large_home_bg.jpeg

medium_home_bg.jpeg

small_home_bg.jpeg

thumbnail_home_bg.jpeg

xlarge_home_bg.jpeg

home_bg.jpeg

Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Az Erdélyi Mezőség dél-keleti peremén fekszik. Közigazgatásilag Mezőpanithoz tartozik.


 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 



Fomenu

Oldalemenu

Mezőbergenyei Református Egyházközség

Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Az Erdélyi Mezőség dél-keleti peremén fekszik. Közigazgatásilag Mezőpanithoz tartozik.&nbsp; &nbsp;

Jn 11, 45-57&nbsp;(vas.de.)&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#45">45</a> Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#46">46</a> Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#47">47</a> Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/26/3#3">Mt 26,3</a>;&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/14/1#1">Mk 14,1</a>;&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/LUK/22/2#2">Lk 22,2</a>&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#48">48</a> Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#49">49</a> Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#50">50</a> Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#51">51</a> Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#52">52</a> és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#53">53</a> Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#54">54</a> Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#55">55</a> Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#56">56</a> Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/11#57">57</a> A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;Egy aktuális igét hallottunk mind az egyházi évünk rendjét, mind a világ mai helyzetét tekintve. Ma is sokan ellenségesen viszonyulnak Jézushoz, visszautasítják szeretetét, a békességét… Tudjuk, hogy Krisztus győzelme örök, a halál többé nem uralkodhat rajta (Róm 6,10), mindazáltal sokan a farizeusok, írástudók gyilkos indulatát táplálják magukban iránta. Nem kell a gyógyulás, a megbocsátás, a megtérés, megújulás… Nem úgy látszik, hogy nagy összefogás lenne köztünk, hogy vállvetve igyekeznénk a legjobbra egymás és közösségeink számára, hanem versengés, önzés, rosszindulat vagy közömbösség mutatkozik. (Nemcsak másokban irántunk, hanem bennünk is mások iránt - az Ige nekünk saját bűneinkről beszél, ahogy az orvos sem a szomszédunk diagnózisát ismerteti velünk.) Ennek következménye a belső üresség, panasz, öröm nélküliség… Arra a Krisztusra van szükségünk, akit kizárunk az életünkből.&nbsp; Jézus feltámasztja Lázárt, és ez az a csoda, ami a farizeusokat, Jézus ellenségeit ellene történő szervezkedésre készteti. Úgy gondolják: ezt nem lehet tovább engedni. Ez már komoly veszélyt jelent tekintélyükre, érdekeikre nézve. Milyen szomorú: ők nem örülnek, az élet győzelme a halál gyűlölködő gondolatait ébreszti bennük.&nbsp;&nbsp; Mégis – hallottuk - sokan hittek benne. Ma is reménykeltő: miközben mindent eláraszt a hitetlenség, a közöny, vannak olyanok, akik eljutnak a felismerésre: valóban ő az Isten Fia, ő az út, igazság és az élet, és erről bizonyságot is tesznek. A Lázár feltámasztásról tudomást szereznek a farizeusok is. És ők jó hírt rossz néven veszik (a bűn nem akarja feladni pozícióit). Vajon mi hogyan fogadjuk az evangélium üzenetét?