Lk 23, 6-12 (virágvasárnap) 

6 Pilátus ezt hallva megkérdezte: Galileából való ez az ember? 

7 Amikor pedig megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. 

8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már jó ideje szerette volna látni, mert hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. Lk 9,9

9 Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. 

10 Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. 

11 Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. 

12 Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak. 

    Különös virágvasárnapi textus ez. Jézust nem ünnepelt királyként látjuk, hanem egy meghurcolt vádlottként. Nem pálmaágakat lengetnek körülötte, hanem fegyverekkel hadonásznak. Nem ünneplés boldog légköre, hanem egy kihallgatás komor hangulata veszi körül. 

    Úgy gondoljuk, hogy a konfirmáció másról szól: háláról, örömről, fogadalomtételről… ünneplésről, gratulációkról. Jó, ha mindezek ott vannak a szívünkben, jó, ha reménységgel, boldogan tekintünk gyermekeinkre (kedves konfirmandusok, nektek is jó örömben, hálaadással átélni ezt az alkalmat), ua. nagyon komolyan vennünk azt, hogy szüntelen kísértésnek vagyunk kitéve. Vigyáznunk kell, hogy el ne szakadjunk a mi megváltó Urunktól, és szembe ne forduljunk vele és egymással.

    Virágvasárnap és nagycsütörtök között néhány nap van csupán. Mi történik az emberekkel ilyen rövid idő alatt, hova tűnik az ünneplő kedv, a hála a szívükből? Vajon ti, kedves konfirmandusok, ki fogtok-e tartani Krisztus mellett, vajon az ő békessége fog-e betölteni egy-két, sok év múlva is, vagy belebonyolódtok az élet sokszor durva, lélektelen harcába? Szeretnénk, ha tiszta maradna a lelketek! 

    Pilátus megkérdezi: vajon Jézus Galileából való-e? Tudjuk, Betlehemben született, Názáretben nőtt fel, most Jeruzsálemben fogták el… Valójában galileai volt. Ez az országrész elmaradott vidéknek számított (mintha azt mondanánk: a Mezőség, vagy valami hasonló). Jézus nem tiltakozik a kategorizálás ellen. Vállalja földi származását… Bárcsak ti sem szégyellnétek soha, hogy kik vagytok, honnan indultatok, ha mindig hűségesek maradnátok szüleitekhez, egyházatokhoz, megváltó Uratokhoz! Bárcsak soha nem tagadnátok meg azt, amit a HK első kérdés-feleletében kimondotok: a Jézus Krisztusé vagyok! Akárhova is kerültök, akármilyen világ is lesz…  A konfirmáció – hűségnyilatkozat. Aztán sokak életéből úgy kikopik. Hol vannak az előző nemzedékek? (Fájdalommal, könnyek között kérdezem)… Nem győzködni akarlak, csak a szívetekre helyezni: szeressétek, ragaszkodjatok! Úgy van szükség rátok a közösségben, ahogy egy csapatban minden egyes játékosra. 

   Pilátus megállapította, hogy akkor Jézus Heródes fennhatósága alá tartozik. Ki kinek a hatalma alá tartozik? Nagy kérdés ez ezen a világon, az életünkben. Ki uralkodik rajtunk? Tudjátok, a világ hatalmasai szeretik megmutatni, hogy mekkora befolyásuk van. Földi értelemben sikerül is nekik ideig-óráig. Annyi minden – pénz, hírnév, jólét - bizonyítja meggyőzően azt, hogy náluk van az erő, a siker, az érvényesülés, és hogy ők tudnak naggyá, valakivé tenni másokat, titeket. De azt is tudjátok, hogy kinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Hogy ki az, aki igazi örömet, békességet ajándékoz nekünk. Hogy kinek a nevére keresztelkedtünk meg, és kinek a nevét valljátok meg most a konfirmációban. 

  Heródes éppen Jeruzsálemben van, Pilátus átküldi hozzá Jézust. Mint egy csomagot. Mintha az Úr ki lenne teljesen szolgáltatva az őt fogva tartóknak. Az ember Istennel is megjátssza, hogy ő parancsol, hogy az ő akarata érvényesül. És megjátsszák ezt alárendeltjeikkel vezetők, nagyemberek. Gondoljatok arra: háborút indítanak, aztán erőszakkal toborozzák a fiatalokat a mai Pilátusok, Heródesek… Rettenetes. Jézus is átélte ezt, egyrészt, hogy megmutassa, hogy közösséget vállal velünk a legnagyobb elnyomásban is, másodszor azért, hogy bebizonyítsa, hogy ő meg tud szabadítani. Ő még a halált is megjárta értünk, és legyőzte érdekünkben. Pilátus, Heródes hatalma csak egy ideig tart, a Krisztusé örökkévaló. 

   Furcsa mondat: Heródes megörült Jézusnak… Jézussal együtt lenni öröm. Vele szép, áldott, minőségi, kiteljesedő az életünk. Nála van a szabadság.  Milyen kár, hogy sokan nélküle akarnak élni! Olyan, mintha valaki élhetne tiszta, elegáns környezetben, de ő a mocskot, a szennyet választja. 

   Heródes öröme azonban nem Jézusról szól, nem a neki való engedelmességről, ő csak csodát akar látni, szórakozni akar a Messiáson, csak azt szeretné, hogy produkálja magát. A tanítványság komoly dolog. Nem azt jelenti, hogy Jézust akárhova odaráncigálhatom, szerepeltethetem, varázspálcával magam mellé rendelhetem (mi sem szeretnénk senkivel ilyen barátságban élni)… Hanem egy mély, őszinte kapcsolat. Az előkészítő (nem fejeződött be, igazából egész életünk az) Krisztussal akart megismertetni, összehozni titeket… Mert ő a mi békességünk, tőle nyerünk áldást és üdvösséget.

