Jó lenne meglátni egymáson az Úr kiegészítő szeretetét. A hiányok azért vannak, hogy a szeretet kitöltse azokat.
Keresem azt, aki megtalált.
Az orvost sem kérheted arra: csak kellemes híreket közöljön veled.
Általában Isten Igéjét használjuk saját elveink bizonyítékaként, és nem mi válunk az Ige bizonyítékaivá.
Tisztán meg kell hallani azt is, ha semmit sem mondott az Úr.
Akit 10 évi meditáció után elcsábít a világ zaja, az nem ismerte fel a hallgatás áldásait.
Minden reggel belerúgtam a kapu előtt növő bokorba… „Irtó makacs”, állapítottam meg.
Emberbaráti elveink az emberek miatt nem működnek.
Van, akinek az identitászavar az identitása.
Sokan szeretnék, hogy jobbak, megértőbbek, segítőkészebbek legyenek embertársaik. Ha felfedeznének egy ilyen hatású gyógyszert, továbbadnád-e másoknak? De gondold el: ez az orvosság máris a kezedben van. Ha kedves, megértő, türelmes, segítőkész vagy, ha nem ingerled embertársadat, akkor jobbá teszel másokat, kevesebb lesz (körülötted is) a harag, több az öröm… Persze, lesznek erre a gyógyszerre immunis emberek.
Rögeszme: amikor magad alkotta vagy magadévá tett elméletekben hiszel, azok fontosabbak lesznek személyes kapcsolataidnál, tapasztalataidnál.
Nem tudom, hogy azok esetében, akik merev kérlelhetetlenséggel hivatkoznak a törvényre, az tartja-e őket teljes befolyása alatt, vagy ők lovagolják meg a törvényt hamis indulataik kiélésére. (A zsarnok kisgyerek is törvényeket alkot, azokat próbálja másokra erőszakolni, azokkal próbál másokat irányítani.)
A gyáva embernek van szüksége fegyverre. Fegyverrel a bolond is tud uralkodni.
A szabadságért akkor is harcolni kell, ha nem mutatkozik ellenség, ha semmiféle külső tényező nem fenyegeti azt. Ez a legveszélyesebb helyzet.
Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a magunkévá tett vallásos, vagy akármilyen eszméknek. Pajzsként tartjuk magunk előtt. Pedig a kérdés az, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz…
A mások életét megnyomorító, tönkre tevő embernek könnyebb mosolyogni, fesztelenül, lazán viselkedni, egyáltalán szembenézni áldozataival, mint a megbántottaknak a bántalmazóval.
Egy hergelő-gépet működtetünk magunkban.
Legyünk komolyak: ne vegyük annyira komolyan magunkat!
Jézus mindig boldog (elégedett) volt önmagára (Atyjával való kapcsolatára) nézve, de mindig fájt a szíve mások miatt.
Inkább az eszemet veszítsem el, mint a hitemet.
Porból lételünk ténye nem fáj, de porrá lételünké igen.
Az igazi örömet és fájdalmat nem lehet artikulálni.
Lehetetlen, hogy ugyanúgy örüljek annak, hogy gyermekem hazajön, mint annak, hogy nem… Az más, hogy mindkettőt „ugyanúgy” el kell fogadjam.
Mindenkinek igaza van: bizonyos helyen (saját agyában mindenképpen), bizonyos ideig.
A fájdalom – úgy tűnik - Isten életmentő akaratának eszköze…
Szeretném végleg abbahagyni, anélkül, hogy befejezném (az életet).
Nincs erőm beszélni az életről. A halál hallgatás.
Terror: véres hörgéssel hallgatnak a meglincselt szavak. Kiolvashatatlanul mély fájdalom a megalázottak oszlásnak induló tekintetében. A kegyelem is elfordítja arcát. Istennek egy perc, nekik örökkévalóság.
A közös emberi sors felismerése a másikban nemcsak együttérzésre, hanem dühre is ingerelhet. A másiknak okozott bántás, sértés tkp. erőszak a bennem lappangó, felsejlő „emberség” ellen. Annak a megfojtása a másikban. Gőgös tagadása annak, hogy én is olyan nyomorult vagyok, mint a másik. Bizonyítása annak, hogy össze nem hasonlítható módon fölötte állok.
Van Megváltó, nincs megváltandó ember.
Dobd el a gazdagság cifra terheit! (A szegénység jobban megnyitja a szívet a menny felé.)
A bűn lehetőség – a megváltásra.