&nbsp;&nbsp; &nbsp;Összehívják a nagytanácsot (amely később a Jézus halálos ítéletét mondja ki), és arra jutnak, hogy valamit tenni kell ellene. Szaporodnak a Jézus lelki hatalmát, messiási küldetését igazoló jelek, azokat nem lehet letagadni. Akkor őt kell eltenni láb alól. Lehet, hogy értetlenkedünk a farizeusok magatartásán, de gondoljuk meg: mi biztosan örülünk annak, hogy Isten kegyelme munkálkodik, a bűnök halálos bilincsei oldódnak közöttünk? Akkor miért tekintünk olyan gyanakodva arra, aki új életet akar kezdeni, és miért nem akarjuk engedni, hogy Krisztus minket is megújítson? Vajon nem ellene harcolunk?&nbsp; &nbsp; Érdekes a farizeusok érvelése: ha hagyjuk őt, mindenki benne hisz, (abból talán zendülés lesz), és jönnek a rómaiak, elveszik az országot… Egy gonosz logika ez, a gyűlöletnek fondorlatos érveléssel történő szítása. Minden jó ellen ki lehet találni, rá lehet kenni valami rosszat, ua. minden szép elvet, eszményt fel lehet használni álnok célokra is. Hitler is országa felvirágoztatásáról és a zsidó veszélyről harsogott. Rettenetes következményei lettek. Mai példákat is hozhatnánk. A hamisság meggyőzőbb lehet, mint az igazság… Azért mert lelkünk nem az utóbbira, hanem az előbbire hajlik.&nbsp;&nbsp;Kajafás mondja ki a végső szót, kicsit a pozíciójához mért fölényességgel (ti. ő a főpap): ti semmit nem értetek, semmit nem tudtok. És nem gondoljátok meg: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.Jobb egynek meghalni mindenkiért… Egy ravasz mondat ez, ua. evangélium. A golgotai kereszten valóban ezt történt meg - nem politikai cselszövések miatt, hanem Isten akaratából. Egynek meghalni mindenkiért… Az imént hallottuk: az ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem&nbsp; hogy ő szolgáljon, életét adja váltságul sokakért (Mt 20,28). Neki ez volt a küldetése, az életcélja: másokért élni, másokért meghalni.&nbsp; &nbsp;És még ez a nagyokos emberi kijelentés sem véletlenül hangzik el… Minden szép fogalmat, gondolatot ki tud forgatni a Sátán, de Isten a Sátán minden felforgató szándékát meg tudja semmisíteni, illetve fel tudja használni. A sátáni terv isteni irányítás alá kerül végül. Jó ezt tudni. Annyi mindent nem értünk, annyi fájó dolog, igazságtalanság, méltánytalanság, baj, betegség érhet minket… Igen, van emberi rosszindulat, van ördögi kísértés is, de Isten kézben tartja az egészet. A végeredmény szerinte való lesz. Az emberi szemmel nézve árulás, irigység, tagadás miatt bekövetkezett áldozatból megváltás lesz. (József története: gonosz gondolatok ellenem… Isten azt jóra gondolat fordítani, hogy sokak életét megmentse – 1 Móz 50,20)&nbsp;&nbsp; Az ige megjegyzi: nem magától mondta, hanem mivel főpap volt, megjövendölte… Rosszat gondol, és mégis jót mond. Az Isten igéjét talán nem mondjuk mindig tiszta lélekkel, de az ige igaz marad, és vigasztal, bátorít… Valójában egy jövendölés hangzik el, hogy Jézus meg fog halni a népért, de nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit összegyűjtse. Hát nem a Krisztus áldozata kapcsol össze minket, Istennek térben, időben szétszóródott gyermekeit, nem az a mi bizodalmunk alapja, hogy Isten érette megbocsát nekünk, és örök közösségébe fogad? &nbsp;Látjátok, már nem az számít, hogy mi kik vagyunk (erről inkább ne is beszéljünk), hanem az, hogy kicsoda Jézus, hogy mit tett értünk. Az számít, hogy őt elfogadjuk, és ne magunkra, hanem egyedül őrá tekintsünk. Ő tud minket valóban megvigasztalni, megszabadítani, kiengesztelni, egymás mellé állítani.&nbsp;&nbsp; &nbsp; Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy az Egyetlenegyet megölik… Döbbenetes: micsoda egyetértés van a gonosz terveket szövögetők között… A galád szándékú emberek erős szövetségbe tömörülnek, és milyen kitartóak, elszántak tudnak lenni! A világ fiai ebben is példát adnak… A közös haszon, érdek, a hatalom megszerzésének vágya egy táborba gyűjti a hitetleneket, és a Krisztus követői kis dolgok, félreértések miatt egymás ellen harcolnak!