Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

Tit 3,1-7 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

Tit 3, 1-7 (vas.de.)

 

 1 Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Róm 13,1-7 ; 1Tim 2,2 ; 1Pt 2,13-14

2 Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.

3 Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.

4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete,

5 nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, Jn 3,5 ; Róm 6,4

6 akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által,

7 hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.

 

    Minden igehirdetés emlékeztetés is: Isten igazságára, Krisztus tanítására, kegyelmére, megváltásunk soha meg nem érthető csodájára, és küldetésünkre. Akarunk-e emlékezni? Vagy kikérjük magunknak: minket ne figyelmeztessen még Isten igéje sem! A lelki immunitást nagyon hamar megszerezzük.

  Hitünknek a leghétkönapibb, a legprózaibb dolgokban is meg kell mutatkoznia. Uralkodókról, felsőbbségekről hallottunk, akiknek tisztelettel, engedelmességgel tartozunk. Vajon minden esetben? Egy-egy gonosz, istentelen hatalommal mi a helyzet? Vajon, ha Pál ismeri Hitler, Sztálin, Mao Ce-tung, Kim Dzsong Un rémuralmát, akkor is ezt írja? A hatóságokkal szembeni kötelességeinkre figyelmeztető felhívás második felében hangzik el: legyenek készek minden jó cselekedetre. Ha a kettőt összekapcsoljuk, akkor arra jutunk, hogy olyan uralkodók, vezetők iránti engedelmességre tanít az Ige, akik a köz javát munkálják, akik a jót igyekeznek előmozdítani. Ezt sem mindig könnyű megítélni… de Isten gyermekei nem a minden ellen lázadók csoportjába tartoznak. Készek mindenkit támogatni, aki az Isten szerinti jót, békességet, igazságot képviseli.

  Aztán néhány, a közösségi életre vonatkozó szabályt fogalmaz meg az apostol. Első keresztyének esetében nagyon fontos volt: erkölcsi többletet felmutatni. Hogy állunk ezzel? Egyáltalán érdekel-e az, hogy magatartásunkkal használunk vagy ártunk Krisztus ügyének? Van-e olyan, hogy református öntudat, sőt, református becsület?

   Pál azt tanácsolja, hogy a Krisztus követői ne szóljanak meg senkit. Az ítélkezés nagyon álnok, hamis megnyilvánulás. Egyrészt: gyakran nem ismerjük a hátteret, és mégis olyan könnyen megfogalmazzuk a bírálatot. Hányszor megszégyenültünk emiatt! (Ismerős lehet a történet: szülők tűkön ülnek egy kórház várótermében, gyermekükön súlyos műtétet végeznek, aztán megjelenik az orvos, csak odaveti, hogy remélhetőleg minden rendben, aztán elviharzik. A szülők fel vannak háborodva… mindenkinek panaszkodnak, hogy ilyen pökhendi orvost még nem láttak. Amíg meg nem tudják, hogy a gyermekük életét megmentő orvos édesanyja temetésére sietett.) Másrész a megszólással mások hibáira tereljük a figyelmet, mintha nekünk nem lenne elég azokból. Talán még nagyobbak is, mint amit kárhoztatunk embertársunkban.   

   Kerüljétek a viszálykodást… Olykor szó fizikai értelmében is ki kell térni a veszekedés útjából. Amennyiben rajtunk áll, a békességet munkálni. Istentől kell belátást, bölcsességet kérjünk ehhez. Sajnos, nehezen tudjuk kezelni a bennünk levő vetélkedő lelkületet. A magunk igaza kivívásának a kényszerét. „Csak azért is bebizonyítom.” Sok esztelen vitának, pereskedésnek ez a mentalitás a kiváltó és fenntartó oka.   

   Legyetek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt. A megéretéssel kapcsolatban szemléletesen azt szoktuk mondani: járj egy ideig a másik cipőjében. Ismerd meg helyzetét, gondjait, mielőtt megmondanád neki a magadét. Másként fogsz ránézni. Isten is ezt tette velünk: Fiában vállalta a sorsunkat.

