. Egyedül Krisztus… Ha meg akarunk újulni, erőre kapni, felépülni, ha növekedni akarunk, reménységben járni, eredményesen szolgálni, akkor ő kell beavatkozzon az életünkbe… A belé vetett bizodalmunkat soha nem szabad feladnunk. Ne emberekre, őreá alapozzunk! 

  Nem túl hízelgő az, amit Jézus mond a tanítványoknak. Nekünk is meg kell hallanunk. A sok szép biztatás mellett, amit Isten igéjéből kapunk, elhangzik ez a figyelmeztetés is… Vigyázzunk, ne magunkban bízzunk, ne a mi ügyességünkben, jó stratégiánkban, ne akarjunk függetlenedni az Úrtól. 

   Divatos eszmény az önálló, Istentől elszakadó ember. Aki kezébe veszi a sorsát, maga dönt jövőjéről, sőt a másokéról is, aki tudja, mit akar, azt is, hogyan kell boldoguljon, és nem kér senkitől tanácsot, nem szorul senki segítségére.  De vajon tudjuk, hogy mi a jó nekünk? És képesek vagyunk ezt a jót választani és szolgálni? Ha körülnézünk (és saját szívünkbe is bekukkantunk), nem ezt látjuk.  

   A felsóhajtó, szemrehányó hang arra utal, hogy Krisztusnak személyes ügye, fájdalma a mi hitetlenségünk. Szívén viseli azt. Szomorúvá teszi az, hogy nem kell nekünk az ő segítsége, szeretete. Pedig nagy szükségünk van rá. 

  Pasteur nevét mindnyájan hallottuk. Ő fedezte fel a diftéria – ez egy gyakran halásos kimenetelű fertőző betegség, ami egy baktérium okoz - ellenszerét. Az akkori orvostársadalom gyanakodva nézte kutató munkáját. Valósággal száműzték Párizsból. Vidéken rendezte be laboratóriumát. Lovak vérével kísérletezett… és valóban sikerült hatásos szérumot nyernie. Bár már megvolt a védőoltás, mégis csecsemők, gyerekek tucatjai haltak meg. Egyszer Pasteur az ő munkatársával, dr. Ruhval, akinek unokája szintén torokgyíkban halt meg, erőszakkal, a felügyelők, nővérek gyűrűjét áttörve behatolt a párizsi klinika fertőző osztályára, ahol közel 300 diftériás csecsemő feküdt a végzetére várva. Mindnyájukat beoltották, 3 kivételével valamennyien életben maradtak… Jézus így sírt Jeruzsálem fölött: hányszor akartalak egybegyűjteni, de te nem akartad. Vajon mi akarjuk? 

  Jó lenne nem okozni fájdalmat Megváltónknak, jó lenne több bizalommal, hittel fogadni az ő szavát! Jó lenne rábíznunk magunkat, hogy az ő erejével, szeretetével átformáljon minket, és felhasználjon az ő áldott munkájában! 

    Nehezen tanulunk. Olyan emberek vagyunk, akik csakugyan képtelenek vagyunk kilépni sémáinkból, szokásainkból, korlátainkból, és valóban az Úr szavának engedelmeskedni. Engedni, hogy az ő újítsa, gyógyítsa meg gondolkodásunkat, cselekedeteinket, kapcsolatainkat. Évtizedek óta rosszul rögzült, romboló magatartásformákat viszünk tovább.

   A lelki új év, Isten kegyelmének, jókedvének az esztendeje akkor köszönt be, ha le tudod tenni régi gondolkodásmódodat, ha rábízod magad Krisztusra, és az ő akarata, tanítása szerint kezdesz el élni. Miért nem mersz lemondani a régiről, miért nem indulsz el bizalommal ezen a krisztusi úton? Ha Krisztus munkálkodni kezd benned, akkor ezzel egyidőben elkezd használni a mások javára.

  Vezesd ide a fiadat! Jézus gyógyító csodája akkor megy végbe, ha előbb a nekünk mondott parancsának engedelmeskedünk. Megbízatást kapunk. Van, ami a mi felelősségünk: gyermekeink nevelése, Isten igéjének meghallgatása, az imádkozás, az elindulás… Talán fel sem figyeltünk erre, de számos ige hangsúlyozza az emberi feltételeket, azt, ami Isten ígéreteire vonatkozóan tőlünk függ: „hívj segítségül…, kérjetek, és…,  minden gondotokat őreá vessétek…” 

  Jöjjünk Jézushoz, vezessük hozzá a reánk bízottakat is! Panaszkodunk a békétlenségre, gyermekeink elidegenedésére, közösségeink meggyengülésére – és nem tesszük meg azt, ami reánk tartozik. Talán ismertjük a megoldást, de nem vesszük igénybe. (Két idős ember találkozik, régóta nem látták egymást. Azt mondja az egyik: mintha nem néznél ki olyan jól. Minden rendben az egészségeddel? A másik így méltatlankodik: miről beszélsz? Tudod, hogy az unokaöcsém a város leghíresebb orvosa. Az első tovább kérdez: és mikor jártál nála vizsgálatra. A válasz: még soha…) 

   A következő jelenet mélyen elgondolkoztatott. Hozza az apa a gyermekét, és Jézushoz közeledve rátör arra a roham. A Jézus közelében is van kísértés, van megpróbáltatás… Nem mondhatom: keresztyén vagyok, és semmi baj nem érhet. Jézus tanítványai szinte valamennyien mártírként haltak meg. 2022-ben több, mint 5.000 keresztyént öltek meg, akiknek sokkal élőbb, öntudatosabb hitük volt, mint nekünk.  

