Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

   Gyermekeink megkeresztelése mindig megható pillanat, emberi vonatkozásban is, hiszen ilyenkor Isten egyik legnagyobb áldásáért, egy új élet ajándékáért adunk hálát. A „nemzedékről nemzedékre” ígéretének beteljesedéséért. Ez mindenekelőtt és a legszemélyesebben a család öröme, de az egész közösségé is. Azonban a keresztelésnek a legfontosabb üzenete Isten üdvözítő kegyelmével kapcsolatos.

   Hallottuk: Jézus maga jön hozzánk… Karácsony, nagypéntek, húsvét mozzanata ez. Megváltó Urunk vállalja sorsunkat, megosztja velünk irgalmas szeretetét. Ezért örök érvényű igazság lesz számunkra: Krisztussal és őbenne élünk, mert ő megkeresett és megtalált minket. Gyönyörű gondolat ez!

Most, kedves szülők, a ti életetekben, és kisgyermeketek megszületésében, Krisztus közösségébe történő felvételében a teremtés és megváltás titkát és csodáját szemléljük. És magasztaljuk az Úr nevét.

  Nekem adatott minden… hatalom. Bűvös szó ez. Szoktuk mondani: a pénz és a hatalom vonzereje mozgatja emberi világunkat, történelmünket. Látszólag igaz. Bizonyos körök, érdekcsoportok, országok, nemzetek igyekeznek gazdasági, politikai, katonai hatalomra, befolyásra szert tenni, és leuralni, irányítani a világot. De azt látjuk: a földi hatalom csak ideig, óráig képes fennmaradni, a belé kapaszkodókat megtartani. Olyan, mint a hullám: felemel, aztán leejt. Legyőzhetetlennek látszó birodalmak hulltak szét, a hatalom híres birtokosai veszítettek el mindent egyik pillanatról a másikra. Jézus itt nem ilyen hatalomról beszél, hanem a szeretet nagyságáról, győzelméről. Arról, hogy a legerősebb védelem, megtartatásunk legbiztosabb garanciája Isten gondviselő jósága, Krisztus Urunk megváltó áldozata, végtelen szeretete.    

   Mennyen és földön… ebbe bele van foglalva földi életünk, sorsunk, és mennyei jövőnk is. Krisztussal élni, járni, végezni feladatainkat, betölteni igazi rendeltetésünket, küldetésünket, és reménységgel tekinteni az üdvösségre: mekkora bizonyosság ez! Milyen jó nektek is szívetekben hordozni ezt, kedves szülők, önmagatokra és gyermeketekre nézve!

  A Jézussal járt út, a rá figyelő élet a tanítványság. Tegyetek tanítványokká minden népeket! Isten elsősorban családunkat, szeretteinket bízza ránk. A család a tanítványság iskolája. Sok mindenre meg kell tanítanotok gyermeketeket. Figyeljetek arra, hogy a sok fontos mellett háttérbe ne szoruljon a legszükségesebb: a krisztusi útnak, igazságnak és életnek a megismertetése! Nem találkoztam még senkivel, aki megbánta volna, hogy öntudatos, hívő keresztyén emberként élt. Lehet, hogy ez a tanítványi életforma nem tűnik túl divatosnak manapság, de higgyétek el, a szíve mélyén minden ember sóvárog Isten gyermeke lenni. Valaki azt mondta: Isten mindnyájunk lelkébe a Krisztus arcát formálta bele. Az ő példáját, lelkületét igyekezzetek felmutatni otthon, családi életetekben: szeretetben, békességben, odafigyelésben, jóságban, türelemben, megértésben. Hinni, szeretni, reménykedni, ezek a legfontosabbak. 

   A tanítványság megpecsételése a keresztség. Krisztus áldozatának szent jegye. Mennyei bélyeg. A tulajdonjog tisztázása: a Krisztusé vagyok, mert ő nem aranyon, vagy ezüstön, hanem az ő drága vérén váltott meg. Hozzá tartozom, tőle senki és semmi el nem választhat. 

   A tanítványság fontos vonása a tanulás. Tanítván őket. Annyi mindent meg kell tanulnunk, és látjuk, a következő nemzedéknek még többet.  De mindenekfölött azt az alapvető tudást kell elsajátítanunk, szívünkben hordoznunk, gyermekeinknek átadnunk, hogy Isten igazsága megmarad örökké, hogy Krisztusban megváltott emberek vagyunk, hogy életünk fő célja: egymás javára és Isten dicsőségére élni.

     Most ezen az ünnepi alakalmon a keresztség szent pecsétje e kisgyermek életére kerül, hirdetve Isten kiválasztó, megváltó kegyelmét. Ezzel együtt mennyei Atyánk az ő Igéje által a tanítás felelősségét ruházza rátok, kedves szülők, keresztszülők, és ránk is, mint egyházra, gyülekezetre.

   Gyönyörű ígérettel indít tovább a mi Urunk. Olyan jó mindig hallani, nekünk is, akiknek élete fölött talán már nagyon rég elhangzott keresztelésünk alkalmával. Most személyesen hozzátok szól, a kis … számára is: ímé, én tiveletek vagyok. És ezzel az ígérettel bátran, bizalommal, reménységgel lehet indulni, igen, a messzi Németországba is, mert ott is érvényes. Mindenütt és minden helyzetben: akkor is, amikor derűs az ég fölöttünk, akkor is, amikor beborul, mert tudjuk, hogy Isten kegyelmének a napja a felhők fölött is ragyog. Krisztus velünk van, és megtart, megáld, a jóra vezet, és megőriz az üdvösségre. Ámen.

 

Urunk, Istenünk,

hálát adunk neked, hogy nálad van az élet forrása, és hogy örökkévaló, megtartó kegyelmedbe meghívtál minket is Krisztus által. Hisszük, hogy a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig munkálkodsz Igéd és Lelked által, és építed, növeled anyaszentegyházadat.

   Köszönjük Istenünk életünket, mindennap megtapasztalt gondviselő jóságodat, és azt, hogy földi és mennyei jövőnk is a te kezedben van.

   Magasztaljuk nevedet ezért az új életért, amellyel megajándékoztad a szülőket, a családot, de gyülekezetünk közösségét is. Őrizd, vezesd, tanítsd őt Lelked által, de azok által is, akikre rábíztad. Áraszd rá gazdagon áldásaidat, cselekedd, hogy a te szereteted uralkodjék szívében, legyen drága eszközöd, aki által másokat is megáldasz!

