Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

    Ahogy ritkulnak a keresztelések, egyre hangsúlyosabbá válik az az üzenet, amit Krisztus fogalmaz meg a szereztetési igében, és amit kifejez az ő áldozatát hirdető szertartás, egyre inkább megértjük azt, hogy mennyire fontos nemcsak a szülők, rokonok, gyülekezet számára, hanem Isten szemében is minden egyes élet. Annyira, hogy tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta. Mondhatjuk úgy is, hogy a keresztelésben Isten felbecsül, felértékel minket: látod, ennyire drága vagy számomra.   

    Csodálatos, hogy alkalomról alkalomra érvényes módon megismétlődik az ígéret. Most számotokra is. Isten kegyelme megújul. Ez az élet garanciája. Először a tanítványok hallják. Köztük Péter. Akinek neve: kőszikla. Most egy másik Péter fele hangzik el - ugyanazzal a hatalommal és szeretettel.

   Jézus megy hozzájuk. Ő győzi le a távolságot. Ő áll mellénk. Nekünk is el kell indulnunk. Amikor járni tanítjátok kisfiatokat, akkor elsősorban ti fogjátok a kezét, de neki is kapaszkodnia kell. Igen, nekünk is ragaszkodnunk kell és ezt oltani gyermekeink szívébe. Már az a tény, hogy eljöttetek, a ti hitetek bizonyságtétele. Már ez sem természetes. Egyik nyugati államban valaki kezdeményezte, hogy hivatalosan tiltsák be a keresztelést. Mert sérti az emberi jogokat. A gyermek még nem tud dönteni. De akkor beszélni megtanítjuk-e? Hátha más nyelvet szeretne elsajátítani, és nem a szüleiét! A mennyei Atya nyelvét, igéjét nem kell-e megismerje, Krisztus szeretetét, amely megelőzi minden döntésünket? Vajon nem kell-e tudomást szerezzen arról, hogy megváltott, értékes személy, hogy Krisztus érte is az ő isteni életét adta? Hogy üdvösségre vagyunk rendelve, ezért bizalommal, békességben élhetünk. Mekkora erőforrás ez! Mennyi reménység származik ebből! És mennyi hiány, baj, ha ezt megtagadjuk.

   Isten megváltó szeretetének szent szövetsége a keresztség.

  Ahhoz az Úrhoz kapcsol, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Aki örökkévaló király, aki a halált is legyőzte (). Akitől senki és semmi el ne szakíthat. Milyen drága biztatás ez! Mennyire átírja ez a mi mindenféle aggodalmunkat, kicsinyhitűségünket gyermekeink jövőjét illetően! Isten hatalmas keze, Krisztus üdvözítő kegyelme fogja őket vezetni, óvni.

   Tegyetek tanítványokká minden népeket. A legfontosabb dolog ezen a világon: az ő tanítványának lenni. Rá hallgatni, neki engedelmeskedni. Sokan leselkednek, pályáznak a mi lelkünkre. A „világ” a maga csábításával, hamis csillogásával. Talán emberek akarnak hatalmukba keríteni, irányítani különböző tanok, elméletek által. Lényeges ezek között meghallani a Krisztus hívását, az ő szavát…  Kedves szülők, a legszebb, legörvendetesebb dolog, amit elmondhattok a fiatokról az, hogy ő a Krisztus tanítványa. Akármilyen sikereket érjen el, ez lesz, ez marad életének a legfőbb értéke. Ez mindnyájunknak a legnagyobb nyeresége.

   Megkeresztelvén, tanítván. A keresztelés most – kis adminisztrációs huzavona után - megtörténik. Isten igent mond a mi életünkre, Krisztus drága vérével elpecsétel magának. A kegyelem szövetségéhez tartozunk.

    Ezt az igazságot egyre mélyebben meg kell ismernünk. Ezért van szükségünk tanításra. Olyan mély titok ez, olyan magas tudás! Nélkülözhetetlen számunkra… Sokszor elbizonytalanodunk, kétségek vesznek erőt rajtunk. Olyan jó, hogy Isten Szentlelke újra és újra feleleveníti ezt az ismeretet, megerősíti ezt a hitet bennünk. És ebben embereket használ fel. Elsősorban titeket, szülők, a ti gyermeketek számára. Tanítsátok őt erre a drága igazságra! Épüljön be az ő önismertébe, világértelmezésébe, hogy ő a Krisztusé. És szent küldetése, hogy az ő parancsait megtartsa. Saját javára. Azt érdemes megtartani, ami megtart. (Mi sokszor ahhoz ragaszkodunk, ami elveszt. A hitetlen világ kínálta mintát követjük.)

   Legjobb tanítási módszer a megmutatott példa. Igyekezzetek Krisztus parancsa szerint élni a családban, munkában! Áldás, öröm származik ebből.

   Csodálatos ígérettel zárul szereztetési ige, és indul, folytatódik – most személyesen a kis Péter esetében is – a Krisztust követő, Isten áldásának ígéretét elnyerő, az üdvösség fele haladó élet: íme, én veletek vagyok. Legyen igaz ez gyermeketek testi-lelki javára, örömötökre, Isten dicsőségére! Ámen.

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

     A keresztelési ige azzal kezdődik, hogy Jézus elindul, odalép a tanítványokhoz. Az Istennel való történetünk kiindulópontja Krisztus. Az, amit ő tett értünk. Baj, ha a hangsúly másra tevődik: arra, amit én teszek.  A. Ha vallásos ember állítja magát központba, akkor önigazultság lesz belőle, lelki gőg, képmutatás. (Olvastam, hogy valaki ennek az igeszakasznak – a Máté evangéliuma záradékának - a hitelességét vonta kétségbe, és azt állította, hogy hatalmi meggondolásokból a későbbi egyház toldotta be… Mi hisszük, hogy Krisztus Urunk tanításának szerves részét képező, annak lényegét hordozó kijelentéssel van dolgunk.)