A felmérésekből az embereknek önmagukról alkotott véleményét lehet leginkább megismerni.
Az egyház anyai (és nem anyagi) nehézségekkel küzd.
A háborúban nem az számít, hogy milyen veled szembejövő katona kinézete, lelki alkata, előélete, hanem az, hogy melyik csapathoz tartozik.
A Sátán azt mondja: tied a világ (az, ahol én vagyok az úr),
Jézus azt mondja: én vagyok az Úr, és így tied a világ (minden).
Csak a mások általi elfogadottságban találhatod meg önmagad. Csak ha önmagad vagy, találkozhatsz igazán másokkal. Ha bántanak, megaláznak, nem tudsz önmagad lenni. (Fagyban a virág nem tud kibontakozni.)
A legtöbb bajod magaddal mások miatt, a legtöbb bajod másokkal magad miatt van. (Nem lenne problémám a felebaráti szeretettel, ha nem lennének felebarátok.)
Szétrúgtuk a kereteket, és tériszonyunk van.
Legnagyobb az együttérzés, vagyis a szeretet.
Porból vétettünk, porrá leszünk. És nem felejthetjük el hozzátenni: Isten keze formált, Isten keze gyűjt egybe.
Úrvacsora. Krisztus miattunk odaadott életére, helyettes áldoztára gondolva mondjátok meg: kicsoda tarthatja magát többnek másoknál?
Visszataszító külső tiszta érzéseket takarhat.
A keresztet stilizáltuk, fertőtlenítettük, lemostuk a vértől… Én nem (csak) egy ártatlan ember – Isten Fia - tiszta halálát látom rajta, az önfeláldozás magasztos példáját, a szeretet megdicsőülését, hanem a gonoszság félelmetes hatalmát, az emberi mivolt meggyalázását, a kivégzés mocskát, iszonyatát, kifosztottságát, az elrettentés mozzanatát, a vereséget is.
A diagnózis nem gyógyít.
Kegyetlen feltételekhez kötött (emberi) kegyelem.
Sírfelirat: „Pihenj jól, testvér, utolsó alvásod ez!”
A rossz azért kell, hogy érezzük a jót.
Az iskolaudvaron futkározó gyerekek soha nem állnak véletlenszerűen tornasorba.
Fát lopni ment az erdőbe, egy eltévedt gyereket mentett meg a fagyhaláltól.
Hűség: inkább a tieid általi elhagyatottságot választod, mint az idegenek körébe történő befogadottságot. (Száltelek)
Akár igazat mond, akár hazudik: nem sokat jelent.
Miért nyugtat meg az, hogy más is hasonlót élt át? Lelkünk közösségi kódolása?
Krisztussal a halál is egy szép kaland.
Nincs olyan stupid elmélet, amely ne találna követőkre.
A szeretet a léttel egyenértékű kérdés.
Tíz közömbös bőven kitesz egy őrültet.
A tömeggyilkos magánya.
Fáj, ha igaz, fáj, ha nem.
A gyermek számára ígéret az élet, az idős számára beteljesedés?
Az álom valósággá lehet, a valóság pedig álommá.
Csak a némák, a semmit sem látók, a nemlétezők tehetnek itt tanúbizonyságot ártatlanságunkról.
Drága Krisztusom, nem elég az én természetem ahhoz, hogy hozzád hasonló legyek: add nekem a tiedet!
Mihelyt megnyeri az ember valaki feltétlen hűségét, azonnal vágyik a hűtlenség lehetőségére is???
Csak téged érdekel az emberek rólad alkotott véleménye. Nem a bennük okozott csalódástól félsz, hanem saját megszégyenülésedtől.
Az élet egy-egy komoly problémájával szembesülve rájössz arra, hogy mennyire talmi a gazdagság, a „világ kérkedése”, és fordítva: a kísértésekkel szembesülve a jó, a tiszta tűnik relatívnak. „az érzelmek elmúlnak, az értékek megmaradnak” - sorrend bármikor megfordulhat. (Felismered, hogy felismerésed – sajnos – bármikor előjelet válthat.)
Biztosra kell vennünk a bizonytalant, a bizonytalanságban is biztosan kell állnunk.
A tekinteted – dacolva a gravitációval - felfele is eshet.
Ha elhárítasz valamilyen bajt embertársad feje felől, nem biztos, hogy hálára, imádságra ösztönzöd őt, de legalább elejét veszed annak, hogy káromkodjék.
