Jóel 2, 12-27 (vas. de., aug. 20.)
12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Ez 33,11
13 Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! 2Móz 20,5-6; 4Móz 14,18; 5Móz 5,9-10; 7,9-10
14 Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az Úrnak! Jón 3,9
15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Jóel 1,14; 2,1
16 Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából!
17 A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái! Így szóljanak: Szánd meg, Uram, a népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a nemzetek! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? Zsolt 79,10
18 Szánalomra indult országa iránt az Úr, és megkönyörült népén.
19 Így szól népéhez az Úr: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele. Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a nemzetek.
20 Messze űzöm tőletek az északi ellenséget. Sivár és puszta földre kergetem szét őket: elejét a keleti tengerbe, végét pedig a nyugatiba. Fölszáll a bűze, fölszáll tetemének szaga, bármilyen nagy pusztítást hajtott is végre. Jer 6,22
21 Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert nagy dolgokat vitt véghez az Úr!
22 Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és a szőlő gazdagon terem.
23 Sion fiai, vigadjatok és örüljetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Mert megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. Jer 5,24; Jak 5,7
24 Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj.
25 Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.
26 Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. 5Móz 8,10
27 Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Hós 13,4
Üdvtörténeti, egyházi és nemzeti szempontból nézve háromszoros ünnep a mai. Ez a nap mindenekelőtt Krisztus Urunk feltámadását hirdeti. Az életről szól, a megújulásról, világosság kiáradásáról, az üdvösségről. Másodszor emlékeztet államalapító királyunkra, szent Istvánra, akinek uralkodása, tevékenysége történelmi jelentőségű volt. Emberi megítélés szerint (ua. hisszük, hogy Isten akarata alapján) munkálkodásának köszönhetjük, hogy egyáltalán létezünk magyarokként, hogy azok vagyunk, akik vagyunk. Hálásak kell legyünk Istennek sajátos örökségünkért, értékeinkért.
Harmadszor: bár mi, reformátusok csak egy hét múlva tartjuk újzsenge ünnepét, katolikus testvéreink számára augusztus 20. egyben a kenyérszentelés alkalma is. Egyházi hagyományaikban az állapalapítás emléknapja összefonódik az új kenyér ünnepével, azt jelképezve, hogy a közösség és az áldás kölcsönös kapcsolatban vannak egymással.
Sokat viaskodtam az igével. A bibliaolvasó kalauzunk szerint a Jóel könyvét kezdtük el olvasni. Ítéletes, figyelmeztető tanítás hangzik el az első részben, a mai napra kijelölt szakaszban. Éhségről, nyomorúságról, ellenségről hallunk, megpróbáltatásról, veszedelemről, kényszerű böjtről… A prófécia szinte sokkoló szavaiban egyén és közösség sorskérdései vetődnek fel, amelyek nemcsak egy háromezer évvel ezelőtt élt nemzet szívét nyomták, hanem a mienket is, ugyanolyan súllyal. Lesz-e jövőnk, megmaradásunk?
Hála Istennek (mindjárt az első mondatban hallottuk): a magunk kereste elesett helyzetünkbe, vívódásinkba - miközben hitetlenségünk, közömbösségünk következményeivel szembesülve megoldást keresünk, vagy éppen könnyelműen a valóságról nem véve tudomást bűnös nemtörődömséggel a pusztulás fele haladunk - beleszól az Úr. Az ítélet közepette is az élet szava csendül fel.
Megmenekedésünknek két fontos feltételét nevezi meg az ige. A. Térjetek hozzám! Keresnünk kell az Isten arcát, a vele való közösséget. A megtérés azt jelenti: az Úrhoz fordulok, megértem rám vonatkozó akaratát és engedelmeskedem annak. Nem új tanokra, nem új ideológiákra van szükségünk, hanem a régi igazság szívünkbe fogadására. El kell ismernünk, hogy ő az Isten, és azt, hogy mi bűnös emberek vagyunk… Nehéz visszamenni valakihez, akit megtagadtunk, akiről elfeledkeztünk, aki ellen fellázadtunk. Belátni tévedéseinket, önfejűségünket, feladni saját igazunkat. (Ha van két barát, és az egyik csúnyán hátat fordít a másiknak, alaptalanul, érdekből minden gonosz dolgot mond róla, kinek lesz nehezebb a találkozás, a szembesülés?) Az Istenhez térés hogyanjáról is beszél a próféta.
Teljes szívvel. Őszintén, minden figyelmünkkel, minden igyekezetünkkel. Nem csak úgy mellékesen, hogy többek között ezt is megpróbálom. Hanem minden mástól elfordulva, egyedül benne bízva, felismerve, hogy nincs másban megtartatásunk. Isten az egyetlen esélyünk.