1. Ha hitetlen ember gondolja magát a legmagasabb instanciának, akkor Isten elleni lázadás, szabadosság lesz belőle (beszéltünk erről). „Nekem senki ne mondja meg, hogy mit kell tennem, én majd eldöntöm. Nincs szükségem semmiféle hitre”. Igen, úgy tűnhet. Meg lehet lenni nélküle is. Isten nélkül is lehet élni. De Isten őrizzen ettől az élettől! A pokol állapota az, amikor az embernek teljesülnek bűnös, önző vágyai, és azokkal magára marad (elvakult önteltségében kizárja életéből Istent és embertársait… A bűn tkp. erre ösztönöz).

   A keresztség szent szertartása ezzel szemben éppen arra emlékezete: tartozunk valakihez.  És tartozunk valakinek. Életünk igazi értéke az, hogy Krisztus drága vérével megváltott, és igazi értelme az, hogy neki szolgálhatunk. Ez a mi küldetésünk. Kristóf neve a görög Krisztoforosz-ból szármatik, aminek jelentése: Krisztust hordozó.

    Nékem adatott minden hatalom… Hatalom alá rendelődik az életünk, a Krisztus megváltó hatalma alá, és ugyanakkor felhatalmazást nyerünk… Csodálatos megbízatásunk van. Szent célunk.

Kinek a hatalma alatt élünk? Aki azt mondja, hogy ő teljesen független, az olyan, mintha azt állítaná: rá nem hat a gravitáció… Pedig érezzük, tapasztaljuk, hogy lehúz a bűn, az önzés, a hitetlenség… Krisztus fel akar emelni. Egy szép, áldásokat tartogató úton akar elindítani. Lehet, hogy nem könnyű ez az út… de biztos cél felé vezet. ()

    Aztán hallunk a tanítványság megéléséről. Nem divatos szó ez. A tanítvány – értelemszerűen tanításra szorul. A mai embert szinte lehetetlen tanítani – önmagával, Isten előtti felelősségével kapcsolatban. Mi jól tudjuk, mit kell tennünk. Legalábbis azt hisszük. Modern világunkban (van valami irányítottság is ebben) a szülő, a család, az egyház szinte kiszorul a gyermek neveléséből. Majd rendre megtanulja az internetről, a liberális eszmékből, hogy mi a fontos. Majd ő választhat, nyilván abból, amit felkínálnak neki. Ne engedjétek, hogy így történjen! Számotokra legyen fontos az élő, bizalomra alapozó kapcsolat egymással, megváltó Uratokkal! 

    Megkeresztelvén őket: ez a szertartás megváltásunkra emlékeztet. „Egy lelki tetoválás” ez, ami szívünkbe van égetve. Ami mindig azt juttatja eszembe, hogy Krisztus az élete árán szerzett nekem szabadulást. Életemen ott van tehát a megváltás hitelesítő pecsétje.  Ez biztatás számomra, reménységre jogosít fel. (Fontos kell legyen számomra.)

  Tanítván őket. Ha egy kutatócsoport kérdőívet osztana ki a szülőknek, hogy mire szeretnék megtanítani gyereküket, akkor hosszú lista állna össze: nyelvek, matek, programozás, sport, valamilyen jó keresetet biztosító szakma, pénzügyi ismeretek. Mindnyájan szeretnénk felkészíteni őket arra, hogy eligazodjanak ebben az egyre bonyolultabbá váló világban, hogy boldoguljanak. De – figyeljétek – ez mind csak evilági tudás! Vajon arra meg akarjuk-e tanítani, hogy legyenek igazságosak, hogy éljenek szeretetben, hogy higgyenek Istenben, Krisztusban, hogy soha ne veszítsék el reménységüket? Milyen tragikus, ha ez kimarad! Ha csak külsőképpen szeretnénk gazdagoknak látni, de lelki szegénységben. Ez a pusztulás útja lenne.

   Tanítván arra, amit én parancsoltam nektek. Személyesen hangzik. Óhatatlanul bele kell kerüljön Jézus a tanításunkba, a nevelésünkbe, családi életükbe, ha Isten szerint akarunk élni. Nem lehet őt megkerülni. Őt semmi nem helyettesíti…

   Drága ígéret: tiveletek vagyok. Jó ezt tudni, tudatosítani, továbbmondani, erősíteni. Velünk van a mi megváltó Urunk. S ha ő velünk, akkor senki sem lehet ellenünk. Akkor győzedelmeskedünk, akkor áldás lesz munkánkon, küzdelmeinken, akkor célba érkezünk. Legyen igaz ez kis testvérünk életében is, a tietekben, szülők, keresztszülők, rokonok, és mindnyájunk esetében! Ámen.

 

Örökkévaló Istenünk, mennyei Atyánk Krisztusban, megváltó Urunkban, a Szentlélek közösségében,

hálát adunk a mai ünnepért, amikor nemcsak hallottuk szent igédet, hanem a keresztség sákramentumában láttuk is annak a kiábrázolását, hogy Krisztus drága élete árán megváltott minket, és ennek bizonyságát, pecsétjét hordozzuk a mi életünkön, ami szívünkben.

Köszönjük Istenünk, hogy nemcsak egy földi történetünk van, hanem egy mennyei is, ami Krisztussal kezdődik, és a vele való közösségben bontakozik ki. Legyen áldott neved, hogy erre a közösségre hívtad el kis testvérünket és mindnyájunkat. Hallottuk, hogy Urunk megváltó, megtartó hatalma alá rendeled a mi életünket. Add, hogy ezt ne utasítsuk vissza, mert a mi emberi szabadságunk csak illúzió, csak a Fiú tehet minket igazán szabadokká! És megértettük, hogy felhatalmazásunk is van a szolgálatra, az ő követésére. Indíts arra, hogy ezt komolyan vegyük!

