Kol 3, 12-15 (esketés)

12 Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. 13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. 14 Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. 15 És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. 

     Isten választottaiként szólít meg az Ige… Mielőtt egymást választottátok, Isten kiválasztott titeket. Szép jelzőket hallunk, amikkel Isten minősít minket. Szentek és szeretettek – meg sem érdemeljük. Isten mégis így tekint ránk egyszülött Fiáért. A szeretet mindig szebbnek lát… és igaza van. Szeretet által látjuk meg egymás igazi arcát. A gyűlölet elhomályosítja tekintetünket, látásunkat. Nézzetek mindig szeretettel egymásra! (Tanító ír az anyukának: a maga fia… Az anyuka visszaír: az én fiam…)

   Tanácsokat hallunk, amik általánosan Isten gyermekeire vonatkoznak, de most sajátosan rátok, mint házastársakra: öltsétek föl a könyörületes szívet, jóságot, szelídséget, türelmet. Kedves Menyasszony, szeretnéd, ha ilyen férjed lenne, kedves Vőlegény, szeretnéd, ha ilyen feleséged lenne? 

   Hát akkor törekednetek kell erre Isten Lelke által! Öltsétek fel! Külsőképpen nyilván könnyebb szépen mutatósan felöltözni (ahogy most is), mint lelkünkre felölteni ezeket a drága vonásokat, amikről az apostol beszél. De ez a fontosabb. Ezért nélkülözhetetlen a lelkünk ápolása, rendben tartása… Sok kifogástalanul elegáns embernek elhanyagolt a lelke (erre sokan nem fordítanak figyelmet). Isten azt nézi, hogy a lelkünkön mit viselünk, és egymás előtt is az az igazán fontos. Amelyik házasságban megvannak ezek az értékek, ott igazi gazdagság, öröm, békesség van…

    Viseljétek el egymást, bocsássatok meg egymásnak, ha panaszotok van egymás ellen. Nem vagyunk tökéletesek. Az apostol nem áll meg az első tanácsnál (pedig abban minden benne van), hanem ismerve gyarlóságainkat, figyelmeztet egymás szeretetben való elviselésére, a megbocsátásra. Jó lenne mindig kedve lenni, türelmes, de néha fáradtak, nyűgösek vagyunk… megbántjuk egymást (szó volt erről a jegyes-beszélgetésben). De mindig ha van újat kezdés, van tovább… (Az édesanya elengedi otthonról a gyermekét, mondja neki: vigyázz, ne piszkítsd be a cipődet, mert akkor… A gyermek, amikor hazaérkezik, nem lép be a lakásba, csak a sáros cipőjét nyújtja be az ajtón: ilyen a cipőm, én bejöhetek? Az anyuka átöleli a gyermekét: persze. A cipődet meg lehet mosni.) Van bocsánat, megbékélés, kiengesztelődés, hála Istennek. Ahogyan az Úr is megbocsátott. Isten ezt teszi velünk állandóan. Akkor nekünk is gyakorolni kell. Követni kell. 

   A házasságban – hallottuk - benne van egy mennyi vonás, csoda. Felette nagy titok, írja Pál apostol. A házasság Krisztus és az egyház kapcsolatának a kiábrázolódása. Ezért nem jó, ha a házasság, a családi élet túlságosan földi lesz, csak a mindennapi tennivalók, gondok jutnak szóhoz abban, a mindennapi panasz. Kell legyen benne valami mennyei többlet, szépség, jóság. Ha a mennyben köttetik meg, akkor át kell járja, át kell hassa szüntelen az Isten szeretete… Engedjétek!

   Értitek! A romantika megkopik, de ez a mennyei lenyomat, patina meg kell maradjon. Idős házaspárok szemében látni az egymáshoz  ragaszkodás meleg fényét csillogni. Hosszú évtizedekig, ahogy meg is fogadjuk, életünk végéig megmaradhat az egymás iránti odaadás, kedvesség, egymásban való öröm.   

    Mindezek fölébe öltsétek fel a szeretet…  Mintha Pál apostol kifelejtette volna a lényeget, és utólag szeretné pótolni. Az egésznek a titka, lényege, hordozó ereje valóban a szeretet. Az igazi, az Istentől való, a feltámadott Krisztustól kapott, és egymásnak továbbadott. (Egy történet szerint egy bölcshöz beállít egy szegény ember, az ad neki egy növényt, ami drága gyöngyöt terem… Elmegy az ember, a bölcs utána szalad: ne felejtsd el öntözni…) Értitek? A szeretet az a házasságnak, mint a víz a növénynek. Próbáljátok meg víz nélkül, vagy csak kevés vízzel: sínylődni fog. Ne legyen sínylődő házasságotok!  Viruljon! És járuljatok az igazi forráshoz (aki abból a vízből iszik…)!