Légy a szülőkkel, hogy hitben, szeretetben, békességben nevelhessék gyermeküket, áldd meg a nagyszülőket, hogy igazi örömük legyen unokájukban, kegyelmeddel vedd körül az egész családot! Segíts a keresztszülőket fogadalmuk teljesítésében, családjukban, munkájukban! Urunk, könyörgünk, légy kegyelmed, irgalmad szerint egész anyaszentegyházunkkal, adj egyetértést, békességet, megmaradást nekünk! Erősíts meg, hogy senki és semmi el ne szakíthasson tetőled!

   Hálát adunk, Atyánk, megváltásunk nagy csodájáért, Krisztus Urunk áldozatáért, amelynek kiábrázolója a keresztség és az úrvacsora.

   Segíts, hogy élő hittel kapcsolódjunk mi is megváltó Urunkhoz, naponta engedelmeskedjünk, hogy hűségesen tudjuk végezni szolgálatunkat dicsőségedre, egymás javára!

   Dicsértessél Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság! Ámen.

 

 

Mt 28,18-20 (keresztelés)

 

   Kedves Szülők, Keresztszülők, Gyerekek, a keresztelés óriási lelki eseménye az életünknek. Manapság nagyon a külsőségekre terelődött a figyelem, a hangsúly! Pedig a lényeg azon van, hogy a keresztelés az Istenhez tartozásunkat erősíti és pecsételi meg. Egyik keresztyén szerző a keresztség jelentőségét ahhoz hasonlította, mint amikor a második világháború alatt valaki, akinek az élete halálos fenyegetésnek volt kitéve, barátja közbenjárására megkapta a svájci útlevelet. Ő igazából nem lett más ember, pillanatnyi helyzete sem változott, és mégis egészen új távlat nyílt előtte: az az útlevél az életet, a szabadulás lehetőségét jelentette számára.

   Azt hallottuk, hogy hozzájuk ment Jézus. És ez mindig személyesen szólal meg minden kereszteléskor. Most ezt nemcsak a szülők, keresztszülők, hanem ti is értitek, kedves … és ... . Kibeszélhetetlen dolog az, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia hozzánk jön, Igéje által megszólít, Szentlelke által megérint, a keresztség által eljegyzi életünket magának. Bár mi, emberek végezzük el a keresztelés szertartását, tudnotok kell, hogy a Krisztus parancsából történik, tudnotok kell, hogy ezáltal ő maga adja áldásait, közli megtartó kegyelmét. A keresztség látható jele Krisztus megváltó szeretetének.

   A Krisztus szeretete legyőzhetetlen erő. Nekem adatott minden hatalom. Úgy szólít meg a mi Urunk, úgy pecsételi el életünket, mint mennynek és földnek Ura. Mint aki a kereszten bocsánatot szerzett nekünk, legyőzte a halált, és kegyelméből minket megőriz az üdvösségre.

   Minden megkeresztelt embernek tudni kell, hogy a legnagyobb Úr oltalma alá tartozik. Akármi történjen velünk, tőle senki és semmi el nem szakíthat minket. Megalázhatnak, bánthatnak, a keresztség szent jegye annak a bizonysága, hogy a Krisztuséi vagyunk. A leghatalmasabb Barát áll a mi oldalunkon.  Ezt a hitet nem szabad feladnunk. Luther Mártonról jegyezték fel, hogy amikor élete veszélyben forgott, felírta magának: meg vagyok keresztelve. Isten védelme alatt állok. Az ő ölelése oltalmaz. Semmiféle kísértés nem árthat nekem.

   Tegyetek tanítványokká minden népeket. Jézus ott és akkor a tanítványoknak mondja ezt. Most nekünk. Másokat csak az tud Krisztushoz vezetni, aki Krisztussal él. Csak a tanítvány lehet jó tanító. Most a keresztség titeket erősít meg ebben a tanítványságban, hogy Krisztus követői legyetek. De erősít a szülők hite, az egyház közössége is. Tudnotok kell, hogy nincs középút: vagy Jézus tanítványai vagytok, vagy az ellentáborban harcoltok. Vagy Jézussal, vagy ellene. Az István, a király című rockoperában hangzik el: veled, Uram, de nélküled. A hitéletben ez nem egy valós lehetőség.

   Megkeresztelvén és tanítván őket. A keresztelés azt hirdeti, hogy mit tett Jézus értünk. „Homlokomon piros véred, tied vagyok, úgy ítélj meg.” Megváltásomnak nagy ára volt. Ez az útlevél sokba került valakinek. Krisztus Urunk tulajdon életét adta. Ez nemcsak az áldozat nagyságát, hanem a mi értékünket is mutatja. Krisztus minket drágábbnak tartott saját életénél. Soha ne felejtsétek, hogy ennyire értékesek vagytok!

    A tanítás, a tanulás viszont a mi feladatunk. A szülőké, és a gyerekeké. Valamit válaszolnunk kell a Jézus áldozatára. Nem maradhatunk közömbösek. Az ige szerint az a helyes válasz, ha megtartjuk azt, amit ő tanít nekünk. Ez a mi mennyei házi feladatunk. Ez elsősorban nem azt jelenti, hogy „kívülről fújjuk” a Jézus szavait, hanem igyekszünk azokat cselekedni. Megtanuljuk Jézustól a szelídséget, jóságot, tisztaságot. Azt, hogy az ő békességét hordozzuk. Azt, hogy ne a bűnnek szolgáljunk. Hogy engedelmesek legyünk. Egész életünkre szóló lecke ez. Felnőtteknek is. Sokszor azon kapjuk magunkat, hogy az evangéliumi egyszeregyet is elfelejtettük.

  Egy gyönyörű ígéret koronázza meg a szereztetési Igét: tiveletek vagyok. Együtt hallgatjuk. Szól nekem, presbiter testvéreimnek is, akik az egyház képviselői vagyunk, szól nektek, szülők, keresztszülők, szól a fiúknak. Velünk van minden nap. Vannak nehezebb napok is, rosszkedvűbb napok, pechesebb napok: Krisztus mindig velünk van, és ha rá figyelünk, ha megnyitjuk szívünket előtte, betölt békességével, erejével, és élő reménységgel. Akkor mindig eszünkbe jut a boldog igazság: mi az övéi vagyunk, megváltott gyermekei, akiket őriz hit által, megáld, és elvezet az örök életre. Ámen.

 

 

Urunk, kegyelmes Istenünk,

olyan csodálatos meglátni, átérezni kegyelmedet, közelségedet, most a keresztség drága, mennyei

pecsétjében is. Köszönjük, hogy az Ige, a Szentlélek és a keresztség vizének szent jegye által maga Krisztus jön hozzánk, jelenti ki örök, megtartó szeretetét.  Köszönjük az általa szerezett váltságot, a te országodba szóló útlevelet. És hálát adunk azért is, hogy őtőle senki és semmi el nem szakíthat minket, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön, hogy előtte minden térd meghajol egyszer: mennyeieké és földieké. Ő pedig hit által őriz minket az ő igazságában és a nekünk szerzett üdvösségben. Tedd erőssé ezt a bizalmat bennünk, és most megkeresztelt gyermekeinkben, … és … . Add, hogy soha el ne feledkezzenek arról, hogy a te gyermekeid, hogy oltalmad, védelmed alatt élnek.