  Segíts, hogy vállaljuk a tanítványság szép megbízatását! Ne mások irányítsanak, befolyásoljanak minket, hanem igédre figyeljünk, Lelked vezessen, a Krisztus példáját kövessük. Így segítsd a szülőket, keresztszülőket, hogy fogadalmuk értelmében valóban mindent megtegyenek azért, hogy a rájuk bízott gyermeket a te félelmedben neveljék, megtanítsák a legfontosabbra: a hozzád tartozás igazságára, küldetésére.

   Imádkozunk ezért a kis gyermekért. Mennyei Atyánk, őrizd, áldd meg az ő életét, hadd legyen sok öröme benne a szülőknek, de hadd gyönyörködhessék benne a te atyai szíved is! Tedd őt Krisztus odaadó, hűséges követőjévé, tanítványává, a szeretet, a békesség eszközévé!

   Áldd meg a szülőket, keresztszülőket, segítsd őket minden dolgukban, munkájukban, és lelki ajándékaidat is add nekik bőségesen, hogy jó példával járjanak elöl, a te világosságodat, dicsőségedet hirdesse az életük! Hadd legyen otthonuk a te békességed helye. Őrizd minden rossztól és vezesd minden jóra!

   Imádkozunk a nagyszülőkért, a dédszülőkért, a családtagokért – mindnyájukat áldd meg kegyelmed gazdagsága szerint, adj nekik testi-lelki erőt a mindennapi harcokban, győzelmet a hit küzdelmében, tedd nyilvánvalóvá életükben hatalmas, diadalmas tetteidet. Könyörülj gyülekezetünkön, anyaszentegyházunkon, Krisztusért! Ámen

 

 

Mt 28,18-20

 

Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

 

    Olyan jó, hogy fel-felcsendül közösségünkben is a keresztelési ige. Az élet üzenetét hordozza. Arról szól, hogy születnek gyermekek, hogy Krisztus egyházába új tagok érkeznek… Isten építi a jövőnket.

   A szereztetési ige maga is az életet hirdeti. Jézus jön hozzánk, aki az út, az igazság és az élet. Eljött, hogy mellénk (eltévedettek mellé) állva irányt mutasson, hogy igazságot szerezzen, és az élet szépségére megtanítson, az üdvösség reménységével megajándékozzon.

   Nékem adatott minden hatalom. Fiatalokkal volt egy beszélgetésünk arról, hogy kit tartanak a legbefolyásosabb személynek a történelemben és a jelenben. Amikor a múltról volt szó, akkor többen említették a Jézus nevét. Tényleg, nagy hatással volt, általa más irányt vett a történelem (új időszámítás kötődik születéséhez). De amikor a jelenkorra terelődött a szó, akkor már más nevek kerültek az első helyre. Úgy tűnik, a jelenünk nem Jézusról szól. Háttérbe szorult az ő személye, tanítása. Vajon így van ez?

   Hasonló ez a kérdés a család szerepének a megítéléséhez. Azt is le lehet kicsinyelni, mellékesnek lehet nevezni (tudjuk, hogy a korszellem ilyen irányba hat), de ez csak egy bizonyos hozzáállásról árulkodik. Amiért – talán idegen befolyásra – valaki azt nem sokra becsüli, attól még életbevágó jelentőségű…

   Igaz az ige: nékem adatott minden hatalom. Amikor Jézus a mennyet említi, akkor életünk lelki dimenziójára gondolunk: arra, hogy egyedül ő képes megbocsátani bűneinket, visszavezetni minket az Isten közösségébe, üdvösséggel megajándékozni. A legdrágább javakat ajánlja fel nekünk. Törekedjetek ezekre a lelki ajándékokra!

    De a földön is. Jézus a mi világunkban is Úr. Uralkodása nem erőszakon alapuló diktatúrát jelent, hanem a szeretet, a békesség térhódítását, érvényre jutását. Egészen konkrétan, gyakorlati dolgokban. Végül – tanítja Urunk a Hegyi beszédben - a szelídek öröklik a földet. Tapasztaljátok meg Krisztus áldó, megsegítő jelenlétét mindennapjaitokban, rendeljétek életeteket az ő uralma, megtartó hatalma alá!

   Érdemes az ő tanítványának lenni. Ő nem alattvalókat keres, nem rabszolgákat, hanem tanítványokat. Akikkel ő közösséget vállal, akik együtt járnak vele. Ő nem főnök, hanem barát és testvér. Igaz, a felszólításból kiérzitek a Jézus szeretetét? Aki átélte, hogy jó az ő közelében lenni, az másokat is hívogat. Sokszor mintha hiányozna ez a tapasztalatunk. Mindenféle más élményre nyitottak vagyunk. Nem a tanítványság öröme tölt be, hanem világ „kérkedése”. Pedig a bárány helye a jó Pásztor mellett van. Ma ehhez kell bátorság. Ehhez kell tartás. Mert a világban az a menő, hogy önállóaknak látszunk (valóban csak látszat ez), ha szabadságunkra hivatkozunk. Ha – úgymond - senki nem irányít. A lelki nagyság abban mutatkozik meg, ha tudunk figyelni és engedelmeskedni. Aki nem ezt teszi, az nem méltó Krisztushoz.

    Hogyan lehetünk tanítványokká: külső elpecsételés, belső növekedés, elköteleződés által. Megkeresztelvén és tanítván. Krisztus parancsa szerint a mi kötelességünk, de túlmutat rajtunk. Úgy hajtjuk végre, hogy mi is részesültünk/részesülünk benne. Mi is elfogadjuk, mi is igent mondunk rá. Mert előbb Isten cselekedetett. Krisztus előbb váltott meg. A Szentlélek előbb munkálkodik.