   A szeretet… az tökéletesen összefog mindent. Az egyházban, a családban. Itt a válasz arra, hogy  miért van annyi szétesett család. Nemcsak egymás mellett tart, hanem tökéletesen összefog. Pótolja hiányainkat… Isten jelenlétében áldássá teszi… Amit összefogunk, az erősebb lesz. 

   És az egésznek az alapja: a Krisztus békessége. Tőle kapunk minden jót, minden áldást. Ő hívott el titeket (most már szó szerint) egy testben. Az egyházra is vonatkoztatjuk. 

Ezért legyetek hálásak. Nem csak a jó napokban, hanem a nehézségekben is. Hálásak egymásért, családotokért, szülőkért, testvérekért, munkáért. Hálásak Krisztus megváltó kegyelméért.

A hála nem Istent gazdagítja, hanem a mi életünket, azt teszi széppé. Ahol hálaadás van, ott öröm, békesség. Jó ott lenni. Kívánjuk, kérjük, hogy legyen ilyen a ti otthonotok! Ámen.   

Kol 3,13–15 (esketés)

     Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek,  úgy  tegyetek  ti  is.  Mindezek  fölé  pedig  öltsétek  fel  a szeretetet,  mert  az  tökéletesen  összefog  mindent.  És  a  Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. 

    Mindig csoda, ha két ember - akiket Isten egymásnak rendelt- megismeri, megszereti egymást (a ti esetetekben kiváltképpen), és eldönti, hogy sorsát összeköti. Már a Biblia első lapjain kimondatik: nem jó az embernek egyedül. Aztán a Prédikátor is leírja: sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek (Préd 4,9). Az egyhez képest a kettő minőségi ugrás: a szeretet megélésének lehetősége, a felelősség vállalása, a jelen meghosszabbítása a jövő fele (egyedül senki nem tud családot alapítani). Újból hangsúlyozom: Isten akarata ez.

   Jó lenne most a házasságnak csak a szép vonásairól beszélni. Először valóban azokat kell látnunk, de egyoldalú lenne, ha csak azokról áradoznánk. Nem volna teljesen hiteles.  A családi életnek vannak kihívásai, nehézségei is. A közös út áldás, öröm, beteljesedés, ugyanakkor odafigyelés, önmegtagadás, áldozat.