Minden megkeresztelt gyermekeddel együtt ők is erősen álljanak abban a hitben, hogy életük rendkívül értékes a te szemedben, hogy Krisztus Urunk nem aranyon, vagy ezüstön, hanem drága vérén váltotta meg őket is. Ebben végtelen szeretetben van a mi megtartatásunk. Segítsd őket, hogy hűséges tanítványaid legyenek, valóban szent akaratodra figyelve le tudjanak győzni minden kísértést! Szívüket betöltse a Krisztushoz tartozás öröme. Add, hogy növekedjenek testben és lélekben! Nyugodjék meg te áldásod őrajtuk! Légy velük – szent ígéreted szerint – minden napon a világ végezetéig! Nehézségek között is légy megtartójuk, szabadítójuk! Áldd meg a szülőket, hogy a hit, szeretet és reménység példáját tudják nyújtani számukra, hogy együtt járjanak a Krisztus útján! Adj nekik földiekben és lelkiekben is jó előmenetelt! Áldd meg keresztszülőket, hogy a te szereteted, dicsőséged tükröződjék az ő életükön is, legyenek biztatói, támogatói a hitben a rájuk bízott életeknek! Légy velük a maguk családjában, őrizd meg őket hitben, békességben!

   Őrizd, védd, erősítsd anyaszentegyházunkat, adj jövőt, megtartatást számunkra a sokféle kísértés között! Legyen áldott háromszor szent neved, Atya, Fiú, Szentlélek! Ámen.    

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés, 2019. húsvétja)

 

     Jézus húsvéti győzelme, feltámadása után ad parancsot a tanítványoknak a keresztelésre.  Az első keresztyének körében az volt a gyakorlat, hogy húsvét hajnalán keresztelték meg az új tagokat, éppen azt hangsúlyozva, hogy ebben a szertartásban részesülve nemcsak egy földi társaság körébe lép be valaki, hanem a feltámadott Krisztus követője lesz. A Mo-i keresztelési liturgiában ez a mondat áll: "A feltámadott Krisztus, mielőtt átment a mennyei dicsőségbe, e szavakkal küldte el tanítványait az evangélium hirdetésére és hatalmazta fel őket a keresztség sákramentumának kiszolgáltatására”.

    Ez a tény önmagában is azt hirdeti, hogy bár a keresztség a Jézus megváltó áldozatára utal, ám nem egy halott Megváltó emlékére, hanem az élő Úr nevére keresztelkedünk meg az ő parancsa szerint. A keresztség az ő megtartó közösségébe való befogadtatásunkat és belépésünket fejezi ki. Ezért kapcsolódik hozzá az üdvösség ígérete.

   Szép, hogy ezt a húsvétot egy kereszteléssel ünnepelhetjük. Ez is jelzi: Krisztus munkálkodik, gyűjti az ő seregét, gyarapítja nemcsak a látható, hanem a láthatatlan egyházat is.

Az Igében is látjuk: ő a kezdeményező, ő lép a tanítványokhoz immár örökkévaló királyként, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Meg kell hallanunk, tudnunk kell, soha nem szabad elfelednünk: hatalmas, csodálatos Urunk van, és jó nekünk hozzá tartozni. Ő megerősít, megtart a hitben, a reménységben, éljünk akárhol. Nincs kitől félnünk, az ő védelme, segítsége elég nekünk ahhoz, hogy megálljunk a hit harcában.

Benne van ebben a kijelentésben az is, hogy Krisztus Urunk legyőzte legrettegettebb ellenségünket, a halált. Hozzá tartozva, oltalma alatt élve az üdvösség fele haladunk.

   Ennek a dicsőséges Úrnak a tanítványai lehetünk. Vajon, érdemes-e mást keresni? Mégis, milyen sokan elfeledkeznek az evangélium erejéről, Krisztus megváltó szeretetéről. Németországban – de lassan nálunk is – drámaian terjedő jelenség az egyházból való kilépés. Az egyházon kívül, Krisztus nélkül (extra ecclesiam, extra Christum) a húsvét csak a nyusziról szól, egyetlen vigasztalásom csak magamban lehet, és reménységem csak mulandó dolgokra tekinthet. 

   A keresztség a megváltás igazságát és annak áldásában való részesülésünket pecsételi meg. Megtörtént, és a javunkra, érettünk történt. Külsőképpen csak egy szertartás, de hatalmas esemény, isteni akció van mögötte. Képzeljük el: valaki reménytelenül eladósodik, ezzel a nyomasztó gonddal kel és fekszik, míg egyik barátja törleszti helyette a tartozást. És átadja neki a kifizetési számlát. Csak egy papír, de sokat jelent… nagylelkűséget, szabadságot. 

   A keresztelés jegyének felvételét követnie kell a tanításnak… Krisztus minden megtett értünk, de nekünk is vannak feladataink. Azt kell továbbadnunk, amit ő parancsolt. Parancsa nem régi előírásokat jelent, hanem élő Igét, a békesség és üdvösség útjának szabályait. Ő tegnap és ma és örökké ugyanaz.

  Hallottátok a jól ismeret ígéretet: tiveletek vagyok. Nem egy üres biztatás ez. Ha mi emberek mondunk - jó szándékkal – valami szépet, bátorítót egymásnak, még az is sokat jelent. Krisztus teljhatalommal szól. Kegyelme megtapasztalt erő a mindennapokban, és biztos út az üdvösségre. Ámen.

 

Áldjuk, mennyei Atyánk, szent nevedet, hogy a keresztségben Krisztus áldozatát ábrázolod ki számunkra, megváltó szeretetének hitelesítő pecsétje kerül az életünkre. Köszönjük, hogy húsvét kiváltképpen hirdeti: győzelmes, minket életen, halálon keresztül megőrző Megváltónk van. Add, hogy teljes szívvel ragaszkodjunk Hozzá!

Áldd meg ezt a kis gyermeket, hordozzad őt oltalmadban, irgalmadban, Lelked megszentelő erejével vedd körül, hadd legyen Krisztus hűséges tanítványa! Őrizd őt minden kísértéstől, legyen nyilvánvaló rajta kegyelmed gazdagsága! Így legyen áldás az ő élete.

