Mt 2, 19-23 (vas.de.) 

19 Heródes halála után, íme, az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek Egyiptomban, 

20 és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek. 

21 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. 

22 Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik apja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea vidékére ment; 

23 és amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják őt nevezni.” Mk 1,24; Lk 2,39; Jn 1,45

   A Máté evangéliumát kezdtük el újból olvasni… Kegyelem, hogy megtörtént az, amiről beszámol ez az evangélium, a mi megváltásunk, és kegyelem, hogy megíratott a mi vigasztalásunkra, örömünkre. Egy hívő informatikus mondta: Isten igéje hasonló egy okosan megírt programhoz, amit a számítógép nemcsak leolvas, hanem végre is hajt, és így válik használhatóvá mindaz, amit tartalmaz... Kérdés az, hogy csak olvassuk (halljuk), vagy végre is hajtjuk, meg is éljük az evangéliumot?

    Egy olyan bejelentéssel kezdődik a mai igeszakasz, amit az említett történelmi korban nagyon sokan vártak, amiért talán sokan imádkoztak is (gondoljunk a betlehemi gyermekgyilkosságban érintett gyászoló családokra)… A Heródes haláláról van szó. Heródes kegyetlen, hatalmát betegesen féltő despota volt, saját családjának több tagját is (feleségét, sógorát, apósát, egyik fiát) kivégeztette. Környezetének (valójában az egész országnak) rettegnie kellett paranoiás, mániákus megnyilvánulásai miatt… Jó hír az, hogy minden zsarnok hatalma véget ér egyszer, persze, a gonoszságot mindig tovább viszi valaki. A jónak cselekvésére sokszor nem kerül ember, a rossznak mindig akad folytatója... Az igazi öröm az lesz, amikor a minden gonoszság, hamisság megszűnik. 

    Isten angyala jelenik meg Józsefnek álomban… Jézus élete mennyei felügyelet, védelem alatt áll. Szeretnénk, ha ez a mi esetünkben és szeretteink életében is így lenne (egyik ifis ének beszél arról, hogy „éjjel-nappal angyal szeme vigyáz rám”). Hisszük azt, hogy Isten soha nem hagy magunkra (bár vannak helyzetek, amikor ezt nem úgy érezzük). Haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad (És 54, 8). Hisszük, hogy Krisztus a mi győztes Urunk, aki azt ígérte: velünk van minden nap a világ végezetéig. Szeretetével vesz körül, és ha kell, küldötteket is rendel a mi segítségünkre. 

   Itt egy mennyei üzenetet, útmutatást közöl az angyal Józseffel. Arra int minket ez az igei mozzanat, hogy tanuljunk meg felfele figyelni, maradjunk személyes összeköttetésben Istennel, legyünk ráhangolva az ő igéjére, szent akaratára! Józsefnek Egyiptomból Izráel földjére kell visszamennie. Érdekes a párhuzam: az Ószövetségben egy másik József (a Jákób fia) által jutott a választott nép (akkor még csak egy család) ebbe az országba, és akkor ez a túlélést jelentette számukra, most József (a Mária férje) által kell a Messiásnak visszaérkeznie az ígéret földjére, hogy benne beteljesedjenek az ígéretek: örök életet ajándékozzon népének, az egész világnak. 

    Kelj, vedd a gyermeket és annak anyját. Az első a Gyermek… Az ő érdeke, az ő akarata. Milyen jó lenne, ha mi is ezt a szabályt követnénk! Ha Krisztus érdeke, indulata, szeretete érvényesülne beszédünkben, cselekedeteinkben: ez mindig a mi javunkat, közösségünk épülését szolgálná. Vajon mennyire fontos szempont ez számunkra, mennyire befolyásol minket döntéseinkben? Egy fiatal anyuka mondta el: férje elég szabad szájú, káromkodós ember volt, miután megszületett a gyerekük, megegyeztek, hogy a gyereküknek ezt nem kell hallania, megtanulnia. És valóban stílusváltás történt, megszűnt a családban a csúnya beszéd… a gyermekért. Ha Krisztus valóban a családunkban él, akkor ott sok mindennek meg kell szűnnie, sok mindennek el kell kezdődnie.    

   Kelj fel! Isten igéje cselekvésre, elindulásra ösztönöz. Ez nem spórolható meg. Nyilván, számunkra egy lelki utat jelent. Nekünk nem Egyiptomból kell nem tudom hova elmenni, hanem Isten szavának engedelmeskedve meg kell tennünk azt, amit Isten tőlünk követel. Talán közömbösségünkből kell kimozdulni, tehetetlenségünkből, csüggedésünkből, egy-egy megkötöző szenvedélynek kell hátat fordítsunk, a harag állapotát kell a magunk mögött hagynunk. El kell jutnunk a hitetlenségtől a hitig, nehezteléstől a megbocsátásig, bűntől a bűnbánatig, önzéstől a szolgálatig. Meg tudjuk-e tenni? Baj az, amikor belesüppedünk egy-egy helyzetbe, amikor elveszítjük lelki rugalmasságunkat, valójában készségünket az engedelmességre. Mit tud kezdeni Isten egy olyan gyermekével, aki nem engedelmeskedik neki?

   Benne van ebben a felszólításban az is, hogy figyelmünket irányítsuk a mennyeiekre. A földi élet alkalom, lehetőség, komolyan kell vennünk kihívásait, feladatait, de egy átmeneti állapot, nem tekinthetjük véglegesnek. Tudnunk kell magasabb elhívásunkról, célunkról.    