   De a Jézus közelében a Sátánnak már nincs esélye a győzelemre. Krisztus szava gyógyít, talpra állít erőt ad, a halálon túl is megtart.  Nagyon jó hír ez 2023-ra! Olvastuk: Jézus ráparancsol a tisztátalan lélekre… A gyógyulás bent kezdődik. Át kell kerüljön az életünk a Jézus irányítása alá. 

  Szép mozzanat: visszaadta az apjának. Bárcsak ebben új évben sokan átélnék ezt: visszaérkezni Isten közelébe, visszakapni egymást meggyógyulva, békességben, egyetértésben. Hány családban kellene így, lelki értelemben visszatérjenek egymáshoz a tékozló, elidegenedett gyermekek, szülők, hitvestársak, testvérek! 

   Isten vissza akar ajándékozni egymásnak- szeretetben… Nem a távolság, a bűn választ el igazán, a bocsánat, a kegyelem, a lelki gyógyulás összeköt. Legyen 2023. a gyógyulás éve, a visszatalálás éve, a békesség éve! Térjenek vissza azok, akik elidegenedtek, és menjünk mindnyájan az Úrhoz! Nála van a megtartatás..

   Mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. Isten dicsőségét meglátni, magasztalni… A 2023-as év ige mottója a világon élő reformátusok számára ez: gyönyörködj az Úrban… Rögtön egy katolikus példát hozok fel: a tegnap elhunyt emeritus pápáról, XVI. Benedekről mondta valaki, hogy benne Krisztus világossága lett egy kicsit fényesebb ebben a világban.

   Hirdessük, sugározzuk Isten dicsőségét, így legyen a mi örömünk is teljessé! Ámen.         

Örökkévaló Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, a Szentlélek közösségében,

hálát adunk neked az új esztendő első napján, ami egyben Urunk feltámadásának ünnepnapja is,

hogy átvezettél minket erre az évre, hogy adtál nekünk következő esélyt a megbocsátásra, a szeretetre, a jó cselekedetre. Add, hogy kihasználjuk a kegyelmi időt! Hálát adunk, hogy csodálatosan hordoztál, sok baj között is erőnk voltál és örömünk, reménységünk, megtartatásunk. Köszönjük a te dicsőséged felragyogásának szent élményeit, add, hogy magunkkal vigyük azok üzenetét, igazságát, és soha el ne csüggedjünk. 

   Tudjuk, hiszen igédből is hallottuk, hogy nem lesz probléma- és küzdelem-mentes ez az év sem, de hisszük, hogy te fogsz mindig mellettünk állni, és veled mindenben diadalmaskodunk. Hisszük, valljuk, hogy szereteted fog hordozni, kegyelmedből megáldasz minket, és munkánkat is gyümölcsözővé teszed.

    Téged kérünk, hogy add Lelked által nekünk a hit látását, hogy ne erőtlenségünkre, hanem a te hatalmadra tekintsünk, és ne saját magunkban bízva akarjuk kérdéseinket megoldani, hanem elfogadva  a te felülről való erődet, segítségedet. Add, hogy makacsságunkkal, kicsinyhitűségünkkel ne okozzunk csalódást a mi Megváltó Urunknak, aki azért jött, hogy felemeljen, talpra állítson, meggyógyítson. Hadd engedjük, hogy szeretetével átformáljon, megtisztítson, megújítson minket.

Kérünk, atyai hatalmaddal gyógyítsd testi bajainkat is, de Lelked által, Krisztus irgalmával a mi lelki betegségeinket is. Győzd le a bűn hatalmát, szüntesd meg fertőző, pusztító hatását, hiszen megnyomorítja az életünket, elválaszt egymástól, megakadályoz abban, hogy betöltsük rendeltetésünket!  Ajándékozz vissza minket egymásnak szeretetben, békességben, hogy megújult szívvel, krisztusi lelkülettel tudjuk élni családunkban, közösségeinkben! Ez legyen az év legnagyobb csodája.

   És taníts meg minket a te dicsőségedre élnünk! Ez a mi legfőbb küldetésünk. Tégy hálás, örvendező, megelégedett gyermekeiddé! 

  Könyörülj, mennyei Atyánk, gyülekezetünkön! Áldd meg új évünket, ennek minden közösségi alkalmát, találkozásainkat, szent igéd munkáját, hadd építsen, erősítsen, vigasztaljon minket! Áldd meg híveinket, gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket, minden családot, adj egyetértést, békességet! Őrizz külső és belső kísértésektől, megosztottságtól, cselekedj velünk kegyelmed és jóságod szerint! 

   Imádkozunk a betegekért: légy közel hozzájuk gyógyító hatalmaddal, légy a szomorkodókkal és gyászolókkal, nehézségek közt élőkkel, gyógyítsd a bűn betegségében szenvedőket is… Teremts békességet a szívekben, az otthonokban és a nagy világon! Krisztusért. Ámen.