   A keresztelést megelőző beszélgetésben kitértünk arra, hogy milyen fontos a tanítás: a szóbeli és a példa által nyújtott. Sok mindenre tanítanunk kell gyermekeinket, de arra is (ez ne maradjon ki!), amit Krisztus parancsolt. Ezt személyes kapcsolatban lehet átvenni, elsajátítani. Valaki azt mondta szüleiről: keveset hallottam, de sokat láttam a hitükből.

   A szereztetési ige egy ígérettel zárul. Úgy zárul, hogy soha nem ér véget. Minden napra biztatás. Ezzel indít tovább a mi Urunk. Ha ő velünk, akkor békességben, reménységben élhetünk. Ha lehet így mondani: egy lelki babakötvény ez. A legjobb biztosítás:  megváltó, szabadító Urunk van. Gyermekeink személyes jelenlétünket igénylik. Azt semmivel nem lehet pótolni. Ez a személyes, krisztusi közelség ígértetik nektek, e kisgyermeknek. Jó így reménységgel járni az élet, az üdvösség útját! Ámen.

 

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

   Hallottuk az igehirdetésben: Jézus megismétli egyik csodáját, az 5000 ember jóltartása után megvendégel egy 4000-es sokaságot is. Ugyanazt adja, mint előtte, és mégis öröm és hála fakad abból. Keresztelésekkor mindig ugyanaz az ige hangzik el, és sokat vívódom azzal a kérdéssel, hogy vajon tudok-e valami újat mondani. De vajon nem mindig új élmény, ha megéhezve megint ehetünk, vagy ha – kivált hosszú idő után –találkozhatunk családtagokkal, barátokkal? Nem kimondhatatlan boldogság, ha kiárad ránk Isten „régi”, és mégis mindig új, örök kegyelme, ha átéljük nem változó bocsánatát, szeretetét?

    Hozzájuk lép Jézus… Tudjátok, kihez megy ő oda? Aki várja őt, akinek nyitott a szíve előtte. Ennyi a mi részünk. Hiába jön el barátunk akár 1000 km-ről is, ha nem nyitunk neki ajtót, nem fogadjuk be. Örömmel hallottam a tegnapi beszélgetésben, hogy ti, kedves szülők (ha lehet ezt így mondani) keresitek a Krisztussal való kapcsolatot. Nagyobbik gyermeketeket vallásórára járatjátok (bár ez nem általános gyakorlat Németországban), mert meg vagytok győződve, hogy ez fontos. Ismeritek Urunk tanítását: mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall. Kívánjuk, hogy érezzétek meg most különösen (de mindennapjaitokban is) megváltó Urunk jelenlétét, közelségét.

  Jézus szól és tanít miket. Ő nem egy néma eszménykép, hanem áldott Mesterünk, aki óvni akar minket a rossztól, és el akar vezetni az igazi életre. Fontosak vagyunk neki, hiszen élete árán váltott meg.

  Először egy kijelentést hallunk, amelyben éppen megváltó, halált legyőző hatalmára mutat rá. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Jelentősége van itt a sorrendnek is (v.ö. Miatyánk), de annak is, hogy Jézus földi életünknek is az Ura. Az ő oltalma, megtartó szeretete nemcsak itt érvényes a meghitt, régi templomban, hanem zsúfolt, forgalmas nagyvárosokban is. Földi életünk minden mozzanatában, és az örökkévalóságban. Jó ebben a hitben tekinteni gyermekeinkre is, sőt, nekik is bizonyságot tenni erről. Nekünk ilyen Istenünk van, mi ilyen Urat követünk! Dániel barátai mondták a pogány királynak: a mi Istenünk meg tud szabadítani minket a tüzes kemencéből is.

   Jézus második mondata egy parancs: tegyetek tanítványokká minden népeket. Aki ismeri ezt az Urat, az tudja másokkal is megismertetni. Nem könnyű bizonyságot tenni. Arról, hogy én és az én házam az Úrnak szolgálunk. Számotokra még nehezebb egy olyan környezetben, ahol úgy háttérbe szorul a keresztyén hit. A tanítványság elköteleződést jelent. Figyelmet, engedelmességet. Mert előbb Krisztus kötelezte el magát mellettünk, ő váltott meg. Mi erre csak válaszolni tudunk. Persze, szabadok vagyunk. Dönthetünk Jézus ellen is, aki mindenét értünk adta. Meg is tagadhatjuk őt.

   Kisfiatokat nem Júdásnak neveztétek, hanem Andrásnak. András alakja az egyik legrokonszenvesebb a tanítványok között. Ő az első, aki valaki mást is odavezet Jézushoz. Szólt az ő testvérének, Péternek (Jn 1,41). Adja az Úr, hogy e kisgyermek, és ti mindnyájan legyetek az Úrra mutató emberek! Olyan szép Krisztust (az ő igazságát, jóságát) képviselni ebben a világban. Az András név maga azt jelenti: férfi. Mert férfias küldetés ez. Bátorság kell hozzá, hit. Ma az számít valósággal lázadásnak, az számít kiállásnak, ha valaki felvállalja a keresztyén értékeket.

   A keresztelés azt hirdeti. Előbb Isten vállalt minket. Előbb Krisztus ment a keresztre értünk, hogy drága vére árán bocsánatot, igazságot, békességet és üdvösséget szerezzen nekünk. Ennek pecsétje kerül az életünkre. Utazáshoz, munkához sok hivatalos papírra, dokumentumra van szükségünk… Drága dolog az, hogy a keresztelés révén kapunk egy lényegében láthatatlan, de valóságos igazolást arról, hogy megváltott emberek vagyunk. Isten gyermekei. Fennhatósága alá tartozók. Az üdvösség részesei.