Sírva és gyászolva. Azaz bűnbánattal. Tisztáznunk kell Istennel a mi viselt dolgainkat. Bátorság kell ehhez, meg nem alkuvó elhatározás. Az ember sokszor inkább belepusztul bűneibe, semhogy beismerje azokat. Pedig a gyógyulás ott és akkor kezdődik, ha belátom, ha megvallom. Az igazságosság legalacsonyabb foka az, amikor mások felett ítélkezünk (a tömeggyilkosok is eljutnak idáig), a legmagasabb, amikor magunkat is el tudjuk ítélni, mentegetőzés nélkül.
Továbbá fontos, hogy Istenhez térésünk ne külsőségben mutatkozzék meg csupán (szíveteket szaggassátok meg, ne ruhátokat), ne képmutatás, ne önáltatás, hanem belső változás, radikális fordulat legyen, makacs álláspontunk feladása. Az is egy jel, ha pl. valaki elkezd járni a templomba, de Isten azt várja, hogy ugyanakkor elkezdjünk szerinte élni, megbocsátani…
Tudjátok, mi kell motiváljon? Az, hogy az ő türelme hosszú, szeretete nagy. Ez a mi reménységünk. Ezért nem érdemes színlelni előtte. Ha van egy nagylelkű barátunk, aki adósságainkat kifizeti, akkor ostobaság lenne előtte megjátszani a nagyot, hogy minden rendben, nincsenek gondjaink, nincs szükségünk segítségre. Miért maradnánk az adóssággal, miért maradnánk a bűnnel, a nyomorúságainkkal, ha ilyen kegyelmes Istenünk van?!
Hallottuk, hogy bizalommal kell jöjjünk. Igaz, feltételes módban, de megfogalmazódik a reménység: ki tudja, hátha megbánja… Krisztusra nézve sokkal bizonyosabban állíthatjuk: tudjuk, mert drága ígéreteink vannak, hogy megbánja Isten az ítéletet (Krisztus azért jött, hogy megtartassék a világ általa), hogy megbocsát. Ő hű és igaz.
Végül: készeknek kell lennünk odaadni azt, amit Isten kér. Az engedelmesség áldozattal jár. Lemondással. Ua. békességgel. Le kell tennünk az Úr kezébe mindazt, ami megkötöz, ami elválaszt tőle és egymástól. Azt is talán, ami jónak tűnik a szemünkben, de mégis kárunkra van, önteltté tesz…
B. A másik feltétel: fújjatok kürtöt, gyűjtsétek össze, hívjátok istentiszteletre a népet! Újra megerősödni a közösségben. Az Istentől való elfordulás egymástól is eltávolít. Ki-ki a maga útjára tértünk. A pásztor közeléből elkóborló juhok egymástól is távol kerülnek.
Tartsatok szent gyűlést, mindenki vegyen részt rajta! Öregek és fiatalok. Még a csecsemők is. A nagy szabadság, kötelezettség nélküli önállóság vesztünkre van. Úgy kiprivatizáltuk saját életünket: csak a magunk kis útjai, dolgai érdekelnek! Úgy elidegenedtünk egymástól, eltávolodtunk a közösségtől! Lehet, hogy ez kényelmesnek tűnik, de pusztulást előre vetítő állapot. Adatok, tények igazolják. Amelyik közösség fellazul, az előbb-utóbb széthullik.
Nem akármilyen összegyülekezésről van szó, hanem olyanról, amikor Isten fele indulunk el. Még a menyasszony és vőlegény is. A sírók és örvendők, sikereket és csalódásokat átélők. Együtt, mert összetartozunk, mert Isten népe vagyunk, mert Krisztus nevét valljuk, mert az üdvösségre készülünk. Nem élhetünk idegenként, mint akiknek semmi közünk egymáshoz, mint akik nem törődünk másokkal. Az Úr köré kell gyűlnünk! Az ő tanácsa, szeretete kell meghatározza magatartásunkat…
Nagy közös bűnbánat kell áthassa szívünket, nagy szent elhatározás, ha egyáltalán fáj nekünk szétesésünk, ha foglalkoztat sorsunk. Közismert, hogy vérszívó, és sokszor halálos fertőzést terjesztő rovarok először érzéstelenítő anyagot fecskendeznek a bőrünkbe. Nem érezzük a csípést, aminek később súlyos következményei lehetnek. Ez a Sátán legveszélyesebb trükkje: megbénítja lelki érzékenységünket, elhiteti velünk, hogy minden rendben van.