Áldd meg a szülőket, hadd neveljék őt hitben, szeretetben, a békesség eszközeiként, legyenek példaképek minden jóban, örömmel, hálával, betöltve így tőled kapott megbízatásukat! Imádkozunk a keresztszülőkért, segítsd őket, hogy fogadalmukat őszinte szívvel igyekezzenek teljesíteni, áldd meg őket családjukban, munkájukban. Légy a nagyszülőkkel, rokonokkal, áldd meg valamennyiüket a maguk helyén és hivatásában!

   Tartsd meg, növeljed gyülekezetünket, anyaszentegyházunkat, hogy nagy neved dicsőségét tudjuk hirdetni, egymás javát munkálni, amire el is rendeltél minket! Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, kérünk, hallgass meg minket! Ámen.

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

   Testvéreim, a keresztség a lelki elpecsételés és közösségbe fogadás kegyelmi aktusát fejezi ki.

   A látható jegy által egy láthatatlan stigma kerül az életünkre: a megváltás pecsétje. „Homlokomon piros véred, tied vagyok, úgy ítélj meg.” Jézusé vagyok. Rácsodálkozunk arra, hogy egyesek milyen büszkén és öntudatosan hordják, olykor testükre tetoválva egy-egy földi társaság – nemegyszer terrorszervezet – szimbólumait. És mi sokszor elfelejtjük, hogy a megváltó szeretet bélyegét viseljük magunkon, ami Krisztus Urunk bűnt eltörlő, minket az üdvösségre megőrző hatalmát hirdeti. 

   Közösségbe fogadás: elsősorban nem az egyház, hanem annak Ura fogad minket közösségébe. A szereztetési Igéből hallottuk: hozzájuk megy Jézus. Krisztus hív el magának, és általa leszünk egy testvéri közösség tagjai. Egyházi elöljáróként, szülőként az ő megbízottjai vagyunk. Az ő szavát mondjuk tovább, az ő parancsát teljesítjük.

   Övé minden hatalom. A keresztelést előkészítő beszélgetés során szóba került: milyen sok a kísértés a mai világban. A civilizáció fejlődésével a gondok is növekszenek. Aztán halljuk az Igéből: valaki erős kézzel tart minket és gyermekeinket. Rá bízhatjuk magunkat, szeretteinket, mánkat, holnapunkat. Földi életünket és üdvösségünket. Övé minden hatalom: a földön és a mennyben is.

   Krisztus tanítványságra hív. Izgalmas dolog tanulni, figyelni. Kivált arra, aki Isten titkait jelenti ki nekünk. Akiben igenné és ámenné lett Isten minden ígérete. Az engedelmesség nincs mindig kedvünkre, de mindig áldás származik belőle. Ha szabad választást adnánk gyermekeinknek a tanulás kérdésében, nem biztos, hogy helyes döntést hoznának, nem biztos, hogy pozitív eredménye lenne. Ha soha nem intenénk, teljesen rájuk bíznánk mindent, valószínű, hogy sok rosszba belekeverednének.  

   Megkeresztelvén… ez a cselekmény azt hirdeti, hogy Istennel való kapcsolatunk, lelki szabadságunk, békességünk kiindulópontja Krisztus áldozata és szeretete. És ez határozza meg egész életünket. Ez mutatja annak igazi értékét is. Te, kedves kisgyerek, olyan drága, becses vagy Isten szemében, hogy Krisztus meghalt érted, ezt igazolja – minden kétséget kizáró módon - a keresztség sákramentuma. És ez mindnyájunkra vonatkozik. (Ki nem hisz a víz szomjat oltó, szennyet elmosó hatásában, ki kételkedik Krisztus megváltásának megtartó erejében?) 

   Tanítván őket. Nem kis felelősség. Ezt nem tagadhatjuk meg. Vajon mire tanítjuk gyermekeinket, mit látnak tőlünk, rajtunk? Testvéreim, meghatározó, amit egy gyermek otthon kap. Régebb nagyobb szerep jutott egyháznak… Egyre kisebb ez a befolyás.  Gyermekeink  a hét 168 órájából átlag 22 órát töltenek  képernyő előtt, egyházi közösségben ideális esetben pedig 1 órát. A világ kézbe akarja venni gyermekeink nevelését. És mi sokszor öntudatlanul engedjük. Milyenné neveli őket? Komolyabban kell vegyük ezt a kérdést! Tanítván őket: a Krisztus útjára, igazságára, tanítván református értékeinkre, a hűségre, kitartásra, megmaradásra. Isten Igéje fegyver, de meg kell tanulnunk a használatát.  Akarjuk-e, hogy Bergenyében fennmaradjon Krisztusnak az evangélium szerint megreformált egyháza? Gyerekekre van szükség, és arra, hogy őket hitben neveljük. Ez a két dolog… rajtunk múlik.

  De legfontosabb a harmadik, ez a Krisztus ígérete. Íme, tiveletek vagyok. Milyen drága igazság, hogy ez elhangzott, elhangzik számunkra is, meghallhatjuk, szívünkbe zárhatjuk.  Ezzel az ígérettel el lehet indulni. Sok minden aggodalomra ad okot. De ez az ígéret, ami mögött ott van Krisztus megtartó szeretete, a reménység fényét vetíti életünkre. Ámen.

 

Mennyei Atyánk, megváltó Krisztusunk, vigasztaló Szentlélek, egy örök, igaz Istenünk, ebben az ünnepi órában azért adunk hálát, hogy te mindnyájunkat csodálatosan megkülönböztettél, szent Fiadban elhívtál, megváltottál, és erre nézve el is pecsételted az életünket. Köszönjük a keresztség drága üzenetét, ami most személyesen megszólalt kis testvérünk élete fölött is: hogy ti. minket Krisztusban arra méltattál, hogy elhívtál a te örökkévaló, megtartó közösségedbe. A tieid vagyunk kétszeresen is: hiszen te teremtettél és szent Fiadban megváltottál. Csodálatos ez a tudás! Add, hogy erről soha el ne feledkezzünk. Soha el ne felejtsük azt, hogy milyen nagy árat fizettél értünk, hogy mennyire drágák, értékesek vagyunk a te szemedben.

Emlékeztettél arra is, hogy a keresztség által a tanítványság megbízatását is kapjuk. Mi, akikért a mi Urunk ilyen nagy áldozatot hozott, nem élhetünk csak magunknak, nem élhetünk Krisztus nélkül. Add, hogy a családban, a gyülekezetben vállalni tudjuk a tanítás feladatát, felelősségét! Te tanítasz minket először, de ezt tovább kell adnunk. Adj bölcsességet, hogy a világ minden kísértése ellenére gyermekeink szívébe tudjuk ültetni az evangélium tiszta tanítását, igazságát! Adj gyermekáldást Istenünk, adj öntudatos hitben élő, gyermekeiket evangéliumi hitben nevelő szülőket, családtagokat!

