Hiába van kint fény, ha benned sötétség honol. A látás nem a fény érzékelése, hanem befogadása.
A fényt (a jót, az igazságot) nem elég elképzelni.
Az igazság védelme, kinyilvánítása, és ne a mások meggyőzése legyen az célod. (Túl sok energiát fordítunk ez utóbbira. Két különböző dolog.)
A legszentebb értékeket is le lehet sajnálni, nevetségessé lehet tenni, divatjamúltnak lehet nevezni… A vélemény győzelme ez az igazsággal szemben.
Az élet az igazság szüntelen halála révén jut előbbre. Vagy az az igaz, ami túlél?
A gonosznak néha kifogástalan stílusa van.
Ha valaki a fényt sötétségnek nevezi, akkor ne az elméletén csodálkozz, hanem rajta.
Ha nincs Isten, akkor nincs szükség a tagadására. Az ateizmus egy olyan vallás, amelyik semmilyen (más) vallás létjogosultságát nem ismeri el.
Amikor érzelmeid, indulataid befolyásolnának – tehát mindig –, figyelj a törvényre!
A harag, az előítélet eltorzítja látásodat, akaratodat: nem tudod a jót kérni, akarni, adni annak, akire neheztelsz.
Életfilozófia: „tedd a rosszat, és érezd jól magad”. Vagy: „a rossz – miként a jó is – értelmezés kérdése”. „Ne a hagyomány, hit, stb. mondja meg neked, hanem pillanatnyi érdeked, hogy mit minek tartasz.” Legsötétebb cselekedeteinkre is a legvilágosabb magyarázatot tudjuk adni. Legalantasabb tetteinket is össze tudjuk hangolni a legmagasabb erkölcsiséggel.
Napsütésben állunk, vagy sötétbe húzódunk: ezzel nem befolyásoljuk (csak saját életünkben) a Nap munkáját, hatását. Az Isten igazsága ellen semmit sem tehetünk, csak a magunk és – sajnos - környezetünk életében.
Csúnya írással is lehet gyönyörű üzenetet közölni.
Az erős ember ismeri erőtlenségeit.
Ha hamissággal nyersz, akkor is azt mondod (önelégült lélekkel): győzött az igazság. Minket jobban érdekel a győzelem, mint az igazság.
„Sokat harcolt az eredményért?” „Nem, az - szívós, kemény munka közben - spontán jött.”
Krisztus által Isten személyesen érintett lett bűn-ügyeinkben.
A törvénybe nem fér bele az igazság.
A lelket a testen át lehet szeretni? Meg lehet simogatni a lelket?
Könyveket írtak a háborús pszichózisról, pedig a képlet egyszerű: valami nagy közös frusztráció kell hozzá, egy ellenség(kép), és valaki, aki levezényli.
Az embertárs diszkreditálásának egyik legsikeresebb, bár legalattomosabb módja: feltételezett gondolatait hamis módon tolmácsolni. Nem kritizálod, hanem úgymond belülről feded fel lelki világának sötétségét, gonoszságát, ezzel legyűrhetetlen ellenszenvet ébresztesz iránta. Sem ő, sem a célközönség nem tud védekezni ez ellen.
Gyermekkoromban volt két verekedős kakasunk. A nagyobb állandóan rátámadt a kisebbikre, leteperte, csípte, vágta, szemmel láthatólag a másik puszta jelenléte is irritálta. Belső igazságérzetemet nagyon zavarta ez a helyzet. Egy szép napon - szüleim elutaztak valahova – elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy helyreállítsam a rendet és a méltányosságot a tyúkudvaron, hogy – úgymond - rehabilitáljam az elnyomott kisebbség jogait. Nagy nehezen sikerült elkapnom az agresszív kakast, rátérdeltem, egy nagy fadarabot kötöttem a lábára, hogy ilyen módon sportszerűtlen előnyét lefaragjam, és kiegyenlítsem az erőviszonyokat. Az áldozat hátrányát biztosan túlkompenzáltam, mert mire visszatértem, hogy igazságot teremtő közbeavatkozásom eredményességét számba vegyem, a nagy kakas csurom vér volt, alig pihegett - kisebbik társa teljesen szétverte. Legszívesebben fejbe kólintottam volna pártfogoltamat. Csak annyit tettem, hogy szabadon engedtem a dicstelenül megalázott elnyomót. Másnapra kiheverte a fizikai és pszichikai sérüléseket, és újból átvette következetes terrorral gyakorolt uralmát.