&nbsp; A jó ügyet képviselni akarók megoszlanak, meghasonlanak, egymást kárhoztatják, a gonosz erői pedig szorosra zárnak. Nem így kellene lennie! Fel kellene adnunk egyéni álláspontjainkat, hogy Krisztus igazsága kössön össze minket.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Olvastuk: Jézus nem járt többé nyilvánosan. Még nem jött el az ő órája… A rossz mesterkedései ellenlépésekre indítanak. Erről szól a megváltás története is: az ember rossz útra tért, a bűnt, a romlást választotta, Isten beindította a megváltás tervét (amit örök idők előtt elhatározott). Figyelnünk kell az ellenfél mozgására, de mindenekfelett az Isten akaratára. Legyetek szelídek, mint a galambok, okosak, mint a kígyók, tanítja Krisztus Urunk (Mt 10,16). &nbsp;A jó nem lehet naiv. Át kell látnunk a Sátán alattomos szándékain… Jézus a pusztához közel, Efraim (Efrém) nevű városban. A településnév jelentése: termékenység. Az Úr ott tartózkodása bizonyára áldást hozott a városnak (az evangélium nem ír erről, de az ő jelenléte mindig erő, békesség).&nbsp; &nbsp;Közeledett a páskaünnep (múlt vasárnap hallottunk róla)… A szabadulás emlékünnepe volt, de íme, egy nagyobb szabadítás terve van készülőben Isten örök végzése szerint, immár nem a bárányok, hanem az egyszülött Fiú áldozata által… Sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak. Volt egy előkészítő időszak, ahol a hívek különböző ceremóniáknak vetették alá magukat (v.ö. bűnbánati hét)… A külsőségek, a szimbólumok is fontos üzenetet hordozhatnak. A lényeg azonban a lelki megtisztulás. Szükségünk van rá. Annyi minden ránk rakódik. Belső terheket hordozunk, bűnök szennyezik az életünket. (Egy gazdag család jószívű, kissé együgyű fia egyik nap szegény barátjával állított haza, akit idős nagyanyja nevelt nyomorúságos körülmények között… A jómódú szülők – bár kissé utálkozva néztek az elhanyagolt külsejű pajtásra – a fiúk kedvéért befogadták pár napra a gyereket. Megfürdették, új ruhát adtak neki. A kedves, jólelkű és jókedvű gyerek körül lassan oldódni kezdett a bizalmatlanság légköre, őszinteségével, derűs jelenlétével valósággal megváltoztatta a családban uralkodó merev, rideg, képmutató hangulatot, és a gazdag jótevők rádöbbenek: ők azok, akik segítséget kaptak ettől a gyermektől. Az anyuka így fogalmazta ezt meg: ez a hozzánk érkező koszos gyerek megtisztított minket, letörölte a port a kapcsolatainkról.)&nbsp; Olvastuk: az ünnepre érkezők keresték Jézust. Testvérek, nem tudom, milyen érzésekkel, gondolatokkal jöttetek ma ide, hogyan készültök az ünnepre, de az ige alapján azt mondom: mindennek a lényege, hogy Jézust keressétek! Benne találunk békességet, vigasztalást, örömet, benne lesz gazdag, áldott az életünk. Általa reménység ébred a szívünkben, megújul a lelkünk, világosság derül ránk, megtelünk bizalommal. A vele való kapcsolatot, hitbeli közösség a legfontosabb. Azt kérdezgetik az ünneplők a jeruzsálemi templomban állva: vajon elfog-e jönni? Ott Jézus testi megérkezését várták. Tudjuk, hogy az Úr végül felment Jeruzsálembe, tanított, gyógyított, és azon az ünnepen feláldozta magát. Azóta ez az igazi ünnep. Tudjuk, hogy élő Urunk van, aki azt ígérte, hogy velünk van minden napon, minden helyzetben, azt ígéret, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott lesz velük… Igen, ő köztünk van, eljön konfirmációnkra, húsvéti ünnepünkre, csak nyissuk meg a szívünket, fogadjuk be, ünnepeljük az ő győzelmét! Higgyünk Krisztusban, az Isten Bárányában, és nyerjünk benne életet, üdvösséget. Ámen.