Könyörgünk, Istenünk, áldd meg ezt a kisgyermeket, aki most magára vette a megváltás szent pecsétjét! Hálát adunk az ő életéért, a szülőkért, a testvérért, nagyszülőkért, a családért, keresztszülőkért.  Te tartsd meg őket a te oltalmadban, békességedben! Cselekedd, hogy a rájuk bízottakat hitben, szeretetben neveljék, együtt járva Krisztus útján!

   Milyen jó, hogy számukra, mindnyájunk számára szól újból az ígéret: tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig! Ennek reménységében, örömében, áldásában őrizz, vezess, segíts minket Szentlelked által Jézus Krisztusért! Ámen.

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

    „Az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak”, olvassuk templomunkban a szószékterítőn. Ez azt is jelenti, hogy Isten szava mindig igaz marad, és azt is, hogy az Ige által mi is részesei leszünk a Krisztus-eseménynek, a kegyelem örök történetének. Ami ott és akkor végbement, az itt és most is valósággá lesz. Hozzánk jön Jézus… tihozzátok, kedves szülők, keresztszülők.

   Kérdés, hogy hitbeli kapcsolatban vagyunk-e Megváltó Urunkkal? A kereszten mindkét vele együtt megfeszítetthez egyformán közel volt Jézus (fizikai értelemben), az egyik mégis visszautasította őt, a másik elfogadta.  Nyitott-e a szívünk, várjuk-e, ismerjük-e őt? Ha befogadjuk, akkor békességet ajándékoz, akkor betölti világossága életünket, akkor reménységben élünk, akkor jelenlétében a rossz is jóvá változik.

    Az Ige által nekünk is azt üzeni a mi Urunk, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Nincs olyan területe az életnek, olyan pontja a létezésnek, ami ne állna a Krisztus hatalma alatt. Feltámadása után, halált legyőző Úrként teszi Jézus ezt a kijelentést. Valóban semmi el nem választhat minket tőle. Odaállunk-e e hatalom oltalma, védelme alá? (Egy történet arról szól, hogy a régi világban egy özvegy édesanya annyira szegény volt, hogy nem tudta eltartani gyermekét, elvitte a királyi palota kapujához, ott letette a gyermeket, és egy lapra ráírta: ez a gyermek a király oltalma alatt áll. Amikor az őrök megtalálták, egyenest a királyhoz vitték, aki azt mondta: ha valaki ennyire megbízik a királyban, annak nem szabad csalódni. A gyermeket palotájába fogadta, gondoskodott róla.)

   A tanítványok azt a feladatot kapják, hogy tanítvánnyá tegyenek minden népeket. Tanítvánnyá csak tanítvány tehet. Krisztus útjain járó tanítványok vagyunk-e, hozzá közelebb tudjuk-e vezetni azokat, akik reánk bízattak? A hit nem egy privát, belső, elrejtett ajándék: hitünk gyümölcseiben részesülnie kell a családunknak, barátainknak, embertársainknak. A tanítványság egy nyíltan felvállalt szolgálat. Rendezvényeken látunk ruhájukon vöröskeresztet viselő személyeket, akikhez odafordulhatunk, ha valami gond van. Nem azért vannak ott, hogy magukon segítsenek. Valami ilyesmit jelent a tanítványság: itt vagyok, Krisztus szeretetét képviselem. Nem magamért élek.

   Megkeresztelvén őket… Ez az első lépés. Ezt Isten tette meg. A keresztség Krisztus áldozatáról szól. Azt tanítja a Biblia: amikor még nem is tudtunk róla. „Még rólad mit se tudtam én, te értem megszülettél.” Hát nem csodálatos! A keresztség Isten nagyszerű, megváltó cselekedetét hirdeti. Egy szent jegy, ami azt bizonyítja: engem Krisztus megváltott, én az övé vagyok. Ezt ne felejtsük el soha tovább mondani, gyermekeinkben is megerősíteni. Megváltott ember vagy, akárhova kerülsz, ez a megmentő pecsét rajtad van. Nem egy egyszeri rítus, hanem egész életünket reménységgel betöltő üzenet.

   Tanítván őket. József Attila verssora jut eszünkbe: „egész népemet fogom/ nem középiskolás fokon/ taní-tani”. Fontos a földi tudás is. A tudás feltétlenül hozzájárult a fejlődéshez, sőt, annak legfontosabb tényezője volt. De hogy állunk a belső tudással? Életünk céljáról, hovatartozásunkról, küldetésünkről van-e biztos ismeretünk? Ezek a kérdések feltétlenül előjönnek minden gyermek életében. Ne engedjük, hogy a világ hamis válaszaival legyenek kénytelenek megelégedni. Tanítsuk őket a Krisztus útjára, a hit, szeretet, reménység értékeire, arra, hogy Isten népéhez tartoznak, egy közösség élő tagjai, hogy soha ne adják fel ezt, mert üres marad a lelkük.

   Gyönyörű ígérettel zárul a szereztetési ige. Íme, tiveletek vagyok. Úgy gondolom, hogy ezt mindnyájan, ti is, kedves szülők, keresztszülők, már sokszor megtapasztaltuk. Voltak olyan nehéz helyzetek az életünkben, amikor éreztük: Isten mellénk állott, megsegített. Biztatás ez a földi életre, de az üdvösségre nézve is. Milyen jó tudni, hogy gyermekeink is ebben az oltalomban élhetnek! Krisztus bűnt, halált legyőző ereje, jelenléte veszi őket körül. Ez nem valami elvont tanítás, hanem a Krisztussal való hitbeli, élő kapcsolat. Tiveletek vagyok - legyen számotokra is boldog bizonyosság. Ámen.

 

 

Mt 28, 18-20  (keresztelés)

 

    Mi, egyháziak szoktuk mondani: ki kell vinni az Isten igéjének üzenetét a templomból. Nem kell: kint van. Inkább úgy kell fogalmaznunk: nem szabad beszorítanunk a templomba. A keresztelési ige elhangzása is „profán” környezetben történt. Valahol Galieában. Jézus jelenléte szenteli meg a helyet, a helyzetet. A mait is. Van egy román közmondás: „omul sfinteste locul”. Szabad fordításban: az ember szenteli meg környezetét. Kiegészíteném azzal: az Isten szeretetére hangolódó ember. (Mert mi – ha kell - nagyon fel is tudjuk forgatni világunkat!)

   Hozzájuk megy Jézus. Misztikus pillanat a mindennapokban. Most is ezt élhetjük át. Ennek a kegyelmi állapotnak – amit a krisztusi szeretet függvénytörvényei határoznak meg – fontos tényezői vagyunk mi magunk is, akik most összegyűltünk, és megkülönböztetett módon az ünnepelt, a kis ... . Mekkora esélye van manapság egy családban negyedik gyerekként megszületni. 100%, mondjuk utólag. Isten eleve rendelésének, akaratának szempontjából nem is kérdés ez. Úgy, amiként az sem, hogy … élete nemcsak a világtörténelemnek, hanem az üdvtörténetnek is része. A keresztelés éppen ezt az igazságot jeleníti meg, ábrázolja ki. Történetünk Istennel úgy kezdődik, hogy szent Fia elindul felénk a mi megváltásunkra.  És szól, és tanít.