Szenvedélyes felhívásként hat: sírjanak a papok! Az Ószövetségben egyfajta közvetítői szerep hárult rájuk. Isten színe előtt a nép képviselőiként kifejezésre juttatták annak bűnbánatát, képviselték érdekeit. Mi az Újszövetségben azt valljuk, hogy Krisztus a közbenjáró. Ő az, aki magára vette bűneinket. Személyes felelősségünk a kegyelem elfogadása. Nem teheti meg szülő a gyermeke, hitvestárs a hitvestársa helyett. Mégis felelősséget hordozunk egymás iránt: ami ránk bízatott, azt meg kell tennünk egymásért a családban, baráti körben, gyülekezetben. Abban pl., hogy imádkozunk egymásért, családunkért, közösségeinkért, népünkért. Nem könnyű szolgálat ez. Kérni Krisztus érdeméért Isten könyörülő irgalmát, hogy áldjon meg, tegyen szabaddá a jónak cselekvésére, erősítsen a szeretetben, rendeljen nyomunkba lépőket… Miért csúfolnák őket a nemzetek? Inkább mondják azt: látszik, hogy az Úr megváltott népe ők. Megáldotta, őrzi, vezeti őket. Ők pedig szeretetben, reménységben élnek.
Döbbenetes megértenünk az Igéből: az életet, a megváltásunkat jelentő fordulat az Isten szívében következik be. Ő indul szánalomra. Megkönyörült népén. Drága, kegyelmi ígéreteket hangzanak el, mintegy feleletként a kilátásba helyezett ítéletre. Adok nektek gabonát, mustot, olajat. Földi javak ezek, de a lelki áldásokat is jelképezik: a gabona, a must – az úrvacsora „nyersanyagai”, az olaj – elsősorban az Ószövetségben - a szentelés „kelléke”. Szükségünk van a földiekre, a testiekre, áldott legyen az Úr, hogy kirendeli azokat, de lelkiek nélkül nem sokat érnek. Ha nincs békesség, egyetértés… Vitathatatlanul kényelmesebben, jobban, szabadabban élünk, mint 30-40 évvel ezelőtt, de közösségeink erőtlenebbek lettek. Igaz, milyen ellentmondásos?
Isten az ellenséget is elűzi… Látszólag békés világban élünk, de ellenségeink mellettünk, bennünk lapulnak: szellemi erők, kísértések, de akár a könnyen fellobbanó nemzeti gyűlölködés. (Pakisztánban az elmúlt napokban a felbőszült tömeg keresztyén templomokat égetett fel, otthonokat dúlt fel, embereket bántalmazott, mert valaki néhány kitépett és összefirkált Korán-lapot talált az utcán. Akár provokáció is lehetett.) Hisszük, hogy Isten tud megőrizni.
Isten kegyelme örömöt, békességet hoz, ami szétárad a szívekben. Még a termőföld is örül, a mezei vadak is vigadnak, megújul minden, Isten jósága betölti a világot. Sion fiai is örvendeznek, hálás szívvel, kimondhatatlan boldogságban élvezik Isten áldásait. Jókedv és bőség van (Himnusz). Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. (24. vers)
És ez egyben kárpótlás is, jóvátétel, visszafizetés. Bűneikért Isten kegyelmével, bocsánatával fizet, elfordulásunkért azzal, hogy magához gyűjt. Akarjuk-e ezt, meghalljuk-e atyai szavát, megérinti-e szívünket az ő szeretete?
Ehettek jóllakásig, nem kell félnetek… (Valójában nekünk is a fölöslegig van ennivalónk, sokszor mégis éhezik a lelkünk). Az ige így folytatódik: „és dicséritek az Úrnak nevét”. A háláról van itt szó, ami – akár a magnézium a D vitamint – hatásossá teszi Isten áldásait. (Ha hiányzik, akkor az áldások nem épülnek be igazán az életünkbe).
Csodát tett velünk az Úr. Észre kell vennünk, hogy a csoda az is, amit természetesnek tartunk. Csoda, hogy élünk, hogy találkozhatunk… Van, aki nem érzékeli ezt.
Jó ezeket az áldásokat földi viszonylatban is átélni, de kihalljuk az ige szavaiból a mennyeikre tekintő ígéretet: ott válik ez igazán valósággá, ott szűnik meg minden szükség és ellenségeskedés. Ott lesz maradéktalan békesség. Ott nem lesz sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom.
Az utolsó vers a lényeget mondja ki: megtudjátok, hogy Izraellel vagyok. Vele, Istennel nemcsak a bőségben tudunk hálásak lenni, hanem – Pál apostol ír erről – a szükségben is. A nyomorúságban is… Ez a legcsodálatosabb tapasztalat. Ha velünk az Úr, kicsoda ellenünk. Krisztusban ez nyilvánvaló és személyes igazság lett. Megváltás, üdvösség. Térjünk hozzá, maradjunk mellette, ragaszkodjunk egymáshoz! Ámen.