1. Viseljétek el egymást! … Nem hangzik túl romantikusan, de nagyon reális. Az elviselés nem kényszerű tűrést jelent (nem azt, hogy „valahogy bírjátok ki egymást”), hanem tudatos elfogadást, egymásnak szeretetben történő (Ef 4,2), a közös növekedést szolgáló elhordozását. Úgy viseljétek egymást a szíveteken, hogy az boldog teher legyen számotokra.  Kismamák figyelték meg, hogy ha kezüket ráteszik a gyerekük homlokára vagy mellkasára, azok megnyugszanak. (Pedig súly nehezedik rájuk, ami zavarhatná őket, de az ellenkezője történik.) Egymás nélkül nem könnyű, hanem üres lesz az élet.
2. Bocsássatok meg egymásnak! … A közösségi életnek általában, a hitvesi kapcsolatnak pedig kiemelten fontos feltétele a megbocsátás. Mert óhatatlanul megsértjük egymást: önzésünk, türelmetlenségünk miatt. Vannak békés természetűek emberek (mindig irigyeltem őket), de még az ők sem képesek elkerülni minden súrlódást, ők sem tudnak meglenni megbocsátás nélkül. Nem hiszem, hogy lenne a világon két olyan házastárs, akik soha nem kellett kibéküljenek egymással. Igaz, egyszer egyik férjtől hallottam ezt a mondatot: én soha nem kellett bocsánatot kérjek a feleségemtől. El tudjuk képzelni, hogy milyen lehet a hangulat egy ilyen házasságban (és nem kívánjuk magunknak). Mintha azt mondaná valaki: nálunk nem nő gyom a kertben: ui. az Antarktiszen lakunk… Szóval figyeljetek és legyetek érzékenyek erre, és ne menjen le a nap haragotokkal (Ef 4,26)!  Mert kár sértődéssel, nehezteléssel mérgezni, terhelni a házasságunkat, ua. elvesztegetett idő is ez. Pár év, évtized múlva ne kelljen azt számolgassátok: hány nap, hét, (Isten őrizzen!) hónap esett ki közös életetekből. Az ige hangsúlyozza: a megengesztelődésben nagyon erős érv és motiváció az, hogy mi is bocsánatból élünk. Létünknek alapja, feltétele. Krisztus is megbocsátott nekünk. Univerzális igazság ez, állandó tapasztalatunk, akár a levegővétel. Csak gyakorolni tudjuk sokszor nehezen. 
3. Mindezek fölé pedig öltsétek föl a szeretetet. Az apostol igazából azt akarja a lelkünkre kötni, hogy sajátítsuk el a szeretetet! Váljon az életünk részévé, lényegévé, ami mindent meghatároz. Ábrázolódjanak ki rajtatok a szeretet szép, kedves, jóságos vonásai! Esküvőre az emberek szépen felöltöznek, kivált a menyasszony és a vőlegény, de azt kérem tőletek, hogy belső lényeteken a hétköznapokban is a szeretet ünneplőjét viseljétek. Ne feledkezzetek el a mindennapi lelki kozmetikáról, a szeretet ápolásáról. Ezt soha nem lehet túlzásba vinni. Az Ige hozzáteszi: a szeretet tökéletesen összefog mindent. A régi fordításban: a tökéletesség kötele, egybefoglalása. Hisszük, hogy a felülről kapott, határtalan szeretet összefog titeket is, mint családot: mind testestől, mind lelkestől. Más-más természeteket színes csokorba köti. A különböző vallási hagyományokat is összhangba hozza az igazi, Krisztusra alapozó hitben. Egybe fogja terveiteket, vágyaitokat, törekvéseiteket... Az összefogás ellentéte a széthullás, szétesés. Sajnos, világunkban ennek jeleit látjuk. Mi tarthatná jobban össze életünket, családjainkat, mint éppen Isten legnagyobb ajándéka, a szeretet? 
4. A Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben… A szeretet drága gyümölcse ez. Békességünket sok minden zavarhatja (anyagi gondok, munkahelyi feszültségek, stb.), de Isten kegyelme mégis mindezek között megóvja és megerősíti azt. Mi sokszor csak a külső feltételeket, tényezőket akarjuk jobbá tenni (nem baj, ha arra is törekszünk), de higgyétek el, a belső a legfontosabb. Ha a szívetekben békesség van, akkor az lesz otthonotokban, munkátokban is. Erre hívott el az Úr egy testben. Ez a megfogalmazás itt elsősorban az egyházra vonatkozik, de a kifejezést a teremtés történetéből kölcsönzi az apostol, ahol a házasság egyik fontos tételeként hangzik el: lesznek ketten egy testté. Igen, közösségeinkben, még személyesebb értelemben családjainkban az Úr az ő békessége eszközeiként akar minket felhasználni egymás javára. 
5. És végül: legyetek háládatosak. Egy kis mondat, elhanyagolható hozzátoldásnak tűnik, pedig nagyon lényeges. A megelégedettség, boldogság alapfeltétele. Ne a panasz, az elégedetlenség terheljen, nyomasszon, hanem legyetek hálásak mindenért! Lássátok meg Isten gazdag áldásait a mindennapokban: egymásban, a rátok bízott életekben, anyagi javakban, lelki ajándékokban, a megváltás csodájában! Isten ilyen örvendező élettel akar megajándékozni.  Nem azt kívánjuk nektek, hogy annyi pénzetek legyen, vagy annyira jól sikerüljön minden tervetek, hogy az boldoggá tegyen, mert ez nem így működik, hanem azt, hogy adjon Isten nektek hálás szívet, hogy minden áldását (testieket, lelkieket) örömmel fogadjátok, békességben, szeretetben használjátok javatokra és az ő dicsőségére. Ámen.

Köszönjük, Istenünk, hogy te vagy az élet ajándékozója, és hogy minket is arra rendeltél, hogy tőled kapott szent megbízatással védjük, szolgáljuk azt. Köszönjük testvéreink életét, hálát adunk azért, hogy megismerték, megszerették egymást, és megszületett az elhatározás szívükben, hogy egybekössék sorsukat. Köszönjük mindazt a szeretet, amit kaptak másoktól, szülőktől, testvérektől, barátoktól, add, hogy ők is annak eszközeivé legyenek egymás, családjuk, de a mások számára is. 

  Hálát adunk most az új családért, és azokért drága lelki ajándékokért, amiket igéd által kínáltál fel számukra. Cselekedd, hogy hűségben, megértéssel elviseljék egymást, és készek legyenek mindig megbocsátani egymásnak! Kérünk, hogy a te békességed uralkodjék a szívükben Krisztus által, és ők maguk is a békesség emberei legyenek. Áldd meg őket igazi, tőled származó, gazdag és egymást gazdagító szeretettel, amely együtt tud örülni és tűrni a másikkal, amely állhatatos marad mindvégig!  Ebben a szeretetben fogd össze és tartsd meg életüket, családi közösségüket! Áldd meg őket hálás, áldásaidat örömmel elfogadó, azokat másokkal is megosztó szívvel! 

   Te légy velük az élet küzdelmeiben is, segítsd őket minden igyekezetükben, adj nekik jó előmenetelt minden munkájukban, növekedést hitükben, és gyarapodást családjukban. Ajándékozd meg őket Lelked bölcsességével, és Krisztusban megtartó kegyelmeddel! 

   Áldd meg jelen levő rokonaikat, barátaikat, adj most számukra szép együttünneplést, és a továbbiakban is békességet, Krisztus Jézusért pedig megtartatást és üdvösséget családjainknak, anyaszentegyházunknak! Ámen.