 Arra a Krisztusra van szükségünk, akit kizárunk az életünkből.

Hétről-hétre 

Jn 11, 45-57 (vas.de.)

Versengésről hallottunk az igeszakasz elején - és a problémák tengerét idézi ez a szó.

Lk 22, 24-38 (vas.de.)

Lk 22, 1-6&nbsp; (vas.de.)&nbsp;&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/LUK/22#1">1</a> Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/EXO/12/2#2">2Móz 12,2-20</a>; <a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/26/17#17">Mt 26,17</a><a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/LUK/22#2">2</a> A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/LUK/22#3">3</a> A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/LUK/22#4">4</a> Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/LUK/22#5">5</a> Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.&nbsp;<a href="https://abibliamindenkie.hu/uj/LUK/22#6">6</a> Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;Testvéreim, életünk az idő múlása tapasztalatának a jegyében zajlik. Szoktuk mondani: az évek sok mindent hoznak, és visznek is. Reménykedésünk, másfelől elkeseredésünk is az idővel áll kapcsolatban: várjuk, hogy majd jobb lesz, jönnek még szebb napok (Vörösmarty ilyen bizakodással írja a Szózatban: Még jőni kell, még jőni fog&nbsp;/Egy jobb kor, mely után&nbsp;/Buzgó imádság epedez&nbsp;/Százezrek ajakán), másfelől ott van bennünk a szorongó kérdés, hogy vajon mit hoz a holnap, és a félelem, hogy talán nehézségek, bajok fognak ránk köszönteni egyéni életünkben és közösségeinkben.&nbsp;&nbsp; &nbsp;A Biblia tanítása szerint az idő Isten hatalma alatt áll, az ő akaratának a szolgálatában. Mivel pedig Isten eleve elvégzett szándéka az üdvösségről szól, ezért az általa irányított idő jó és biztos cél fele halad. Mégha nehézségek, megpróbáltatások várnak is közben ránk…&nbsp; &nbsp; Jézus Jeruzsálembe érkezik, és tudjuk, hogy drámai, megpróbáló események elé néz: elárulják, megcsúfolják, megkínozzák, kivégzik. A mi Urunk szenvedéseire gondolva önkéntelenül felidéződik bennünk napjaink sok nyomorúsága környezetünkben vagy a nagyvilágban: betegség, katasztrófa, háború. Az evangélium éppen azt a vigasztalást közli, hogy ahol baj, elesettség, szenvedés van, ott közel van Krisztus.&nbsp; &nbsp;&nbsp; &nbsp;Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amit páskának neveztek. A páska szó a zsidó pészách-ból származik, ami – többek között –, elkerülést, átugrást jelent: a szolgaságból a megmenekülésbe, reménytelenségből a reménységbe, büntetésből a kegyelembe. (Tudjuk, hogy ennek ára volt – a leölt páskabárányok sorsa példázta ezt, előremutatva Krisztus megváltó halálára, amelyben az emberi gonoszság határtalanságát, másrészt Isten végtelen jóságát szemlélhetjük). Ez az ünnep az áldozattal megszerzett csodálatos szabadulásról szólt, illetve ennek a történelmi eseménynek a hálaadó, örvendező felelevenítéséről, a találkozásról, de – íme - a legszentebb alkalmakat is beárnyékolja a bűn, az emberi irigység, féltékenység, nagyravágyás… A főpapok közben abban mesterkednek, hogy megöljék Jézust. Valakiknek a szívébe a legdrágább, a legszebb ünnep se hoz békességet. Azóta is így van: Isten örök, megtartó szeretetére, nagyságos tetteire sokszor kicsinyes önzéssel, egymás iránti gyűlölködéssel válaszolunk.