2014

„Ne aggodalmaskodjatok!” Én már előre aggódom, hogy miként fogok „nem aggodalmaskodni”.

  Minél többet szereztél, annál jobban foglalkoztat az, ami még nem a tied… Minél több virágot szakítottál, annál kevésbé örülsz nekik külön-külön.  Minél jobban hadonászol a köd után, annál jobban szertefoszlik az. Amit birtokolsz, az megkötöz, amiről lemondasz, az szabaddá tesz. Életedet – amint Krisztus tanítja – oda kell adnod, hogy a tied lehessen. A véka alatt őrzött fény neked sem világít.  Jóságodat meg kell osztanod, hogy neked is jusson belőle. 

Jó lenne bevezetni minden országban a „szeretet törvényét” – nulla befektetés mellett többszörösen jobb, szebb, boldogabb, élhetőbb lenne a világ.

A genetika felfedezései – úgy vélem - újabb felbukkanó jelek: arról tanúskodnak, hogy Isten teremtményei vagyunk. Mennyei Atyánk a legapróbb részletekre is odafigyelő mesterként tervezett meg minket. Miért éppen ilyenné formált? Génjeink, földi mivoltunk az ő kézjegyét viselik: kicsit önmaga nagyságát írta belénk. „Ráismerek a stílusára.” Testi létünk nem előzménye, de előfeltétele a lelkinek. Krisztus testben jelent meg, hogy megváltson – testünk tehát szoros kapcsolatban van a megváltással. 

Időre van szükségünk, hogy a teret „befussuk”, térre, hogy az időt megéljük. Mivel töltöd el az időt? Mivel töltöd be a teret? Istenben nincsenek idői és térbeli távolságok. A világ a szívében van, szíve a világban. Isten nem „valahol” van, hanem mindenütt, Isten nem láthatatlan, hanem végtelenül több a láthatónál. 

„Tégy jót a te ellenségeddel!” Milyen jót tehetett pl. valamelyik haláltáborban sínylődő rab szadista kínzóival? Nem lett volna abszurd a kérdés: „Segíthetek valamiben önöknek (a Krisztus nevében)???” Vagy csak akkor kell jót tenni, ha bajban van az ellenség, ha - úgymond – helyzetbe kerülünk? Hallottam egy esetről: a délszláv háború hivatalos befejezése után egy horvát ápolónő egy szerbiai, fogyatékosokat ápoló intézetben vállalt munkát. Ismerősei értetlenkedő kérdésére azt válaszolta: a háború szörnyűségeit látva minden összezavarodott bennem. Legalább a saját jóságomban továbbra is hinnem kell. 

Számomra a legbeszédesebb példa a megváltásra: Krisztus és én. (Éld az Urat!)

Ha megvalósul a „gépi demokrácia”, a teljesen automatizált világ, az az ember teljes ellenőrzését jelenti majd, ugyanakkor – paradox módon - teljes magárahagyatottságát is. Aki ellenőrzésem, kontrollom alatt van, az már – önmagaként - nem érdekel igazán. 

Isten mindent tud rólunk, mégis fenntartás nélkül, végtelenül szeret.

„Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat!” (Mt. 18, 8-9) Vagyis ily módon fél kézzel, fél lábbal már ott vagy az Isten országában? „És ha a te szemed botránkoztat meg téged.” Félszemmel – mivel kevésbé köt le ez a jelenvaló világ - jobban látod azt a másikat? 

Szélsőségek: túl világi, túlvilági.

Visszaéltek a gonoszságommal: jósággal viszonozták.

Ha elmúlik a mulandóság…

A gazdagok fölöslege a szegények szüksége. 

„Szépen jegyzőkönyvezett pusztulás.”

Az igen próbája a nem. 

Csendes, életfakasztó tavaszi napsütés. A békességről, jóvátételről szól. A tél, a fagy sok sebét gyógyítja. Gyöngéden melegíti a földet és szívünket. Pilinszky írja: „megérzik a fényt a gyökerek”. És az ártatlan áldozatok tetemei a nap (a kegyelem) melegét.