  Meghaltak azok, aki a gyermek életére törtek… A veszély pillanatnyilag elhárult. Isten lépésről lépésre vezet. Mi sokszor ismerni szeretnénk az egész életünkre vonatkozó tervét, stratégiáját. Tanulgatnunk kell a „napról napra elegendő kegyelem” szabályát. Teljes bizonyosság csak a mennyben lesz. Tudjuk, hogy később kerültek mások, akik a Jézus életére törtek, de Isten tervét semmi nem tudta felborítani, véghezvitte eleve elhatározott, üdvözítő akaratát.

  József engedelmeskedik… Szó szerint azt teszi, amit az angyal mond (az ige is úgy ismétli meg). Pilinszky vers: In memoriam F.M. Dosztojevszkij. „Hajoljon le. (Földig hajol.)/Álljon föl. (Fölemelkedik.)/Vegye le az ingét, gatyáját. (Mindkettőt leveszi.)/Nézzen szembe./(Elfordul. Szembenéz.)/Öltözzön föl./(Fölöltözik.)

    Azonban az Istenre figyelés nem kapcsolja ki teljesen a személyes döntés dilemmáját. Az irány biztos, a lépéseket nekünk kell mérlegelni. József végrehajtja Isten utasítását, visszatér Izrael földjére, de neki kell megtusakodnia, hogy ott hova megy. Hallottuk: fél Júdeában letelepedni. Egyáltalán miért akarna oda menni? Tudjuk, hogy ő maga galileai volt, mégis – talán az Írásokat szem előtt tartva – úgy gondolhatta: Jézus miatt jó lenne Júdeában otthont találni. Galilea vegyes lakosságú, elmaradott térség volt. Vajon nem lesz alkalmatlan az Isten Fia felnevelkedése, akár neveltetése szempontjából? József tusakodott, félt, imádkozott, és kijelentést kapott, hogy menjen Galileába. Újabb figyelmeztetés ez nekünk is: mennyire fontos kapcsolatban maradni Istennel. Néha okoskodásunk az akadálya ennek. Mert mi olyan jól tudjuk, hogy mi a jó! (Zárójelben: sok híresség járt gyenge iskolába… Thomas Edisont, a híres feltalálót 3 hónap után eltanácsolták az iskolából, édesanyja tanította otthon.) 

    És amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják őt nevezni.” Megint Józsefnek kell döntenie, hogy Galileának melyik települését választja (hogy egyáltalán kérdés ez számukra, mutatja nincstelenségüket is: Józsefnek nincs vagyona, földje, ami kötné), végül a mennyei sugallat mellett emberi kapcsolatai bizonyulnak döntőnek: Názáretben telepszik le, ahonnan ő maga származik is (v.ö. Lk 2, 4).

    Jézus tehát ebben a kis, poros galileai városkában nő fel… Itt bontakozik ki isteni, megváltói élete. Általa a település neve ismert lesz az egész világon. Istennek nem a helyek fontosak, hanem a személyek. Mindenik evangélium többször ír erről a városról (pl. Mk 1,9 – „eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelten őt János a Jordánba”, vagy mind a négy evangéliumban a kereszt felirata: a názáreti Jézus a zsidók királya). Különös, az Ószövetségben szó szerint nem találunk utalást Názáretre (nevének jelentése: őrzött hely, őrhely). A település nevének azonban köze lehet a nazír, nazireus elnevezéséhez (közös szótő a netzer, ami ágat, hajtást, szőlővesszőt jelent), akikről a 4 Móz 6. részében olvasunk (teljesen az Úrnak szenteltek). A názáreti és nazireus Jézus…

    A názáreti elnevezés a Jézus korában nem csengett túlságosan elegánsan, a vidéki, elmaradott képzetét idézte (volt egy olyan jelentése is, hogy „söpredék”, Nátánáel ezért kérdezhette Fülöptől: „származhat-e valami jó Názáretből? -  Jn 1, 46). Utált és megvetett volt, írja Ézsaiás. A názáreti jelző Jézus emberi természetéről, életének, küldetésének földi vonatkozásairól beszél, aminek azonban mennyei céljai voltak. Azt írja tovább Ézsaiás: megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése volt rajta. Mégis ő lett a mi megváltónk… Érdekes, hogy  az ApCsel 24,5- ben Pál apostolt Félix helytartó előtt az Anániás főpap által megbízott Tertullusz nevű ügyvéd „a názáretiek fejének” nevezi. 

    Van-e közünk a Názáretihez? Ismerjük-e őt igazán, aki Isten Fiaként jelent meg mulandó világunkban? Tudjuk-e, hogy az ő nevében erő van?  Péter mondja az Ékes –kapuban fekvő sántának: a názáreti Jézus Krisztus nevében mondom, kelj fel és járj. A Názáreti nevében, aki megismerte, magára vette nyomorúságunkat, de isteni hatalmával tud könyörülni rajtunk. Ő azért jött, hogy nekünk – gyarló embereknek – életünk legyen és bővelkedjünk. Tudjuk-e, hogy ez a Názáreti Jézus győztes Úr, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön? („Mégis győztél, Názáreti!” - Julianus Apostata története, aki mgh. 363-ban a perzsák elleni harcban.) 

   Joós Sándor írja: „Aki (...) meglátta a Názáreti Jézusban a Krisztust, Isten Fiát, az Isten által készített üdvösséget, az megízlelte az örökkévalóságot”. Lássuk meg, fogadjuk el, hogy földi életünket vele járjuk, és vele érkezzünk az Isten országába! Ámen.