Nem vonhatod ki magad a gonoszságnak hatása alól, akárhol történjen is az.(A hóhér igazságtalanul lesújtó bárdjának szele az egész világ nyugalmát felkavarja.)
Az embereket két dologgal lehet a leginkább motiválni: saját sikerüknek, és ellenfeleik elgáncsolásának gondolatával.
Uram, a tied minden Golgota.
Le kell hajolnod, hogy felemelhess!
Néha nagyon emberi, földhözragadt személyes vagy kollektív érdekek alakítják a „hagyományt”.
A szavakkal gondolataink elviselhetetlen pőreségét öltöztetjük fel… Rongyokba a borzalmakat, díszesebb ruhákba a jókedvet.
Uram, tudom, a te területeden járok…
Nincs benned semmi hiány…
Hogy hallgatod, ha ellenséged buzgó szívvel dicséri Istent?
Agyunk is hozzáöregszik arcunkhoz (minél ráncosabb az arc, annál simább az agy?). Ha gyermekkoromban egy szép reggelen mai arcom néz szembe velem a tükörben, kiszaladok a világból…
Annyira ragaszkodunk a kérdéseinkhez, hogy nem vesszük észre a választ.
Ünnep előtti és utáni böjt…
A törvény reménytelenül betölthetetlen szigorában reménykedett.
Egyre több mindent felfedezünk: egyre több tévutat is.
Minél több kényelmi cuccot gyűjtünk magunk köré, annál soktényezősebb lesz a boldogságunk, annál több üzemzavar, bosszantó dolog jelentkezhet (…)
Az időnek csak az egyik végét nyújthatod: az elejét (azzal, hogy előbb kezdesz).
„Nem erkölcsi kötelesség.” Aki nem akarja úgy tekinteni, annak biztos nem. Ezzel nem lehet vitába szállni. Az érvek rólunk szólnak, nem az igazságról.
A gyengeségeink erőszakos megélése… A kiskaliberű embereknek van szüksége nagy kaliberű lelki fegyverekre: rágalmazás, hazugság, kárhoztatás.
Otthagyod az út szélén állókat, mert senkit nem ismersz fel. Ha gyermeked ott lenne csata után a felismerhetetlen arcú sebesültek között, nem keresnéd-e kétségbeesve, nem segítenél-e a hozzá hasonlókon is? Kit ismerünk fel egymásban?
Az igazi engedelmesség akkor mutatkozik meg, ha másként is dönthetsz. Sőt, ha nehezebb az engedelmességet választanod… Miért adott Isten esélyt az embernek bűnbeesésre? Gondold el: barátod, akiért mindent megteszel, nagyon ragaszkodik hozzád. Ám ha egyszer valami csábítóbb lehetőség nyílik, akkor faképnél hagy. Őszinte volt-e hűsége? Nem az igazság próbája lett-e a másik ajánlat? (Amíg pl. általános szokás volt az egyházi házasságkötés, sokan reflexből, a hagyomány sodrának engedve…., most lett valóban személyes a kérdés: kérjük-e házasságunkra az Isten áldását?)
Az igazi befogadásban nincs semmi érdek. Egyedül a szeretet felismerése motiválja. Ezért jött el Jézus teljes alázatban. Aki nem veszi észre benne Isten kegyelmét, végtelen jóságát, az nem fogja azt hatalmában és dicsőségében sem meglátni.
Amilyenekké napjaidat alakítod, olyan lesz az éved. Boldog új évet, azaz élj Isten áldása szerint!
Attól lesz út, hogy végigjárod.
A sokat nehéz helyesen beosztani. Amit átad nekünk, azzal (már) nehezen tud gazdálkodni az Isten.