Hogy ismered a gravitáció törvényét, még nem azt jelenti: ki is tudod vonni magad hatálya, hatása alól. A fizika törvényeit Isten alkotta. Ezért vannak benne állandók. Isten az állandóság Istene. (Ő nem változik, de megváltoztat.) A legfontosabb isteni állandó a szeretet. Soha nem rendül meg. Állhatatlanságunkban biztos pont. Képlete nem írható le, de megnevezhető: Jézus Krisztus. 

A menny az hely, ahol Isten helyet készít az embernek, a világ az hely, ahonnan az ember kiszorítja az Istent. Isten szava a semmiből valóságos jót teremt, az ember szava a semmiből valóságos rosszat. 

A napokban olvastam a hírt: meghalt az a japán katona, aki második világháború befejeződése után még 30 évig „harcolt” Indonézia őserdeiben. Az ölés parancsa miért tud valakit 30 évig motiválni, az élet szolgálata miért nem??

A Krisztus törvényei nem vonatkoznak mindenkire… csak azokra, akik megnyitják szívüket előtte, és ezzel a mozdulattal belépnek az ő országába. Ily módon – jelképesen - elveszítik itteni állampolgárságukat. Krisztus törvényei nem külső, hanem lelki védelmet biztosítanak, ugyanakkor teljesen kiszolgáltatnak Isten kegyelmének, és - egy ideig - a világ gonoszságának.

Hétéves kislányom jön kipirult arccal: - Le tudom írni a legfontosabb szót… 

Amíg izgatottan levegőt vesz, találgatni kezdem magamban: ugyan melyik szóra gondolhat: boldogság, szeretet, család?

Ő diadalmasan folytatja: - Az édesanyám nevét. 

Egy név, amiben számára minden benne van: élet, szeretet, öröm, napfény, békesség. 

Ezért írja Pál Krisztusról: Isten oly nevet adott neki, amelyik minden név fölött való.

Az igazság mindig világosságban van, csak bennünk kell „kiderüljön”.

Annak, aki káromkodik, talán nagyobb szüksége van Istenre, mint az imádkozónak.

Van úgy, hogy az igaznak meg kell halnia, hogy az igazság megmaradjon.

Nem az igazságot kellene hamisságainkhoz nyomorítani, hanem ez utóbbit az előbbihez igazítani.

Az igazság olykor közelebb áll a lehetetlennek tűnőhöz, mint a könnyen beláthatóhoz. (Ha valami nem bizonyult jónak, nem biztos, hogy az ellenkezője lesz a jó.)

Ne haragudj a gonoszra: óvakodj tőle, védekezz ellene!

A jóság hatalma abban van, hogy lemond minden (erőszakos) hatalomról. 

A semmit sem tevő rossz és a semmit sem tevő jó egyenértékűek. 

A világtörténelem legnagyobb fizikai eseménye egy mondat elhangzása volt: legyen világosság.

„Jobb kezében az igazság, bal kezében a szeretet” (Babits M.) – kard és szív, trónus és kereszt. Csak az igazsággal szembesülve valósulhat meg a szeretet. Minden igazság – matematikai, fizikai, erkölcsi – Istenről beszél. 

A Lélek nem a világ törvényeire van hatással, hanem a lélekre.

A gonoszság az igazság indikátora lehet: megmutatja, mennyire távolodtunk el az isteni szeretetből. A golgotai gyilkosság, az ártatlan vér kiontása a gonoszság következménye, ugyanakkor annak legyőzése is.  A világ működhet, de nem élhet szeretet nélkül.

Egy előtted becsukott ajtó a világból zárhat ki.

Ha nincs Isten, ha nincs embertárs, akkor bűn sincsen. Ha nincs bűn, a bűnös sem létezik. Én sem vagyok tehát.