  Heródes csodát remélt. Van csoda. De azt hit által, a Krisztussal való kapcsolatban tapasztaljuk meg. Csoda maga a hit, a mindennap megtapasztalt kegyelem, Isten gondviselése, csoda a szeretet, ami körülvesz. Heródes hosszasan faggatta őt, de ő nem mondott semmit („ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád”).

   Az evangéliumban példátlan ez. Jézus mindenkinek válaszolt. De aki gúnyosan, lekezelően, arrogánsan firtatja őt, annak nincs mit mondania. Jézushoz alázattal, nyitott és engedelmességre kész szívvel lehet jönni.

   Ott vannak mellette a főpapok és írástudók, akik hevesen vádolják őt. Sok rosszakarója van Jézusnak, aki mindig csak jót tett. A világ nem mindig fogja díjazni azt, ha jók vagytok… Jézusnak egyetlen célja volt: segíteni másokon. Nem gyűjtött vagyont, nem csapott be, nem vezetett félre senkit… Mégis sokan ellen fordulnak, félre akarják állítani őt. Krisztust követve nagyon határozottan ki kell állnotok az igazság, a tisztaság, a hit értékei mellett. Emlékeztek Jusztinusz egyházatyára, akit elfogtak, a római istenekre tett hűségesküre akartak kényszeríteni, de ő visszautasította. „Krisztus mindig hűséges volt hozzám, én sem lehetek hűtlenné iránta.”    

   Heródes kigúnyolja Jézust… Lekezelően, megvetően bánik vele. Az embernek könnyen fejébe száll a dicsőség. (Aztán olyan hamar változik a helyzet.). De ne ítéljük el túlságosan ezt a szívtelen, lelketlen királyt! Mi is részt vehetünk a Krisztus kigúnyolásában, ha figyelemre se méltatjuk az ő akaratát, hitetlenül, közömbösen élünk. Vajon ti hogyan viszonyultok hozzá? 

   Egy érdekes megjegyzéssel zárul az ige… Pilátus és Heródes azon a napon barátságot kötöttek, mert addig ellenségek voltak. Jézus nem a saját sérelmeivel törődik, ő békességet igyekszik teremteni akkor is, azokkal szemben is, akik az életére törnek. (Egy terrorista támadásban egy orvost is túszul ejtettek, a lövöldözésekben egyik túszejtő is súlyosan megsérült… az orvos elindult, hogy segítsen rajta, az ráfogta a fegyverét… Az orvos azt mondta: lehet, hogy le akarsz lőni, de ha nem kötözöm be a sebeidet, el fogsz vérezni.)

   Mi a Krisztushoz kötődve, szeretetében meggyökerezve maradjunk meg jó barátságban egymással (Jézus azt mondja: ti az én barátaim vagytok), ragaszkodjunk őhozzá, és akkor egymáshoz is mindig ragaszkodni fogunk, ti is, kedves konfirmandusok, a szülőkhöz, gyülekezethez, egymáshoz. Akkor az élet szolgálatában fogtok állni , és a szó legteljesebb, bibliai értelmében az élet részesei lesztek. Ámen. 

Köszöntés  

Drága konfirmandusok! Többször „elpróbáltuk” a konfirmációi istentiszteletnek ezt a mozzanatát is, az ún. köszöntést, és mindig „improvizáltam” egy-két biztató szót. Most sem tudok sokkal többet hozzáfűzni. Szeretném, ha éreznétek, hogy őszintén, szívemből mondom, és azt, hogy szavaimban ott van a szüleitek, a gyülekezet intése, jókívánsága is.

1. Soha ne felejtsétek el, milyen értékesek vagytok. Akárki akármit is mond: Krisztus saját életével fizetett értetek. Ez a ti mennyei áratok. Legyetek ennek tudatában! Ne hagyjátok lebecsülni senki által, de ti se becsüljétek le, és ne tékozoljátok el magatokat! Értéketeket mutatja Isten szeretete mellett a szülőké, igazi barátaitoké.
2. Soha ne felejtsétek el, hogy feladatotok, küldetésetek van. Nem kell a világot meghódítanotok, Nobel-díjat nyernetek, de – családban, iskolában, gyülekezetben – mindnyájatoknak drága lelki megbízatásotok van. Krisztus jóságát, szeretetét, igazságát képviselni. Legyetek ebben hűségesek, kitartóak!
3. Soha semmiért el ne távolodjatok, el ne szakadjatok Krisztustól, soha el ne idegenedjetek tieitektől, higgyétek el, ez a legsajátosabb minőségetek, identitásotok. Ebben tudtok valóban kibontakozni.
4. Soha ne veszítsétek el reménységeteket, soha ne adjátok fel! Jönnek nehézségek, csalódások is, de tudnotok kell, hogy Isten mindig mutat kiutat, mindig tovább vezet. „A kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, a jövendőre nézve jó reménységgel vagyunk Istenben.” Legyetek a reménység emberei hit által!
5. Isten azt ígéri, hogy soha nem hagy el titeket, mindig veletek lesz. Személyesen szól nektek: Niki, Anita, Arianna, Krisztián, Lóri, Nimród, Márk! Az ő oltalma, kegyelme alatt élhettek mindig. Nem tudjuk hova kerültök, de legyetek becsületes, pozitív, Krisztust-követő emberek. Az Úr áldjon mindenben titeket!