   Ezt tudatosítanunk kell: magunkban, gyermekeinkben. Tanítva őket, hangzik a szereztetési igében. Ez ne maradjon ki a ti nevelési programotokból! Hallunk felnőttekről, hogy elindulnak megkeresni a gyökereiket, mert szüleik nem sokat beszéltek az elődökről. Beszéljetek gyermekeiteknek a mennyei gyökerekről, hogy kihez tartozunk, hogy ki váltott meg, hogy „akár élünk, akár halunk” kiéi vagyunk! Erőt, reménységet, biztos tudatot, tartást ad ez nekünk. És feladatot is ruház ránk: megtartani, amit Krisztus parancsolt. Nekünk jó ez! Nekünk van szükségünk erre. Akkor lesz az életünk áldott.

   Egy ígéret hangzik el. Tiveletek vagyok mindennap… Jézus önmagát ígéri. Tudjátok, a gyerek számára a szülőt semmi nem pótolja (kiskorában). Ha minket akar, ígérhetünk akármit, távirányításos repülőt, mobiltelefont… Jézus a legtöbbet adja: tiveletek vagyok. Vele indulhatunk tovább. Ő fogja kísérni e kisgyermek életét, családotokat, gyülekezetünket. És akkor jó irányba haladunk, akkor Isten oltalma alatt élünk, akkor van jövőnk, megtartatásunk, üdvösségünk. Áldott legyen az Úr neve! Ámen.

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

 

   Szép minden keresztelés, minden megkeresztelt gyermek. Szép és mindig személyes az újra hallott ige. Jó tudnunk azt, hogy nemcsak egy felemelő, megható szertartás kísérőszövege az, hanem Krisztus Urunk üzenete számunkra, most éppen számotokra.

   Hozzájuk lépett Jézus. Tudjuk, ennek előzménye van. Az evangéliumi kronológia szerint nagypéntek és húsvét után vagyunk. Krisztus megvívta a nagy csatát a világért, értünk. Feláldozta magát bűneinkért, és legyőzte a halált, hogy nekünk ajándékozott igazsága, érdeme az üdvösség biztosítéka legyen számunkra. De előzménye van a tanítványok életében is. Azt olvassuk az előzőversekben, hogy elmentek Galileában arra a hegyre, ahova Jézus rendelte. Engedelmeskednek tehát (bár egyesek szívében – erről is ír az evangélium - még kételkedés van), összegyűlnek.     

   Jézus most hozzátok lép: szülők, keresztszülők, és ehhez a kisgyerekhez. Ő értetek is mindent megtett a golgotai kereszten, és az ő húsvéti győzelme által. Van azonban, ami rátok tartozik. Van, amit nektek kell vállalni. Egy ilyen lépés az, hogy most elhoztátok gyermeketeket. Ennek kell meglátszódnia abban is, hogy máskor is eljöttök, hogy figyeltek az Úr szavára, hogy Lelkének vezetésére bízzátok magatokat, szeretetét, békességét élitek meg a családban.

    Jézus úgy mutatkozik be, mint mindenható Úr, mint akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Ő az első és utolsó, akiben lakozik az egész teljesség. Minden szépség, áldás, öröm forrása ő. Nemcsak Isten országában, hanem a mi látható, tapasztalati világunkban is.

A hit nem elvont elmélet: a legföldibb dolgokban is megmutatkozik annak ereje. A HK szavaival így valljuk: Krisztus mind testünket, mind lelkünket megváltotta, ezért mi mind testestül, mind lelkestül az övéi vagyunk, a legmindennapibb kérdésekben, problémák közt is benne bízunk.

   Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népeket! Jézus tehát elküld. Mert megbízatásunk van: családunkban, munkánkban, a világban. Nem maradhatunk itt a templomban, de nem zárkózhatunk be otthonainkba sem (bár voltunk már, és leszünk még ilyen kényszerhelyzetben). Akárhova megyünk, vinnünk kell a hit erejét, Krisztus békességét, az evangélium vigasztaló üzenetét. Elsősorban családunk, szeretteink iránt vagyunk felelősek – nemcsak anyagi, de lelki értelemben is. Gyerekeinknek egyre többet adunk tárgyi értékekből (3 generáció van itt a családból, megkérdezhetjük őket), és talán egyre kevesebbet lelki kincsekből. A hit, szeretet, reménység drága, krisztusi javaiból.

   Jézus a tanítványokat küldi, hogy másokat tanítványokká tegyenek. A személyes hit, személyes ismeret, bizonyosság a leghitelesebb, a leghatásosabb. Vajon mit hallanak gyermekeink otthon Jézusról, az egyházról, az Igéről? Azt látják, hogy mi lebecsüljük, semmibe vesszük, vagy azt, hogy fontos számunkra, a legdrágább kincsünk?

   Megkeresztelvén és tanítván őket. Két parancs, tanács. Az első Isten örök kegyelmének a munkáját hirdeti. A keresztség Krisztus drága, szent áldozatára utal, annak igazságát és érvényét hirdeti ki, deklarálja a mi életünk fölött is. Igazából egy szerződés, amit Isten köt velünk, és pecsétel meg szent Fia áldozatának jegyével.

   Tudjátok meg, hogy most Isten Krisztus által a megváltás szerződését köti meg ezzel a kisgyermekkel. Az üdvösség biztosítását. És mindent ő vállal, mindent ő tett meg értünk. Ő tisztította meg életünket, ő fogadott minket dicsőséges közösségébe.  (A Blanka név jelentése – tiszta, fényes, ragyogó.) Nekünk nem marad más, mint hittel, bizalommal, hálával elfogadni.