Krisztusnak sokan igazat adnak, mégis kevesen élnek igazsága szerint. 

A törvény nem volt benne Isten teremtő tervében: amiként a gyilkosság, úgy annak tiltása sem. 

A halál néha összekuszálja a dolgokat, olykor tiszta helyzetet teremt.

Ezer okunk van a széthúzásra, a békességre egyetlen egy: Krisztus.

Az igazságon is fel lehet háborodni. Könnyen felháborodik az, aki eleve felháborodva él.

Inkább saját létezésem tagadom le, mint az Istenét. Isten létét egyébként is képtelen lennék kétségbe vonni, legfeljebb az ő jelenlétét (az életemben) tagadhatom.

Még azt sem ítélhetem el, aki ítélkezik. 

A győzelemhez legyőzöttekre van szükség. (Tettes és áldozat egymásra vannak utalva.) A sakkbajnok sikeréhez – saját elmés lépésein túl - ellenfele elhibázott lépései is hozzájárulnak. 

Ami nem Krisztushoz vezet, az ördögtől van. 

Ha senkinek a véleménye nem számít, akkor az enyém sem.

Van, aki azt is személyeskedésnek veszi, hogy élek.

Az emberek szemében nem az a bűnös, aki elkövetett valami gonoszságot, hanem akiről azt gondolják, Isten szemében nem (csak) az a bűnös, aki elkövetett valami gonoszságot, hanem aki azt szívében elgondolta.   

A vád igaz, csak nem a vádlottal szemben.

Kemény harc a világ megnyerése, még keményebb az arról való lemondás.

Jézust egyházi szertartás nélkül temették el. Krisztus feltámadott, hogy bűneinket eltemesse.

Úgy beszélt velem, mint az Istennel: tegezett, vádolt, gyalázott.

Emlékezzél meg arról, Uram, hogy (úgy tűnik) elfelejtetted világodat!

Tudjátok, hol van a legtöbb hely? A kitaszítottak mellett. „Menjünk ki őhozzá, az ő gyalázatát hordozván.” A földi kiváltságosok körén kívül a végtelen van: az evilági gyalázaté és a mennyei dicsőségé.

Az elítélt utolsó kívánsága: helyet cserélni a hóhérral. Miért könnyebb a tettesnek az áldozat helyébe lépni, mint fordítva?

A jó és a gonosz elválaszthatatlanul keveredik bennünk. A gonoszt lehet jól csinálni, a jót gonoszul viszont nem.

A célt két módon hagyhatod a hátad mögött: túljutsz rajta vagy hátat fordítasz neki. De mi van a célon túl?

Könnyű győzelmek készítik elő a súlyos bukásokat. „Sikeres munkát végzett eredmények nélkül.”

Krisztus nem heherészett a farizeusokkal…

A törvények csak a káoszt előzik meg, az építéshez többre van szükség: szeretetre.

Ha a saját boldogságod a cél: a gonoszság éppúgy boldoggá tehet, mint a jóság. Ha másokra is gondolsz, akkor egészen más a helyzet.

A szabály az igazságot próbálja rögzíteni, akár a fénykép a mozgást.  A hajózás törvényei sok mindent elmondanak a tengerről, de az mélyebb, nagyobb, erősebb az említett paragrafusoknál. 

A halál egy csapásra megsemmisíti minden reménységünket, a húsvét, úgymond, a „sírból hozza vissza” azt, és állítja új fénybe.

A rossz túlélő típus (saját halálát is túléli), a jó áldozata mégis diadalmaskodik. 

Reménységünk mégis a halál lehet, s azon át a feltámadás.

Krisztus nem egy szuperhős, aki megtérdelteti ellenségeit: sokkal inkább egy megalázott, csúffá tett ember, aki összeroskad a kereszt alatt, aki kifakad az őt arcul verő főpap ellen, akinek az ostorcsapások égő fájdalmat okoznak a testén, a gúnyolódások mély sebet hasítanak a lelkén. 