Mindenható Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk Jézus Krisztusban a Szentlélek közösségében, hálát adunk neked mindenekelőtt azért, hogy a tieid vagyunk, megváltott gyermekeidként jöhetünk hozzád, mint akik hisszük és valljuk, hogy tőled senki és semmi el nem szakíthat: sem jelenvalók sem következendők. Ennek a mi bizodalmunknak, reménységünknek az alapja egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus áldozata, érdeme, igazsága. Hálát adunk azért, hogy napról napra te hordozol, te adod áldásaidat, megmutatod irántunk való jóságodat, igen, küzdelmeink és nehézségeink között is. Ezt tapasztaltuk meg az elmúlt hét során. Köszönjünk, hogy te voltál oltalmunk, gondviselőnk, megtartónk. Magasztalunk téged ezért az alkalomért, ünnepért, találkozásért, a gyülekezet közösségéért, igéd drága üzentéért. Hallottuk, hogy megtérésre hívsz, arra szólítasz fel, hogy teljes szívünkből forduljunk hozzád, mert nincsen másnál megtartatásunk, egyedül nálad, másban üdvösségünk, egyedül Krisztusban. Hadd döbbenjünk rá arra, hogy nélküled még sikereink és jólétünk is a pusztulás fele vezetnek, hadd lássuk be, mennyei Atyánk, saját útjaink, gondolataink hiábavalóságát, és engedjük, hogy összetörd szívünk büszkeségét, makacsságát, hogy megajándékozhass minket bocsánatoddal, békességeddel.
Krisztusunk, köszönjük, hogy te vagy az út, az igazság és az élet számunkra. Szeretetteddel ragadd meg a mi szívünket, hogy téged kövessünk, téged válasszunk Urunknak és Mesterünknek, és benned nyerjük el az áldások teljességét itt a földön és majd a mennyországban!
Mennyei Atyánk, áldott legyen a te neved, hogy mindig kész vagy magadhoz fogadni minket, ha hozzád térünk, mindig nyitott a te szíved, amelyet szent Fiadban tártál fel számunkra. Köszönjük, hogy jóvoltodnak testi, lelki jeleit, bizonyítékait mutatod meg életünkben. Hálát adunk a gabonáért, mustért, olajért, a földi javakért, de mindenekfelett a lelki kincsekért, amikkel gazdagítasz. A hit, szeretet, reménység pénzben ki nem fejezhető, drága értékeiért. És a legnagyobb, a kimondhatatlan ajándékért, Krisztusért, akiben igazzá válik minden ígéreted, az is, amit az igében hallottunk, hogy mindig velünk leszel, hordozol, erőt adsz, és megtartasz a magad számára. Hadd legyünk hálásak ezért. Egész életünk hirdesse a te csodálatos jóságodat.
Ezen a napon hálát adunk nemzeti közösségünkért is, és kérünk, áldd meg magyar népünket. Te ismersz minket, hitetlenségünket, pártoskodásunkat, ellenszegülésünket is, amik annyi kárt okoznak nekünk, kérünk, győzd le ezeket bennünk és közöttünk, és juttasd győzelemre a te szent, irgalmas akaratodat, hogy hozzád térjünk, Krisztusra figyeljünk, és így egyetértés, békesség legyen közöttünk. Hadd töltsük be tőled kapott küldetésünket egyéni és családi életünkben, közösségeinkben, nemzeti létünkben. Őrizz külső és belső ellenségtől, tégy minket a te engedelmes, megtartásra elhívott népeddé!
Könyörülj gyülekezetünkön! Elődbe hozzuk betegeinket, ó, mennyei Atyánk, kérünk, légy mellettük, enyhítsd szenvedéseiket, erősítsd őket testben és lélekben, és a betegség által is vond őket közelebb magadhoz. Fohászkodunk a gyászolókért, szomorkodókért, kiváltképpen testvéreinkért, akik az elmúlt napokban temették el szerettüket, te gyógyítgasd az ő lelküket, vigasztald őket Szentlelked által, kegyelmeddel pótold a fájó hiányt, és adj erőt, hogy békességedben, egymáshoz még jobban ragaszkodva tudjanak tovább menni, betöltve megbízatásukat. Imádkozunk a megpróbáltatásban, bajban levőkért, azokért, akik megfáradtak, akik kísértések között vannak, akik hitükben váltak erőtlenné, azokért, akiknek szíve megkeményedett, ó, Urunk, Istenünk, irgalmazz nekik, adj mindnyájunknak lelki megújulást. Imádkozunk azokért is, akiknek öröm, áldás, előmenetel mutatkozott az életében, hadd legyenek hálásak ezért, a te dicsőségedet hirdetve. Tekints nyugtalan, háborgó és háborúskodó világunkra, az evangélium világosságát juttasd el a szívekbe, hogy szűnjön a harag, gyűlölet, és a te országod növekedjék. Hallgass meg minket Krisztus érdeméért. Ámen.