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust… Óvatosnak kellett lenniük, féltek a néptől (amelyik prófétaként tekintett rá), ua. kellett vigyázniuk a törvényre is (akármennyire ironikusan hangzik). Buzgón vallásos emberek voltak, akik sokat adtak a hagyományokra, a mózesi előírásokra… Hogy közben durván a mások életébe gázolnak, másoknak mérhetetlen szenvedést okoznak, az nem számított, mert értelmezésük, megközelítésük szerint mindez a törvényesség nevében történt… A gonoszság, a gyűlölet mindig tudja legitimálni magát. A jónak a cselekvésében annyit bizonytalankodunk (vajon rendben van, vajon megfelel az elvárásoknak, mit mondanak mások?), a hamis szándék, a hitványság mindig meggyőző ideológiát tud gyártani…&nbsp;&nbsp; És a Sátán készíti a terepet az egyének életében is terve megvalósítására. Bonhoeffer írta le: a nagy igazságtalanságok véghezviteléhez nemcsak a diktátorok hatalmi túlkapásaira van szükség, hanem az állampolgárok gyávaságára is. Szervezkednek a farizeusok, és az ördög megkezdi az egyes emberek életében személyes aknamunkáját.&nbsp;Bement Júdásba… Furcsa kifejezés ez: igen, a kételkedés, az anyagiasság, a nagyravágyás ajtóin… Vigyáznunk kell, hogy kinek adunk teret magunkban, milyen érzések, gondolatok jutnak uralomra bennünk! Júdás a sátáni sugallat mellett ismerte azt a másik, szelíd hangot is, amelyik a békességet, az üdvösséget hirdette, hiszen egyike volt a tizenkettőnek, Jézus legszűkebb köréhez tartozott. Hallotta Mestere ajkáról: aki hisz a Fiúban, örök élete van. De valamiért – talán mert nem jöttek be emberi számításai - elbizonytalanodik a Jézus követésében, megrendül a bizalma. Ezt a rést használja ki a kísértő.&nbsp;(Nagy figyelmeztetés: Jézus mellől is elcsábíthat a Sátán.) Júdás feltárhatta volna Jézusnak belső vívódásait, de talán restellte, úgy gondolta, hogy ő majd megbirkózik azokkal, elrendezi azokat magában. Testvérem, mi a gyenge pontod? Akármiben kötsz alkut a kísértővel, prédává válsz. Csak akkor tudsz megállni, kitartani, ha kapcsolatban maradsz Krisztussal… Még kételkedéseidet, tagadásodat is beszéld meg vele. (Egy férfi hűtlenségi eseteit, azzal kapcsolatos lelkiismereti problémáit interneten egy segítő csoportban osztotta meg… egyik ismeretlen résztvevőtől nagyon bölcs, jószándékú tanácsokat kapott… a felesége volt.) A Sátán taktikája az eltávolítás… Volt árulás, ármány, elpártolás, a szembefordulás és hátbatámadás népünk történelmében is. Ma talán semmit nem vállaló magatartásunkkal követjük el a legsúlyosabb árulást. &nbsp;&nbsp; &nbsp;Figyelmeztető jel az, hogyha valami fontosabb lesz a Krisztussal való kapcsolatunknál. A Sátán ezer csábító ajánlattal jön: pénz, siker, hatalom. De az idő vajon mit fog igazolni? Vajon hol talál téged a páska, hol talál az ítélet? Eszünkbe jut az ige tanítása: álljatok ellen az ördögnek! Van szabadságunk. Nem vagyunk tehetetlen bábként kiszolgáltatva a kísértéseknek, a különböző áramlatok sodrásának. Még a közömbösségnek sem. Aktuális kérdés ezen az ünnepen, hogy vajon szabad-e a mi népünk? Kijelenthetjük: külső szempontok szerint nagymértékben az. De súlyos belső bilincseket hordozunk: megkötözöttség, ellenségeskedés, kicsinyhitűség…&nbsp;&nbsp; &nbsp;Azért jött az ember Fia – a böjti