Amikor Isten igazsága és szeretete keresztezi egymást: ez a megváltás.

Az ember törékeny, Isten Fiát is el lehetett tenni láb alól egy „kis gonosz összefogással”. A kérdés tehát nem az, hogy hogyan győzzük le egymást (ez könnyen megy), hanem az, hogy mit tehetünk egymás életéért.

A hívő ember esetében még a halál is az életről szól.

Azt is elfogadom, Uram, amit nem adsz.

Manapság jobban szeretjük az élettelen dolgokat, mint az életet. 

Az „Uram, légy közel hozzám!” kérés nem jelenthet mást: segíts, hogy számomra is nyilvánvalóvá legyen közelséged.

Úgy örülök, hogy elfelejtettem, hogy szomorú vagyok. 

Ha semmit sem vársz, soha nem csalódsz. Egyik barát panaszolja: nagy összeget fizettem, hogy egy híres embert meghallgassak, de semmit nem ért az egész. A társa így válaszol: de igen, pont a kidobott összeget. Ennyit adtál, hogy megtanuld: nem érdemes híres emberek előtt szájat tátani.

Csak a kételkedés útján elnyert hitben hiszek.

Gyilkos is vagyok, csak még nem próbáltam. (Az ember ugyanaz a bűnös, a bűnös ugyanaz az ember a tett elkövetése előtt és után. Csak jogi besorolása más.)

Semmim nincs, tehát minden az enyém lehet. Mindenem van, semmit nem kaphatok.

A legnyugisabb életforma a halál.

A tisztaságot is le lehet mosni valakiről, ha nagyon akarjuk.

Krisztus Urunk ártatlansága megaláztatásában, elítélésben, hamis megrágalmazásában lett igazán nyilvánvaló.

Az optimizmus (önmagában) nem erény. A diktátor is optimista sátáni tervével kapcsolatban.

Inkább tedd meggyőződés nélkül a jót, mint meggyőződéssel a rosszat.

Nagyon megdolgoztunk ezért a vereségért!

A pont egy egyenes, ami félt elindulni. Ha eltérsz az egyenestől, önmagadba térsz vissza. A legkisebb dolog is a végtelennek egy darabja.

Jézus, én nem képzellek el sehogy. Mindenütt és mindenféle módon jelen vagy. 

A mindent nem lehet keresni. A minden körülvesz, betölt.

Van, akinek a szabadság büntetés. Vajon a véletlen mekkora szabadságot kapott Istentől?

Az igazság útja kis hazugságokkal van kikövezve? Az egyenes utak „görbe” módszerrel épülnek?

Valahol el kell kezdeni a befejezést.

A jó ember ellenségeivel is becsületes, a gonosz barátaival sem.

Rossz embernek rossz a véleménye is (másokról).

A fény a sötétben is fényként van jelen.

Terveink sikertelensége olykor Isten terveinek sikere.

Túl erős ahhoz, hogy megmenthető legyen! Az erőst ösztönzi a gyengébb: csak remélhetjük, hogy a segítségre. Hiába erős a motivációm, ha én gyenge vagyok.

Ha valaki arcul üt bal felől, tartsd oda jobb orcádat is, ha valaki felsőruhádat követeli, add az alsót is... Ha valaki megerőszakol, feküdj le vele még egyszer? Nem! Nem a kiszolgáltatottakról szól ez a törvény. Amikor visszaüthetnél, amikor – akár kamatostól - visszavehetnéd, ami a jogtalanul elevettek tőled, akkor döntési, cselekvési szabadságodban add oda jóként azt, amit gonoszul kívánnak tőled. Egy megtévedt testvérnek elég ez arra, hogy elgondolkozzék. Ám ha harmadszor is arcodba akar vágni, ha bőrödet is lenyúzná rólad, akkor nem lelki értelemben vett embertárssal van dolgod. 

Mi a reménységed, Uram, az emberek gonoszságát látva?