   Első kijelentése itt, a szereztetési igében tkp. egy hatalmi nyilatkozat: nekem adatott minden hatalom. Tudjuk, Jézus itt lelki hatalomról beszél.  A szeretet, a megváltás hatalmáról. A keresztelésben ez deklaráltatik életünk fölött, és ez bízatik ránk.  Jézus nem földi vagyonnal, nem fegyverekkel, mégcsak nem is valami titkos tudással lát el: a teremtettség és megváltottság hitét, tudatát és felelősségét ruházza ránk.

Ez a tanítványság. Nem tudom, kívánatosnak tűnik-e ez a státusz? A tanítványnak állandóan figyelnie kell valakire, valakinek engedelmeskednie. Ez ellentmond korunk divatos életeszményének: légy a magad ura, te vagy a világ közepe. De, tudjátok, kevesek vagyunk a magunk számára. Emberi síkon is: bár sokszor szidjuk embertársainkat, (családtagjainkat?), de alapvetően szükségünk van egymásra. Egymás lépcsőfokai vagyunk (Sütő). És szükségünk van Istenre, a törvény autoritására, Krisztus személyére, aki a jóság, a szeretet abszolút igazságát mutatja meg nekünk. Valójában izgalmas dolog tanulni, figyelni (a figyelem a lélek szeme), fejlődni. Kedves …, ezen az úton mindig lesz tanulnivalód.

   A tanítvánnyá válásnak két fontos mozzanatáról beszél Jézus.

1. Megkeresztelvén őket. Külsőség, mondhatjuk. Igen, de valami belsőről szól. Krisztushoz tartozásunkat felidéző, minket mindig egész konkrétan arra emlékeztető cselekmény. Tudatában kell lennünk, hogy mi a háttere megváltásunknak. (Történet. Egy gyerek megkérdezte apjától: hogyan halt meg édesanyám.  Az apa így válaszolt: ülj ide mellém, fiam, elmondom. És elbeszélte, hogy a háború miatt menekülniük kellett, hideg ősz volt már, egy folyóhoz érkeztek, a szekerük tengelye eltört, nem volt idő megjavítani, közel volt a front… Édesanyja a nyakába vette gyermekét, átgázolt a jéghideg folyón, néhány nap múlva tüdőgyulladásban meghalt. )  Tudnunk kell! Leültünk, és Isten Igéje által elmondta, hogy mit tett értünk. Milyen ára van a mi megtartatásunknak, milyen értékes az életünk. Isten Fia kész volt meghalni, a kereszten életét áldozni. A keresztség ezt ábrázolja ki, írja a szívünkbe.
2. Tanítván őket. Életbevágóan fontos. Szülők megtanítják gyermekeiket járni, beszélni. De hinni, szeretni, reménykedni ugyanúgy tanítaniuk kell. Kár lenne, ha ez opcionális tantárgy maradna a család iskolájában. Krisztus tanítása az életről szól: annak kiteljesedéséről lelkünkben és közösségi életünkben. Szomorú tény, hogy az emberek sokkal boldogabbak lehetnének (ugyanolyan feltételek mellett). Mi a külsőt forszírozzuk. Az is fontos. De ha elhanyagoljuk a lelkit, akkor valami lényegestől fosztjuk meg magunkat, szeretteinket, valami esszenciálist hagyunk ki.

   Tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Egy ígéret, amiből hit által tudunk profitálni. A hit belső látás, rácsodálkozó felismerés: Isten velem van. Erőt ad, átsegít akadályokon, akadályokat állít félre. Oltalom alatt, védelem alatt állok. Lehet, sokszor nem úgy alakulnak dolgaim, ahogy tervezem, de ezt az ígéretet semmi nem teszi semmissé.

   Kedves …, reméljük, emlékezni fogsz erre az alkalomra, pozitív külső élmény marad számodra: együtt voltunk, ünnepeltünk, valaki még szövegelt is. De nagyon reméljük, hogy egy lelki erőforrás is lesz számodra (ahogy mindnyájunknak): meg vagyok keresztelve, Krisztusé vagyok, jó úton járok, biztos cél fele haladok. Ámen.

 

 

Teremtő mennyei Atyánk, Krisztusban minket megváltó, Szentlélekkel minket erősítő Istenünk, szeretnénk őszinte szívvel hálát adni életünkért, mindennapi gondoskodó szeretetedért, és azért, hogy a te megváltott gyermekeid lehetünk. Köszönjük ezt a meghitt alkalmat, amikor különösen megérezhettük közelségedet, sőt a keresztségben szemlélhettük is azt, hogy mennyire fontosak, drágák vagyunk a te szemedben: egyszülött Fiadat adtad értünk.

Hálát adunk a … családért, most kivált annak legfiatalabb tagjáért, …, aki fölött most személyesen is elhangzott, kiábrázolódott a megváltás jó híre. Te áldd meg őt, vezesd útjaidon, őrizd kísértésektől, tedd hitben, reménységben, szeretetben gazdaggá, cselekedd, hogy mindaz a jó, amit neki adtál, kibontakozzék életében szerettei örömére! Legyen a családi és a hitbeli kötődés igazi erőforrás számára!  Add, hogy soha el ne feledkezzék arról, hogy oltalmad, védelmed alatt él!

Magasztaljuk szent nevedet, hogy a szűkebb család mellett itt lehetnek a rokonok, keresztszülők. A te békességeddel, kegyelmeddel ajándékozd meg őket, és segítsd munkájukban, megbízatásukban!

   Jó volt mindnyájunknak megerősödni abban a meggyőződésben, hogy minket megváltó Urunktól senki és semmi el nem szakíthat, mert övé minden hatalom mennyen és földön. Hadd töltse be szívünket annak bizonyossága, hogy Krisztushoz tartozunk, aki nem aranyon, vagy ezüstön, hanem drága vérén váltott meg minket, hogy őt követve szép és áldott legyen földi életünk, és részünk legyen a te országod dicsőségében.  

   Őrizd, védd, erősítsd anyaszentegyházunkat, adj jövőt, megmaradást számunkra! Áldjuk háromszor szent neved, Atya, Fiú, Szentlélek. Ámen.    