   A szelídségre vonatkozó parancs különösen nehéz. Úgy érezzük, teljesítéséhez túl kellene lépni saját árnyékunkon. Tudjátok, mi a megoldás? A fény felé kell fordulnunk, és az árnyék a hátunk mögé kerül. Krisztus világossága legyen az irányadó, az ő indulata a példa! Valaki azt mondta: az idegesítő felebarátban is Krisztust kell szeretned.  Vajon a szelídség nem természet kérdése? Az is. Vannak születésük szerint jámbor emberek. Irigylem őket. De törekedni is lehet erre. Ha lenne egy társadalmi program, ami az erőszakot próbálná visszaszorítani úgy, hogy megfigyelés alá helyeznének mindenkit, és minden bántó, sértő szóért, gesztusért, minden szeretetlen megnyilvánulásért 1.000 lejt kellene fizetni, javulna a helyzet.

   Ne felejtsétek, inti az apostol a gyülekezetet, hogy új életet kaptatok. Valamikor mi is megértük a pénzünket. Azonban valami gyökeres változás ment végbe bennünk.  Van-e ilyen határvonal? Ez nagy kérdés, már foglalkoztunk vele. Beépült-e Krisztus szeretetének a programja életünkben, vagy még mindig a régi énünk, akaratunk diktál? Engedjük-e, hogy Isten Igéje elgondolkoztasson, megérintsen, megváltoztasson… A hit nem azt jelenti elsősorban, hogy másokat helyre tudunk tenni, hanem azt, hogy magunkra vonatkoztatjuk Isten igazságát. Mondhatjuk, hogy a lelkész sem jobb másoknál, a presbiterek sem, és joggal tesszük, vagy fordítva: a lelkész minősítheti le híveit, de ez még nem annak a jele, hogy mi új életben járunk.  

  A régi bűnök felsorolása nagyon őszinte (vajon múlt időben beszélhetünk róluk?): esztelenek, tévelygők voltunk, gonoszságban, irigységben élők, kívánságaink irányítottak, szenvedélyeink tartottak fogva. A legjobb: egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. Egy dologban megegyeztünk: mindenki mindenki ellen.  Nem Isten Igéje volt mérték számunkra (ezért mértéktelenségben éltünk).

Testvéreim, nem tudunk mi olyan bölcsek lenni, hogy Isten Igéje nélkül értelmes, helyes döntést hozzunk életünkre nézve. A minden erkölcs, minden igazság vonatkoztatási alapjául önmagát választó ember hasonlít ahhoz a kapitányhoz, aki nem a csillagok, hanem a hajó orra után tájékozódik.     

    De amikor megjelent az üdvözítő Isten jósága és emberszeretete. Ez a kijelentés először a Krisztus megjelenéséről szól. Benne Isten jósága, emberszeretete öltött testet. Az emberek másként képzelték el az Istent. És íme, egy alázatos, önmagát feláldozó, keresztre menő Messiásban mutatja meg önmagát.

Másodsorban az a hangsúlyos, hogy nekünk jelent meg. Sem Titusz, sem az által pásztorolt krétai gyülekezet tagjai nem ismerték Krisztust test szerint, Pál mégis valós tapasztalatként utal az ő megjelenésére. Hit által ugyanazt kapjuk Krisztusban, mint akik földi szolgálatának szemtanúi voltak.

    Általa, irgalmából – és nem a mi cselekedeteink alapjánrészesei lettünk Isten megváltó tervének.  Isten kegyelméből megelőlegezte ezt, nekünk tehát „utólagozni” kell, hálás szívvel elfogadni. Pál tényként említi: üdvözített az újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által. Itt Krisztus áldozatáról, az azt kiábrázoló keresztségről és a Lélek megújító munkájáról hallunk, akit Isten gazdagon kitöltött ránk.

   Elpecsételt, megújított, a Lélek ereje által irányított, felhatalmazott emberek vagyunk. Nem jelentéktelen minősítések ezek! Vonatkoznak ezek lelkészre, presbiterekre, és Isten minden gyermekére, hiszen mindnyájan megbízottak vagyunk.