időszak igei vezérgondolata -, hogy a Sátán munkáit lerontsa. A Sátán alattomossága az, hogy a megszerzett, nekünk ajándékozott győzelmet veszi ki a kezünkből. A nekünk ajándékozott örömet lopja ki a szívünkből. Nemde: minden ránk nehezedő gond ellenére sokkal boldogabban élhetnénk, sokkal jobban összefoghatnánk, sokkal jobban támogathatnánk egymást, többen lehetnénk, többen jöhetnénk. Kérjük, hogy Krisztus bennünk is rontsa le a Sátán munkáit. &nbsp;&nbsp; Elment Júdás, megbeszélte a papokkal. Olyan természetesen hangzik. Nem árulás ez, hanem tanácskozás, tárgyalás. Talán Júdás ekkor még meg volt győződve, hogy helyesen cselekszik. De ha Jézus ellen lépünk, az mindig rossz. Mégha érdeked látszólag úgy is kívánja, akkor is magad ellen cselekszel.&nbsp; A Sátán nem nevezi bűnnek a bűnt: szép neveket talál ki. (Van olyan elmélet, amelyik szerint &nbsp;Júdás tkp. ki akarta provokálni Jézus fellépését a rómaiak ellen, éppen nemzete javára. Volt népünk történelmében is ilyen hamis hazafiság… Gondoljunk pl a nyilaskeresztesek véres ideológiájára, a hazaszeretet szép mázával bevont esztelen pusztításaira.)&nbsp;&nbsp; Júdás az események középpontjába kerül. Ő megy, tárgyal – fontos szerepet játszik. Mennyi baj származott és származik ebből: egyik nagyobbnak akar látszani, mint a másik! Népünk nagy lelki nyavalyája ez. Külön utak, okoskodás, pártoskodás… Két magyar, az már két irányzat, két vallás. Nagy okosságunkban a legostobább döntéseket hozzuk: egymás esélyeit rontva. Miért nincs ott Júdás Jézus mellett, a tizenkettő társaságában? Ha külön utakra indulsz, ha elszakadsz, akkor az – hosszú távon - nem lesz jó senkinek.&nbsp;&nbsp; A főpapok örömmel fogadják Júdást... Ez azonban nem az ünnep lelki, áhítatos öröme, hanem a gyilkos tervek megvalósulásának az elégtétele, a bosszúállás gonosz vigadozása. Te minek örülsz igazából? Ha másokkal baj történik, ha egyre több mindened lesz, ha lekörözöl másokat, vagy annak, hogy Isten gyermeke vagy, az ő békességében élhetsz? Örömeink sokat elárulnak rólunk. Júdásnak pénzt ígérnek… A pénz sok gonoszságnak az oka, az eredője. Nyilván, sok áldás is származhat belőle. Kérdés, hogy milyen lélekkel használjuk.&nbsp;&nbsp; Júdás elfogadta az egyezséget… Kivel egyezünk meg? Kivel kötünk szövetséget. Történelmünk nagy tragédiái abban gyökereztek, hogy vagy nem volt szövetségesünk, vagy rossz oldalra álltunk. Vajon nem hagyjuk ki Istent a szerződéseinkből? Vajon emlékszünk-e az Istennel kötött egyezségeinkre, megállapodásainkra, a tőle kapott és neki tett ígéretekre?&nbsp;&nbsp; Júdás megígéri: kezükre adja… azt, aki kezében tart mindeneket. Aki mégis ennyire megalázta magát. A gonoszság kontrollálni akar, kézben tartani… Erről szól a történelem. Pedig mindnyájan az Isten kezében vagyunk. És ha mások elől el is tudjuk takarni igazi szándékaikat, ő jól ismer minket.&nbsp;&nbsp; &nbsp;Testvéreim, ne Isten, ne egymás ellen küzdjünk, hanem Isten akarata szerint, egymás javára! Nem egyéni kis elégtételekért, hanem a közös célért. Krisztus ügye minden árulás ellenére diadalra jut. Ennek a Krisztusnak legyünk követői, népünk benne találja meg a békesség, a felemelkedés, a megtartatás útját! Ámen.