   A második a mi felelősségünket hangsúlyozza. Megtanítani gyermekeinknek, hogy milyen kiváltságban van részünk, és van részük nekik is. Hogy Isten tulajdon Fiát, Gyermekét nem kímélte értünk és gyermekinkért. Hogy nekünk életünk legyen!  Tanítsátok Krisztus szeretetére, Krisztus parancsainak megtartására! Figyeljétek, így fogalmaz az ige: mindazt, ami én parancsoltam nektek. Ránk is vonatkozik. Gyermekeink a mi életünkben kell először meglássák Krisztus szava igazságát, valóságát. Nem lehet úgy tanítani, hogy én mást képviselek, másként élek. () Legyetek bizonyságtevő szülők, nevelők, akiknek élete Krisztus igazságát, szeretetét példázza!

   Drága ígéret hangzik el: tiveletek vagyok. Urunk együtt akar megőrizni a család, a gyülekezet közösségében. Ha Krisztus, az élet királya velünk van, akkor bátran indulhatunk, akkor reménységgel tekintünk előre. Sok aggodalom lehet a szülők szívében: vajon milyen világban nőnek fel gyermekeink, mi vár rájuk? Bizonyára sok minden. De mindenek fölött Isten oltalma, kegyelme, jósága. Efelől bizonyosak lehettek!

  Az Úr áldja e kisgyermeket, titeket: szülők, keresztszülők, és mindnyájunkat! Ámen.

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

 

   Ritka alkalom: ezen a vasárnapon két keresztelőnk van… Az jutott eszembe: kétszer olyan szépen kellene beszéljek, mint más keresztelők alkalmával. Nyilván, képtelen vagyok erre. De arról a felülmúlhatatlan megváltó szeretetről beszélek az Ige alapján, aminél nincsen szebb. Amit nem lehet fokozni. Ami végtelen és örök. Amit Isten egyszülött Fiában, Krisztusban nekünk és gyermekeinknek ajándékoz.

    A szereztetési ige – a bevezető mondatot leszámítva – teljesen Krisztusnak, a feltámadott Úrnak a szavait idézi. Milyen jó az ő szavával elindulni az életre (ahogy most, íme, ez a két kisfiú is), milyen jó az ő biztatásával járni utunkat, szembenézni nehézségekkel, kihívásokkal is, milyen jó az ő áldást adó ígéretével végezni munkánkat, betölteni hivatásunkat családban, a világban!  

  Az említett bevezető mondat így hangzik: Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt. Ebben a mondatban benne van az ő testet öltése… Már születésünk is Krisztussal való találkozás, hiszen ő is kisgyermekként jött erre a világra. Hordozta sorsunkat, hogy nekünk is részünk legyen az övében… Ezért áll a megváltás, Isten áldása, az üdvösség reménysége alatt minden új élet… A ti fiaitok élete is. Krisztus óta tudjuk, valljuk: érdemes megszületni. 

  Jézus hozzánk lépése azt is jelenti, hogy ő mellénk áll, támogat, felemel. Igaz, milyen jól esik, amikor valamilyen nehéz, bonyolult helyzetben valaki mellénk lép? Azt mondja: itt vagyok, segítek. Milyen óriási biztatás az, ha tudjuk: Isten Fia pártunkat fogja. Amikor örömünk van, és amikor lelkünket „roskadozva visszük”. Amikor hálásak vagyunk, és amikor talán csalódás van bennünk. Itthon és Németországban. 

  A hozzánk lépő Úr meg is szólít minket, tanácsol, bátorít. Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak. Tudom, hogy fiaitok neve már szerepel a hivatalos adatbázisokban, az egyházi nyilvántartásba most kerülnek be, de Isten azt mondja, hogy mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek. Csodálatos számunkra ez a tudás, magasságos, érthetetlen. Érhetetlen a kegyelem, amivel Isten kiválasztott miket még születésünk előtt az üdvösségre egyszülött Fiában. Szülőként csak sejtünk valamit ennek a végtelen, mindent legyőző szeretetnek az erejéből. Emberileg mindent megtennénk gyermekeinkért. Mennyei Atyánk istenileg tett és tesz meg mindent szent Fia iránti szerelméből érettünk.        

   És ezután következnek Krisztus szavai. Drága annak minden betűje: tiszta, örök, szent szeretetből, irgalomból fakad. Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Milyen jó ezt hallani! Ez nem dicsekvés, hanem megnyugtató biztatás: mindenen át megtartalak titeket. Olyan Urunk van, aki a legmélyebbre alázta magát és a legnagyobb dicsőséget kapta. Az ő nevére meghajol minden térd. Ő életét áldozta értünk, és legyőzte a halált. Mit kérünk ettől a hatalmas Királytól? Ha ő mennynek és fölnek az Ura, akkor ne csak mulandókat, hanem örökkévalókat is kérjünk. Bízzuk, bízzátok rá földi életeteket, terveiteket, anyagi gondjaitokat is, családotokat, jövőtöket, de nyissátok meg szíveteket bocsánata, békessége előtt is, fogadjátok lelki áldásait, az üdvösséget!

   Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet. Ez határozott, félreérthetetlen parancs. Igen, először a tanítványoknak szólt, de Jézus most minket is megbíz, elkötelez egészen személyesen: titeket, szülők, keresztszülők, és minket egyházként, közösségként. Ránk ruházza azt a lelki feladatot, hogy tanítványaivá tegyük azokat, akik ránk bízattak. A felelősség első köre a család. Lelki szempontból sem mindegy, hogy hogyan nő fel egy gyermek, hogy mit hall, mit lát. Hogy mennyire tapasztalhatja meg Krisztus valóságos jelenlétét a szülők életfolytatásában, magatartásában, szeretetében. Először nekünk kell tanítvánnyá lennünk, hogy másokat is azzá tehessünk. Ha Krisztust követjük, akkor életünk példájából gyermekeink is megismerik az ő útját. A másik kör a közösség. Ha vannak kötődési pontjaink, akkor gyermekeink is megérzik ennek a lelki kapcsolati hálónak a tartóerejét.