   Ugyanakkor drága ígéretek birtokosai: hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek. Nincs ennél nagyobb ajánlat. Ezért érdemes Krisztusban bízni, neki szolgálni, vállalni a nehézségeket is, és ezt a reménységet soha fel nem adni. Isten minket úgy segéljen! Ámen.

 

Urunk, kegyelmes Istenünk,

hálát adunk neked, hogy ma még lehet, ma még szabad, eljöhettünk, közösen hallgathattuk szent Igédet a gyülekezet közösségében… Annyi gondunk, aggodalmunk, félelmünk van, jó nekünk együtt megállnunk előtted, és erőt, bátorságot, hitet kérnünk tőled, tudatosítanunk azt, hogy mi teljesen a tieid vagyunk, mert te teljesen megváltottál szent Fiadban. Hisszük, hogy Benne van a mi váltságunk, és az ő érdeméért mindent a javunkra fordítasz. Szent Lelked által újíts meg ebben a meggyőződésünkben, reménységünkben! 

Köszönjük az Ige tanítását. Hallottunk, hogy mindennapi dolgainkban is a te igazságod kell irányítson minket: egyéni, családi életünkben, munkánkban, a hatóságokkal szembeni engedelmességben. Adj nekünk bölcsességet, hogy mindenben a jónak, a békességnek az eszközei legyünk, és azokat támogassuk, akik a te szent akaratodat képviselik! Őrizz meg minket belső viszályoktól, meghasonlástól, segíts, hogy legyőzzük előítéleteinket, ne szóljunk meg szeretetlenül másokat, mert mi magunk is gyarló emberek vagyunk! Taníts a megértésre, krisztusi szelídségre ebben a sokszor erőszakos világban, és juttasd eszünkbe, hogy nálad nélkül mi is csak tévelyegni tudnánk, a bűnökben lennénk elmerülve, sötétségben járnánk! Mutasd meg életünkön a Krisztus világosságát, hogy valóban meglátszódjék rajtunk, hogy kinek hiszünk, kit követünk!  Hálát adunk, hogy benne üdvözítő kegyelmed és irántunk való szereteted jelent meg, és az ő érdemmért minket is – nem a mi érdemeinkért, hanem örökkévaló irgalmadból – üdvösségre rendeltél. Segíts úgy élni, mint elpecsételt, megigazított, a Lélek erejével felruházott gyermekeid.

  Most könyörgünk hozzád, áldd meg a mai választást egyházközségünkben, adj békességet, adj egyetértést, és munkáld megmaradásunkat. Köszönjük presbiter testvéreinket, dicsőítünk téged, hogy vannak, akik vállalják ezt a szolgálatot szeretettel, lelkiismeretesen, időt, szívet-lelket áldozva. Áldd meg őket, családjaikat, a gyülekezetért végzett munkájukat, hogy annak gyümölcseit is láthassák, örömét is megtapasztalhassák, tudva, hogy fáradozásuk nem hiábavaló!

  Áldd meg egyházunkat, újítsd meg a hitben, buzgóságban! Könyörgünk gyülekezetünk betegeiért: azokért, akik régi testi nyomorúsággal küszködnek, és azokért is, akiket a világjárvány fenyegető fertőzése ért el.

Elődbe hozzuk egyik bergenyei származású, 44 éves asszonytestvérünk ügyét, személyét, aki hosszú évek óta súlyos betegségben szenved, és most ez az új vírus is megtámadta legyengült szervezetét, akinek életéért t orvosok küzdenek, családtagok aggódnak. Légy közel hozzá, vigasztald, erősítsd, adj élő reménységet neki, és szent akaratod szerint munkáld gyógyulását!

Imádkozunk a gyászolókért, most kiváltképpen azokért, akik a jelenlegi helyzetben talán el sem tudtak menni hozzátartozójuk temetésére, és ez külön nyomasztja őket. Gyógyítsd, erősítsd lelküket!

   Könyörülj, mennyei Atyánk, bajban levőkön, nélkülözőkön, félelemben élőkön, nehéz helyzetbe kerülteken! Imádkozunk az orvosokért, egészségügyi dolgozókért, imádkozunk a felbolydult világért, megtérésért, megtartatásért. Jézus Krisztus nevében hallgass meg! Ámen