&nbsp;&nbsp;Örökkévaló, felséges Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, hálát adunk neked ezen a napsütéses úrnapján megtartó kegyelmedért, minden áldásodért, amiben részeltettél minket. Hálát adunk családunkért, gyülekezetünkért, és ezen a napon különösképpen népünk közösségéért. Köszönjük, hogy te örök végzésed szerint ennek a nemzetnek a fiai és leányai vagyunk, ezt a nyelvet kaptuk örökségbe. Köszönjük, hogy a mi magyar népünk is megismerhette az evangéliumot, és hihetjük azt, hogy Krisztusban megváltott gyermekeid vagyunk, akiket az üdvösségre hívtál el. Hihetjük azt, hogy földi sorsunkban is te őrzöl, vezetsz minket. Adj nekünk engedelmes lelket! Magasztalunk azért, hogy megtartottad elődeinket a történelem küzdelmei között. Voltak múltunkban nehéz, megpróbáló időszakok, csapások, tragédiák, volt összeomlás, volt széthúzás, viszálykodás, árulás, szembefordulás, de mindezek között mégis irgalmasan fölöttünk tartottad kezedet, ezer bajon, veszedelmen át megtartottál, sőt, megmutattad rajtunk szereteted gazdagságát. Köszönjük, hogy mindig újabb és újabb esélyt kaptunk és kapunk tőled. Add, hogy komolyan vegyük küldetésünket, egymás iránti felelősségünket, hadd legyünk összetartó, egymást támogató, egymásért kiálló, és szent akaratodat cselekvő nép!&nbsp; &nbsp;Őrizz meg minket az egymás ellen forduló irigységtől, pártoskodástól, nagyravágyástól, és adj nekünk bölcsességet, hogy a közösségi érdekeket a sajátunk elé helyezzük, de mindenekfölött a Krisztus parancsait kövessük, hiszen az ő követése útján van békesség, van megújulás, növekedés!&nbsp;Imádkozunk az anyaországban élő testvéreinkért, és azokért, akik itt Erdélyben élnek, vagy más országokban hordozzák a kisebbségi sors terhét. Adj népünknek hitet, reménységet, lelki ébredést, megújulást, megerősödést, növekedést! Szent Lelked által munkáld, hogy hozzád térjünk, és egymáshoz is közelebb kerüljünk, győzz le minden széthúzást, teremts igazi, lelki egységet közöttünk! Áldj meg minket, és ebben a bizonytalan helyzetben őrizz meg a veled és egymással való közösségben! Ha te velünk vagy, és mi hűségesek maradunk hozzád, akkor senki sem lehet ellenünk.&nbsp; &nbsp;Könyörülj gyülekezetünkön! Elődbe hozzuk betegeinket, te látod, mennyei Atyánk, hogy most milyen sok családban van baj, szenvedés. Te légy nehézségek közt levő testvéreinkkel megtartó, gyógyító, szabadító, üdvözítő hatalmaddal. Esdeklünk minden betegért, bajban levőért, a gyászolókért. Krisztus győzelmére tekintve adj nekik és családtagjaiknak vigasztalást, erőt!&nbsp;&nbsp; &nbsp;Hozd el a lelki tavaszt gyülekezetünkben, anyaszentegyházunkban, űzd el a gyűlölködés, a közömbösség fagyos légkörét az egész világon, Krisztusért kérünk. Ámen. &nbsp;

Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amit páskának neveztek. A páska szó a zsidó pészách-ból származik, ami – többek között –, elkerülést, átugrást jelent: a szolgaságból a megmenekülésbe, reménytelenségből a reménységbe, büntetésből a kegyelembe.

Lk 22,1-6 (vas.de./ "március 15.")

Drága testvérek, már ezért is érdemes volt összegyűlnünk, hogy együtt meghalljuk, és egymásnak hálával és örömmel elismételjük: lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya!

Heti ige

Főoldal

Jn 11, 45-57 (vas.de.)

Lk 22, 24-38 (vas.de.)

Lk 22,1-6 (vas.de./ "március 15.")

1 Jn 3, 1-8 (vas.de.)