„Er stand eigentlich im eigenen Licht.”
Vedd nagyon komolyan, nem lehet nagyobb esélyed ennél: az örökkévaló Isten akar kezdeni valamit veled! Szerepelsz a tervében.
Néha kezedbe venni a sorsod egyenlő azzal, hogy leteszed az Isten kezébe.
Az ellenségeim megkönnyítik számomra az Úr követését.
Ha semmit nem teszel, akkor is növekszik valami benned: az éhségedJ.
A világ nem olyan gonosz, ahogy gondolni szeretnéd (hogy magad jobbnak képzelhesd, hogy elhatárolódhass). Pl. Mengele, ha a nácik nem jutnak hatalomra, egy „átlagorvos” lett volna. Gonosz vonásai a totalitárius rendszerben „ultradimenzionálódtak”.
A törvények egy adott értelmezési tartományban érvényesek. Az ugrások hatályon kívül helyezik őket… A szabály erősíti a kivételt.
Isten a legkeserűbb szemrehányást azért, mert valahol nem volt jelen, pedig szükség lett volna segítségére, a létét tagadóktól kapja.
A hatalommániást nem lehet azzal gyógyítani, hogy még több hatalmat adunk neki.
A célom az, hogy ne térjek le az útról.
„Jézusnak az út volt az otthona, az igazság a vagyona, az élet az öröksége, amit mindnyájunkkal megosztott”.
Nagyobbat hazudni mindig lehet, nagyobb igazat mondani nem.
Elválaszthatatlan vagyok tőled, a hiányodtól…
A világ (a tudomány) nem törődik azzal, hogy megáll az eszed: ő tovább halad.
Tudod, ki fog a legerősebben kontrollálni? Az, aki arra biztat, hogy vond ki magad minden kontroll alól. A legsunyibb értékrend-átadás azzal a felhívással kezdődik: ne engedd, hogy bárki rád erőltesse értékrendjét.
A rossz megedz: a jóval szemben is ellenálló leszel.
El kell fogadnod: az hazugság pont úgy alkotó része a világnak, mint az igazság. A hazugság a gyakorlat, az igazság az elmélet.
A vérbeli hazugot nem lehet leleplezni: a bizonyítékot is lehazudja.
Az érvek-ellenérvek kategorizálás attól függ, hogy melyik oldalon állsz.
Lelki nyugalomra példát a tömeggyilkostól is lehet venni, a pillanat megélésére a szerencsejátékostól, motivációra a bosszúállótól… (A döntő kérdés: ezek az erények honnan fakadnak, és milyen szándékkal jutnak érvényre.)
A túlélésben a rossznak sportszerűtlen előnye van. Mégis: honnan ennyi jó?
Érveléssel, meggyőzéssel csak a felszíni dolgokat lehet megváltoztatni… A lelkedet Isten formálhatja át.
Rablógyilkosok közt élek. Kibírható. Börtönőr vagyok.
Mind a szegények, mind a gazdagok gyengéje a pénz.
Az igazi magány olyan szörnyű állapot, hogy az ember csak holtan bírja ki.
Tegyük fel: a tied a világ összes vagyona, hatalma, tudása… és egyedül vagy. Értelmét veszti az egész. A világ miattunk szép, miattunk kibírhatatlan.
Az állatnak csak élelmet, szálláshelyet és társat kell találnia, az embernek önmagát (saját szerepét, küldetését) is.
Várakozásunk utat ver szívünknek ahhoz, akit várunk.
Minden kapálózásunk ellenére végül a gravitáció győz.
„Mért nem szerezted meg a doktori címet?” „Még a puszta nevemre sem vagyok méltó.”
Érzelmeidet azért kell elhallgattatnod, mert gyakran nincs igazuk.
Csodáltam a tehetséges festőket addig, míg én is el nem kezdtem festeni. Azóta irigylem őket.
A halálban majd megtanulunk egyek lenni. Jó lenne ezt már az életben elkezdeni!
Nemcsak önmagadért kell kitartanod, hanem másokért is. Egyszer, nyilván, mindenki feladja, de tovább kell segítenünk az utánunk következőket…
Hány imádság erejével ér fel egy atombomba energiája?
Ha sikeres vagy, akkor is lesznek önértékelési problémáid, de könnyebben legyőzöd azokat.
Ha igaz az evolúció, akkor mindnyájan átmeneti fajok vagyunk.