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

     Jézus megjárta a mi emberi életutunkat. Kisgyermekként megszületett az első karácsonykor, felnevekedett, az Istentől rábízott szolgálatot végezve tanított, hirdette az evangéliumot, tanítványokat választott, gyógyított, aztán feláldozta önmagát, és feltámadt: ez a keresztség szereztetési igéjének a háttere.  A győztes Úr szól itt. Nem harcra való toborzás hangzik el, hanem meghívás győzelme örömében való részesedésre.

  Így jön hozzánk, hozzátok is Igéje és Szentlelke által ezen a szép október eleji vasárnapon, és isteni tekintéllyel szól. Nekem adatott minden hatalom. Dicsőséges Urunk, Megváltónk van. A minden az minden. Benne van abban földi élet összes gondja, baja, de áldása is (azt valljuk, hogy „mind testestől, mind lelkestől” az övéi vagyunk), benne van üdvösségünk ígérete, garanciája.

   Ha minden idők tíz legnagyobb hatalommal rendelkező emberét kellene felsorolni, akkor nem hiszem, hogy erre a listára felkerülne a Jézus neve. De hol vannak a régi hírességek, hatalmasságok? Mire szolgált a hatalmuk? Jézus nevét ma is milliók és milliók vallják, hordozzák szeretetét és cselekszik akaratát. Az igazi hatalom felemel, megszabadít, megtart. Legyőzi a bűn sötét, pusztító erőit, és az életet szolgálja. Földi hatalmak ágálnak, fitogtatják erejüket körülöttünk. Valamennyi mulandó. Egyedül a Jézus (aki Út, Igazság és Élet) hatalma örökkévaló. Ezt erősen kell hinnünk! Mi lesz a világgal, gyermekeinkkel, unokáinkkal? Valóban újabb háború fenyeget? Tudjuk, az atomháborúnak nem lesznek nyertesei. Hisszük, hogy nem a véletlen, nem egy-két ember terve, indulata irányítja sorsunkat, hanem Krisztus megváltó hatalma. 

   Tegyetek tanítványokká minden népeket! Nagy áldás származna abból, ha mindnyájan tanítványok lennénk. Ha a családban, iskolában, munkahelyen, társadalomban érvényesülne Krisztus jósága, tisztasága, szeretete. Mindenki javát szolgálná ez. Mégis, érezzük, hogy nagy a szívünk ellenállása. Mi a magunk tanítványai akarunk lenni. Dacosan azt mondjuk, hogy senkit nem követünk, miközben indulataink uralkodnak rajtunk, bűneink irányítanak, a mások véleménye befolyásol. Tudnunk kell, hogy csak Krisztusra figyelve válunk szabaddá a jóra, járhatunk az élet útján, lehetünk a békesség eszközei. A meghívás mindenkinek szól. Nincs különbség. Most számotokra, gyermeketek számára is elhangzik. Istennek rendkívül fontos ez a kis élet. Tudjuk, nektek is az, és veletek együtt nekünk is. Milyen jó, hogy tanítványokként élhetünk, abban a meggyőződésben, hogy a Krisztuséi vagyunk!

   Megkeresztelvén őket. A keresztség azt hirdeti, annak pecsétjét, bizonyságát helyezi életünkre, szívünkre, hogy nagy ára volt ennek a lehetőségnek, hogy ti. mi Krisztus megtartó közösségéhez tartozhatunk. Az ő drága élete áldoztatott fel, drága vére hullott. A legtöbbet tette, adta értünk. Áldozata pedig a legjobbat jelenti számunkra: bűnbocsánatot, üdvösséget.

    A tanítás: rámutatás erre a Krisztusra, Igéjének megismertetése. Mi eszközök vagyunk ebben. Minden Krisztusról szól. Életünk is, amely a keresztség révén az ő oltalma, uralma alatt van. Erre nézve pecsételtettünk és hívattunk el. A Szentháromság nevére keresztelünk. Megvalljuk ezzel teremtettségünket, ugyanakkor megváltásunkat is, és azt, hogy Isten Szentlelke vezet, irányít minket. Kérjük mennyei Atyánkat, hogy ez a csodálatos igazság érvényesüljön e kisgyermek életében is. 

   Megtartani mindazt, ami Krisztus parancsolt. Amit ránk bízott. Amit megmutatott. Amit nekünk is meg kell mutatnunk. Életünk kell példázza ezt, és gyermekeink életében kell kiábrázolódnia. Van itt egy fokozás: Isten Krisztusban megváltott - a keresztség ezt pecsételi meg, „validálja” az életünkben -, nekünk ezt a hitet, meggyőződést, személyes bizonyosságot tanítani kell, továbbadni, hogy a ránk bízottak is megtartsák, megéljék azt.

   Halljuk a csodálatos ígéretet: veletek - személyesen hangzik! - vagyok minden napon a világ végezetéig. Kísérjen titeket is végig az úton, családotokban az ő szeretete, áldása, és vezessen az üdvösség felé! Ámen.

 

Teremtő mennyei Atyánk, Krisztusban minket megváltó, Szentlelkeddel minket erősítő Istenünk, szeretnénk őszinte szívvel hálát adni életünkért, mindennapi gondoskodó szeretetedért, és azért, hogy a te megváltott gyermekeid lehetünk. Köszönjük ezt a meghitt alkalmat, amikor különösen megérezhettük közelségedet, sőt a keresztségben szemlélhettük is azt, hogy mennyire fontosak, drágák vagyunk a te szemedben: egyszülött Fiadat adtad értünk.

Hálát adunk testvéreinkért, akik elhozták kisgyermeküket, hogy itt a gyülekezet közösségében a keresztség szentségében, áldásában részesüljön. Köszönjük, hogy most e kisgyermek fölött is személyesen elhangzott, kiábrázolódott a megváltás jó híre. Te áldd meg őt, vezesd útjaidon, őrizd kísértésektől, tedd hitben, reménységben, szeretetben gazdaggá, cselekedd, hogy mindaz a jó, amit kegyelmedből neki adsz, kibontakozzék életében szerettei örömére! Áldásoddal, oltalmaddal vedd körül e családot, szülőket, testvéreket!

Magasztaljuk szent nevedet, hogy a szűkebb család mellett itt lehetnek a rokonok, a keresztszülők. A te békességeddel, kegyelmeddel ajándékozd meg őket, és segítsd munkájukban, megbízatásukban!

   Jó volt mindnyájunknak megerősödni abban a meggyőződésben, hogy minket megváltó Urunktól senki és semmi el nem szakíthat, mert övé minden hatalom mennyen és földön. Hadd töltse be szívünket annak bizonyossága, hogy Krisztushoz tartozunk, aki nem aranyon, vagy ezüstön, hanem drága vérén váltott meg minket, hogy őt követve szép és áldott legyen földi életünk, és részünk legyen a te országod dicsőségében.  Őrizd, védd, erősítsd anyaszentegyházunkat, adj jövőt, megmaradást számunkra! Áldjuk háromszor szent neved, Atya, Fiú, Szentlélek. Ámen.    