A szeretet önmagában korlátlan, a gyűlölet vele szemben felállítja korlátait.

Van-e Isten? Utána járok. (Uram, segíts, hogy nélküled is boldoguljak!)

Mivel minden Istenben van, így az is, ami önnön akarata szerint nincs Őbenne. Bűneinknek is van helye az Isten szeretetében, tagadásunknak is az ő kegyelmében.

Istennel a vitád nem akkor ér véget, amikor te akarod.

A világ nem válaszokból: kérdésekből áll.

Bár az igazat mondom, bárki hazugságként értelmezheti. A tiszta szóhoz tiszta fül kell.

Gyakran úgy gondoljuk: gonosznak kell lennünk, hogy előbbre jussunk: ez igaz, csak az a kérdés, hogy milyen irányba akarunk haladni? 

Hitre jutásomban fontos szerepet játszottak bűneim: „bennük” találkoztam Istennel.

Egy értelmi fogyatékos gyerek „irányítja” az autókat az út széléről. Azt hiszi: rendőr. Értjük a helyzetet. Mosolygunk, és azt hisszük: gépkocsivezetők vagyunk.

Emlékszem: egy temetésen találkoztam vele. Vagy az övén, vagy az enyémen.

Szörnyű, ha bűnöm okaként semmi mást nem tudok megnevezni, csak magamat. (Ezért könnyebb az alkoholistának bűnbánatot tartani.) 

Csodálkozunk, hogy annyi negatív hír van? Zöme ma már elektromágneses úton terjed.

Nehezen vesszük észre hibáinkat, kivált, ha sikeresek.

Egy hamis társadalomra nézve az igaz ember komoly veszélyt jelent. A jó bántás a gonosz számára. 

Egy hivatalos ügy intézésénél kiderül, valahova elhányódott az egyik gyerek útlevele. Bosszankodunk miatta. Isten akarta ezt?- kérdi a legkisebbik. - Ne beszélj butaságot, válaszolom. Mi voltunk rendetlenek… Eszembe jut: ha egy hirtelen kitört háború miatti menekülés alkalmával ugyanez a helyzet állna elő, és egyik gyereket nem engednék át a határon, ami miatt évekre, vagy akár örökre elszakadna a családtól, vajon ugyanezt válaszolnám?

Ha szereted Istent és embertársadat, egyetlen törvényre sincs szükséged, ha nem, több száz sem elég. A bizalom egyetlen szóból is ért, a bizalmatlanságot több ezerrel sem lehet eloszlatni. 100 jó hír nem képes legyőzni egyetlen rosszat.

Lehet valami a pénzben, ha - miközben kárhoztatjuk - mindent megteszünk a megszerzéséért.

A Hogyan élhetünk pénz nélkül előadásra a belépő 10 dollár.

Nem a győzelemben: az igazságban hiszek.

Hogy a frászba nem érdekel az, hogy ennyire közömbös vagy?!

Ha az ember ennyire félti a fizikai létét, a lelkét miért nem?

Ha válaszolsz egy kérdésre, azzal már változtatsz is rajta. 

Nagyon jól feleltél, kár, hogy hazugság volt, amit mondtál. A jó ember is hazudik néha – hogy másokat ne keverjen bajba, a gonosz azért, hogy – saját bőrét mentve – másokat bajba keverjen. 

Mindig van feladatod: süllyedő hajón énekelni, sivatagban virágot ültetni, gonoszok közt jónak lenni.

Engem nem a csalódások, a sikereim vezettek el Istenhez: beláttam, hogy magamtól ezt semmiképpen sem érhettem el.

Az a normális, hogy van abnormalitás. Honnan tudnánk, hogy mi a kegyelem, ha nem volna bűn?