   Megkeresztelve őket… A keresztség egy mély üzenetű cselekmény, amely látható, érzékelhető, kézzelfogható és átélhető módon ábrázolja ki azt, hogy valósággal részesülünk Krisztus megváltó áldozatának az áldásában. Hogy bűneink megbocsáttatnak (elmosattak), hogy el vagyunk pecsételve az üdvösségre.

   Modern kifejezéssel: egy mennyei bélyeg, lelki chip kerül ránk, ami mindig emlékezet arra, hogy kiéi vagyunk, hogy mekkora értéke van az életünknek: Krisztus drága vérén váltott meg.

    Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. Kedvesen hangzik. Személyesen. Krisztus, aki életét áldozta értünk, nem parancsolgatni akar nekünk, hanem jó pásztorként vezetni, oktatni minket az áldásoknak, a békességnek az útjára. Az ő parancsai nem nehezek: a jóról, az élet gazadagságáról, kiteljesedéséről, az üdvösségről szólnak. Érdemes tanulni, megtartani. Ezt helyezi szívetekre a ti Uratok. A Kristóf név a görög Christoforos-ból származik, Krisztus hordozót jelent. A Szilárd név magyar származású, értjük a jelentését, bibliai megfelelője a Péter név: kősziklát jelent. A hitben, a Krisztus tanításának megőrzésében, megcselekvésében.                    

     Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Olyan szép, sokatmondó ez az ígéret!  Jézus személyes jelenlétét ígéri. Tudjátok, hogy gyermekeinknek mire van a legnagyobb szüksége: ránk, a szülőkre. És nekünk Krisztusra. Ha ő velünk van, akkor teljesebb az öröm, könnyebb a nehézség is, akkor reményteljes a jövő. Legyen és maradjon Krisztus mindig ezekkel a gyermekekkel, veletek és mindnyájunkkal! Ámen.

 

Örökkévaló Istenünk,

 

hálát adunk neked ezért az alkalomért, ezért a rendkívüli ünnepi eseményért, amikor gyülekezetünk két új taggal gyarapodik. Hálát adunk, hogy nemcsak a családok, hanem a gyülekezet öröme is ez. Hisszük, a mennyben is öröm van efölött. Hallottuk az Igéből azt, hogy a keresztelés nemcsak egy vallásos szertartás, nemcsak egy tiszteletre méltó hagyomány, hanem feltámadott Urunk rendelése. Hisszük azt, hogy hit által mi is megtapasztalhatjuk, hogy ő lép hozzánk, ő vesz körül jóságával, szeretetével, ő öleli át szeretetével ezeket a kisgyermeket is, és pecsételi el őket a keresztség szent jegyével és Szentlelke erejével a maga számára.

   Köszönjük, mennyei Atyánk, hogy a Krisztusé minden hatalom mennyen és földön, hogy ő legyőzte a bűnt, halált, kárhozatot, úgyhogy mi teljességgel az övéi lehetünk, tőle senki el nem választhat. A Krisztus megtartó, megváltó hatalmába ajánljuk kis testvéreink életét. Hálát adunk, hogy már az ő születésük is a te csodádat hirdeti. Hogy minden születés részesülés a Krisztus sorsában és szeretetében.

   Kérünk, légy megtartó Istenük, oltalmazójuk, őrizőjük egész életük során, áldd meg minden testi-lelki áldásoddal őket, hogy szép és másokat is gazdagító életük legyen! Áldd meg, őrizd meg a szülőket hitben, békességben, kitartásban! Adj nekik bölcsességet, hogy a rájuk bízottakat a Krisztus útjára tudják vezetni a te dicsőségedre, családjuk javára! Imádkozunk a másik testvérért, a nagyszülőkért, rokonokért. Kérünk, áraszt ki kegyelmedet a keresztszülőkre, segítsd őket fogadalmaik teljesítésében, áldd meg őket családjuk körében, munkájukban, szolgálatukban!

   Tartsd meg, növeljed anyaszentegyházunkat, őrizz minket minden kísértés között, erősíts a hitben, összetartásban, tégy késszé Megváltó Urunknak való engedelmességre, egymás iránti hűségre! Köszönjük, hogy ő velünk van minden napon. Áldott legyen szent neved ezért! Ámen.  

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

 

   Ritkán keresztelünk negyedik gyermeket. Bach a nyolcadik gyermek volt, Semmelweis Ignác az ötödik volt a tízből, Arany János a szülei tizedik gyermekeként látta meg a napvilágot. De nem számokról van szó, hanem életekről. Isten kifejezhetetlenül drága ajándékairól.

   Ha nincsenek ők, akkor előbb-utóbb tényleg bezárhatjuk a templomot, saját házunk ajtaját is… Minden élettörténet a születéssel kezdődik. Megváltásunk története is.

   A szereztetési igében hallott kifejezés, hogy ti. „hozzájuk lépett Jézus”, jelenti azt is, hogy ő sorsközösséget vállalt velünk, mellénk állt.  Elkísér minket kiskorunktól kezdve. Felismerjük vonásait a kisgyermekek arcán is. Felragyog jósága gyermekeink mosolyában. Ám nemcsak ilyen közvetett kapcsolatban állunk vele. Hozzánk lépése személyes üzenetet tolmácsol: megváltásunk jó hírét hozza. Mint aki végtelenül szeret.

   Hatalmas királyként jön, mégis teljes alázatban. Jézus, a világmindenség Ura, szóba áll a szegény, írástudatlan tanítványokkal, sőt feladatokat bíz rájuk, drága ígéreteket közöl velük. Kik vagyunk mi, hogy annyira fontosak legyünk számára, hogy keressen miket, közösségébe hívjon: Igéje, a keresztség által? Vissza lehet-e utasítani ekkora kegyelmet, azt mondva: Uram, nem akarok hozzád tartozni?