 

Mt 28, 18-20  (keresztelés)

 

   Harmadik gyermeketek felett hangzik el ez a drága Ige. Íme, Isten megerősíti az ő ígéretét családotokban, gyülekezetünkben. Kegyelem, hogy megajándékozott titeket ezzel az új élettel, és az is, hogy Krisztus érdeméért ő is felvétetik az anyaszentegyház közösségébe, az üdvözültek seregébe. Az igehirdetésben is hallottuk: Istennek csodálatos, megváltó terve van velünk. A kegyelem emberei vagyunk.

   Hozzájuk megy Jézus. A legfontosabb találkozás ez: Jézussal, az élet Urával, Megváltónkkal.  Konkrétan most a keresztségben szemlélve megváltó halálának szent jegyét (amint e kisgyermeket is elpecsételi a maga számára), emlékezve arra, hogy mi életünkön is ott van drága, szent vérének a jele.

   Szól Jézus. Életfontosságú üzenetet közöl velünk. Nem hagy minket bizonytalanságban, tanácstalanságban: szól a keresztelésben, a sákramentumokban, szól Igéjében, szól életünk eseményében, most számotokra abban is, hogy hitvalló őseitek templomában lehettek. 

Az övé minden hatalom. A legnagyobb hatalom alá rendeljük gyermekeink életét. Világunkban nem a Jézus hatalma látszik nyertesnek, hanem a pénzé, a külső világé, politikáé, stb. Van, aki ezekhez fordul, ezekben bízik. Ezekben keresi az érvényesülést. A nyugati társadalmakban egyre inkább. Én személyesen félek attól, hogy ez az út nem jó irányba vezet. Isten Igéje azt tanítja, keresztyén hitünk azt állítja: Krisztus a szeretete bár a legnagyobb alázatban mutatkozik meg, mégis a legnagyobb erő. Olyan jó lenne, ha ez a szeretet irányítana minket: családban, gyülekezetben, a világban!

   Tegyetek tanítványokká minden népeket! Tudjuk, ez elsődlegesen a tanítványok megbízatása volt: másokat is Krisztushoz vezetni. Megismertetni az emberekkel a Krisztus békességét, szeretetét, megváltó kegyelmét. Ma az egyház feladata, de a családé is: jó, ha kitaposott utak vezetnek a közösséghez.  Jó, ha modern világunkban is értékrendünk része, sőt meghatározója a hit.

   Az első, döntő lépés a Krisztus közösségébe való beoltásuk. Megkeresztelvén őket. A keresztség nem arról szól, amit mi teszünk/vállalunk, hanem arról, amit Krisztus tett értünk. A keresztség megváltásunk, szabadulásunk kiábrázolása és hitelesítése ().

   De fontos a másik lépés is: tanítván őket. Olyan bonyolult, kiismerhetetlen lett a világunk. Szülők panaszkodnak: annyi mindent el kell sajátítania a gyermeknek. Iskolán kívüli programok, egyebek. Fontos, hogy az új kihívásokra válaszolni tudjunk. Lelki értelemben is. Tanulni és tanítani kell. Létfontosságú kérdés: meg akarjuk-e tanítani gyermekeinket Istennek engedelmeskedni, Krisztushoz hűségesnek lenni, a Lélek vezetésére figyelni, hinni, szeretni, reménységben élni, józanul gondolkozni?  Belső tartásra van szükség ahhoz, hogy megálljunk. Követni azt, amit Krisztus parancsolt. Nem idegen törvény ez: lelkünk része, küldetésünk sajátja. Csak így lehetünk azzá, akiknek lennünk kell, csak így lehet áldás az életünk. Krisztus parancsa az életet, a békességet szolgálja. Legyen életelvetek: Rá figyelni, vele élni, Hozzá tartozva erősnek maradni, lelki kincseinket megőrizni, továbbadni!   

    Tiveletek vagyok. Csodálatos ígéret. Krisztus mondja ezt, akinek adatott minden hatalom… Szeretnénk sokszor gyermekeink mellett egy biztos pártfogót látni. Pünkösd, a Lélek ünnepe arról tesz bizonyságot: Krisztus Urunk velünk van, gyermekeinkkel, szeretteinkkel, soha el nem hagy, megtart, üdvösségre vezet. Az ő közelségét tapasztaljátok meg szüntelen! Ámen.

 

 

Kegyelmes Urunk, megtartó Istenünk,

dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás illesse szent nevedet igazságodért, jóságodért, irgalmadért, irántunk való szeretetedért, amely által Krisztusban megváltottál minket, gyermekeiddé fogadtál! Köszönjük, hogy drága ígéreted szerint örökkévaló, üdvözítő hatalmadban őrzöl meg minket és utódainkat.

  Olyan jó hallani ezt szent igédből, olyan megindító látni/átélni ennek bizonyságát a keresztségben. Hálát adunk e kisgyermek életéért. Köszönjük, hogy megajándékoztad vele a szülőket, a családot és a gyülekezetet. Cselekedd, hogy élete valóban a te dicsőségedet hirdesse, öröm, áldás legyen a szülők, a rokonok számára! Őrizd őt minden rossztól, vezesd minden jóra, és munkáld Lelked által, hogy legyen megváltó Krisztusunk hűséges tanítványa, járjon az ő nyomdokain, hordozza az ő szeretetét, békességét, bővelkedjék élete a kegyelemben, minden testi – lelki áldásodban! Adj a szülőknek egészséget, lelki bölcsességet, hogy szeretetben, békességben neveljék gyermekeiket! Segítsd őket Lelked által, hogy az idegen környezetben is megőrizzék hitüket, megváltó Uruk iránti hűségüket! Légy a keresztszülőkkel, hogy vállalt megbízatásukat lelkiismeretesen és kész szívvel teljesítsék! Áldd meg a nagyszülőket, akik hálás szívvel tekintenek a kis unokára, add, hogy sokáig örülhessenek övéiknek! Áldd meg a rokonokat, egész gyülekezetünket, hogy életünk példázza: szeretet az Isten.

Köszönjük, hogy ezt az új életet, a szülőket, keresztszülőket, de mindnyájunkat egy csodálatos ígérettel indítasz tovább: hogy megváltó Urunkban, Jézus Krisztusban velünk vagy életünk minden napján. Oltalmazol, tanácsolsz, megáldasz, és az üdvösség felé vezetsz. Ez által adj nekünk kitartást a hitben, szeretetben, reménységben! Áldd meg gyülekezetünk gyermekeit, családjait, egész közösségét, anyaszentegyházunkat az idők végezetéig! Ámen