A híres festő munkamódszere ez volt: ablakából festette az utca eseményeit. Valamikor lovas fogatok, kosaras, piacra igyekvő, színes népviseletben tarkálló falusi asszonyok, még harci kocsik is, később munkába siető, városiasan öltözött alakok kerültek a vásznára. Manapság– alig látni gyalogost az utcán – az idős művész suhanó autókat fest, elmosódott vonású utasokkal. Nagyon megváltozott a stílusa, állítják a kritikusai. 

A gonoszság is naggyá tehet. 

Hiába, az ember már ilyen törékeny: ha lelövik, meghal.

A bosszúvágytól fűtött ember evolúciós előnyben van áldozatával szemben: őt élteti – míg áldozatát emészti - gonoszsága.   Az inkvizítor lélektanilag jobban bírja a procedúrát, mint az elítélt. 

A semmiből elég egy is. (Anna, amikor újabb képzeletbeli sütit tettem a tányérjára.)

Barátom mondja: kísérletképpen kipróbálnám, megér egy évet az életemből. Hát nem kísérlet az egész élet?

Idős asszonytestvértől hallottam: régebb, ha meghalt valaki az ismerősök közül, örültem, hogy nem én vagyok a soron, hogy túléltem az illetőt.  Most már tudom: távozásukkal az én evilági köröm szűkül, rendre az én életem száll a sírba. 

Isten az erősségeinket, a világ a gyengeségeinket akarja kiaknázni. Világunkban sokkal sikeresebb stratégia a gyarlóságokra építeni (pl. gyávaság, megvesztegethetőség, hatalomvágy), mint az erényekre (pl. igazságszeretet, jóság, becsületesség). 

Most a tiszta szívűekhez szólok, mondta a lelkész. Mindenki mosolyogva hallgatta. Most a gonosz lelkűeket akarom inteni, folytatta.  Mindenki fülére tapasztotta a kezét. 

Persze, barátunk - ismerve az emberek reakcióit – az üzeneteket eleve felcserélte.

Az ember csak a befogadott Igéből ismeri meg önmagát. 

Született az idők metszéspontján,

meghalt 33-ban,

él most és mindörökké,

mindörökké, ámen.

Legkönnyebben úgy lehet támadást indítani, ha azt kiáltjuk: támadnak.

Mindenből lehet tanulni valamit. A háborúban az emberek – igaz, milyen rettenetes? - megtanulnak tömegesen meghalni.

A jó vezetői kvalitások még nem tesznek senkit jó vezetővé (v.ö. diktátorok).

A szenvedés ópium. A túladagolás ebből is veszélyes lehet.

Ideje van az időnek, ideje az időtlenségnek.

Én az igenre és a nemre is nemet mondok. 

A világért sokan meghaltak, de egyedül Krisztus tudta megváltani. (A megváltásáról tudomást nem vevő világban élünk.) 

 Advent… nem ezt-azt várok - kis segítséget, irgalmat, jobbacska életet -, hanem egész lényem várakozás lesz. Teljese átadom magam annak, akit várok.

Az igaz elviseli a hamis vádakat is, a hazug lelkű ember még az igaz bírálatot sem. Az is igazságtalanságot kiált, aki az elkövetett rosszért kap rosszat. 

Az igazi szeretetet nem lehet szavakba foglalni, azt még tettekben sem lehet megmutatni, megérezni sem teljesen: az igazi szeretet mindez - a legmagasabb fokon.

Nem érdemes ilyen kicsi bűnökkel Isten elé járulni, jertek, dobjuk egybe!

Aki túl kevés szeretetet kapott, az másokon hajtja be a hiányt. 

A törpelelkű ember a nagylelkűséget is félreérti.

Most azon tűnődöm: milyen lesz majd a múltam.

Isten ezelőtt 1000 évvel… ugyanúgy velünk volt, mint most.

Van felelős, és van feleselős ember.

Kr.u. 2015-ben is megyek Krisztus után.

Ahhoz, hogy leírhassam ezt a mondatot:„a történelem csak ilyen lehet” - a történelemnek ilyennek kellett lennie.