    Ha van egy ilyen Barátunk, akkor hozzá fordulhatunk testi és lelki gondokkal, mennyei és földi kérdésekkel. Rábízzuk gyermekeinket is, az ő (gyakran bizonytalannak érzett) jövőjüket, sorsukat, sőt, üdvösségüket is… Arra az Úrra, aki élete árán megváltotta őket. Az ő kezében vannak a legjobb helyen.

  Menjetek! Nem kell világgá indulnunk, hanem környezetünkben kell vállalnunk a küldetést. Elsősorban a családunkban. (Egy történetben egy hívő ember lelki békességre vágyott. Otthonát elhagyva híres zarándokhelyekre látogatott el. Mégsem találta azt, amit keresett. Egyszer egy belső hangra lett figyelmes. Követte az utasításait lépésről lépésre. Ügyet sem vetett a környezetére. Aztán egyik este, amikor már ki tudja mióta vándorolt, és ki tudja meddig jutott, azt mondta neki ez a belső hang: nemsokára megérkezel. Szent izgalom fogta el: megszaporázta a lépteit, hogy minél előbb célba jusson. A sötét éjszakában úgy tűnt neki, mintha ismerős helyen járna, de máskor is fogta el már ez az érzés. Itt vagy, súgta neki a hang. És akkor ráeszmélt: saját otthonába érkezett vissza. ) Ott van szolgálatunk, ahol vagyunk, ahol munkálkodunk, megfordulunk, ott kell Krisztust képviselnünk…

   Tegyetek tanítványokká minden népeket! A mi munkánk ez, és mégsem. Nem magunknak gyűjtünk követőket, hanem Krisztushoz indítjuk el a ránk bízottakat, rá mutatunk életünk példájával. Ám fontos a mi hiteles bizonyságtételünk is. Az örök élet a családban kezdődik el. Elidegenedett, a csak az anyagiakért folyó küzdelembe belebonyolódott szülők nehezen tudnak gyermekeiknek az igazi célról beszélni. Vajon tápláljuk, vagy megfojtjuk gyermekeink hitét? (Azt bizonyítja életünk, hogy fontos Istenhez tartozni, vagy azt, hogy mellékes? Azt, hogy a közösségnek megtartó ereje van, vagy azt: csak magadnak élj?) Hiszem, hogy nálatok tanítványi „hangulat” uralkodik.

   Megkeresztelvén és tanítván… Elpecsételés és nevelés. Elkötelezés és igyekezet. Először Krisztus kötelezte el magát nekünk, minket pedig az ő szeretete motivál. Ezt kell egyre jobban megismerjük, megtanuljuk. A szülők példája döntő szerepet játszik (ahogy a Timóteus esetében is). Gyermekeink nevelése is bekerült a versenyszférába. Sokan akarják tanítani őket. Sokan tartanak igényt idejükre, figyelmükre, végső soron a lelkükre. Internet, egyebek… Szívükbe kell ültetnünk: akárhova kerülnek is, ne felejtsék el, hogy kiéi, kihez tartoznak, hogy mi az ő földi és mennyei identitásuk. (Állítólag Galilei egyik tanítványa mondta: megtagadhatom mesterem nézeteit, attól még a Föld nem fog megállni a Nap körüli mozgásában. Megtagadhatom Krisztust, attól még ő az élet középpontja. )

  Tiveletek vagyok. A többes szám a közösségre (családra, gyülekezetre) utal. A tanítványi körre. Nem vagyunk magunkra. Erősek vagyunk, mert egymás hite által épülhetünk, kiváltképpen pedig azért, mert győztes Megváltónk van. Ámen.

 

 

Urunk, kegyelmes mennyei Atyánk Jézus Krisztusban,

legyen áldott  örökké szent neved, hogy te az életet munkálod közöttünk. Földi értelemben is, amikor gyermekekkel ajándékozol meg családokat, általuk a gyülekezetet is, de lelki értelemben is, mert Igéd és Szentlelked által az üdvösség reménységében erősítesz meg minket. Köszönjük, hogy a keresztségben is ezt az igazságot pecsételed meg. Most öröm és hála van a szívünkben, hogy e kisgyermek fölött is elhangzott Krisztus Urunk drága evangéliuma, és életére rákerül az ő megváltásának drága, szent jele. Ezáltal mindnyájunkat buzdítasz hitünkben, bizonyosságunkban, a Krisztushoz tartozás boldog tudatában.  Köszönjük, hogy az övéi vagyunk, hogy tudhatjuk: megváltott életünk van, és drágák vagyunk a te szemedben. Segíts abban, hogy keresztyéni küldetésünket komolyan vegyünk, a te kegyelmeddel teljesíteni tudjuk: megélve a Krisztus békességét, jóságát, szeretetét a családban, gyülekezetben!  

Téged kérünk, áldd meg a szülőket, tartsd meg őket egészségben, egyetértő szeretetben, bizalomban, adj bölcsességet, hogy gyermekeiket akaratod szerint felelősséggel neveljék, tanítva őket a hit útjára.  Áldd meg a nagyszülőket, akiknek szíve-lelke tele van hálával, boldogsággal unokáikra tekintve, segíts őket minden dolgukban, családjukért való fáradozásukban! Hadd lássák szeretteiken a te kegyelmed gazdag kiáradását!

   Légy a keresztszülőkkel, adj jó előmenetelt munkájukban, és áldást családjaikban, szolgálatukban, ennek az újabb megbízatásnak a vállalásában!

Tartsd meg gyülekezetünket, anyaszentegyházunkat, Jézus Krisztusért! Ámen.