A teljes semmit nem tudod elképzelni, mert ha már „képzeled”, akkor neked létezned kell.
Kapcsolataidban az idők során felhalmozódó saját kudarcaid, képmutatásod, hamisságod, sunyiságod, alattomosságod kezdnek el idegesíteni. Azokat (nyilván, másokra vetítve) nem bírod sokáig. Legkibírhatatlanabbul saját magad unod meg.
Mi az igazság? – kérded. Vagy követelőzően szólsz: mutasd meg az igazságot! Holott az igazság nem pontszerű tény, hanem esemény… Képszerűen: nem a pohár víz (bár abban is tükröződik), hanem az áradó folyó. Nem a gesztus csupán, hanem a magatartás. Ezért mondja Jézus először: én vagyok az út, majd azután: az igazság. Velem kell járnod, tapasztalatokat kell gyűjtened mellettem ahhoz, hogy megismerd bennem az igazságot. Abban, ahogy kimondtam ezt a mondatot, és ahogy az beteljesedik bennem, ahogy gyógyítok, és ahogy betöltöm a gyógyultakat reménységgel. Ha velem jársz, ha megismered bennem a szüntelen történő igazságot, akkor lesz tied az élet.
Nem kell hinned az ellenség létezésében, csak őrizkedj tőle!
Ha mindent megtettél a jelenért, akkor egyúttal a jövőért is.
Ha azt akarod, hogy ideális rálátásod legyen, annyira el kell távolodnod, hogy már nem is láthatod. Belátni és jelen lenni.
Egy esemény nem történhet gyorsabban, mint ahogyan azt látjuk. Különben átlépnénk az időhatárokat.
Az örökkévalóságban pl. a harangszó hangja sem hal el?
Súlyosan tévedsz, ha azt hiszed, hogy valamit tehetsz, vagy ha azt hiszed, hogy semmit sem kell tenned...
A világosság várása világosságot gyújt a szívünkben.
A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a hamis tudás.
Az igazság, ha nem is derül ki, igazság marad.
Isten türelme végtelen, de a mi időnk véges.
Ha jót teszel, nem feltétlenül lesz jobb a világ, de te igen.
Környezetszennyezés: tönkre tesz a környezetem.
Ha egy egyenes egyik irányba végtelen, akkor az gyakorlatilag végtelennek tekinthető.
A diktatúrának nem muszáj nagy apparátust létrehozni, elég, ha beépül az agyakba.
„A halállal nem lehet alkudozni.” Úgy van, akkor már egy szót sem tudunk szólni.
Törölni kell memóriánkból az előzményeket, hogy újra bizalommal tudjunk egymásra nézni.
Állítsd nullára az önérzetedet, elvárásaidat: sok pozitív élményben lesz részed.
Megadni, megélni a válaszokat…
Az igazság hamarabb kifogy az érvekből, mint a hazugság.
„Mit tennél, ha te lennél Isten?”, kérdezem a gyerekektől. Egyikük azt válaszolja: „megparancsolnám az embereknek, hogy legyenek jók”. „És ha mégsem akarnának?” - kötekedem tovább. „Akkor puskával kényszeríteném őket”… („arra, hogy szívből szeressék egymást”, viszem tovább magamban a gondolatot az abszurd fele). Igen, ha Isten mindenkit meg tudna győzni szép szóval, nem lenne ítélet.
Az életet – ha már benne vagyunk – valahogy le kell élni. Ez a létezés nagy titka.
„Nem nehéz így, egyedül?” „Megszoktam magam.”
Veled sem lehet: mindig megsértődsz, amikor sértegetlek!
A gondolkodást a bölcsesség, az értelmesség bizonyítékénak véljük, pedig az őrület megnyilvánulása.
Az elhallgatott igazság: hazugság?
Magadból, a természetből kiindulva nem tudsz eljutni az igazságra. Szükséged van másra, másokra.
Fájó örökségem: a rám hagyott közös ágy.
Kérdéseink – „mint az éhség” – mindegyre visszatérnek.
Mindenki szeretné, ha kiderülne az igazság, amiről ő beszél, de senki nem szeretné, ha kiderülne az igazság, ami róla szól.
Az „erős” embereknek nagyon gyenge lábakon áll az önérzete. Melyik diktátor tűrte el – akármekkora hatalmat birtokolt is -, hogy pl. a legszerencsétlenebb, legelesettebb alattvalója csak egy rossz szóval is illesse?
Az elvehetetlenhez nincs mit hozzátenni.
