2015
Anna lányunk (8 éves) nagyon várja a du. 3 órakor érkező autóbuszt. Az órájára néz, és azt mondja: “Két óra ötven perc van… Nagyon remélem, hogy tíz perc múlva 3 óra lesz.”
A vádló – ha alattomos szándékkal vádaskodik is - a feddhetetlen ember igényével lép fel, a vádlott – ha ártatlan is – az erkölcstelen szerepébe kerül. A törvény fegyver, bárki kezébe odakerülhet.
A jó is sokat árthat… a rossznak. A Sátán is lehet csalódott: ha – a legrosszabb szándéka ellenére - valami jól sikerül.
A megtartatás egyetlen feltétele: a feltétel nélküli kegyelem elfogadása. Az üdvösség elnyerésének egyetlen teológiai és jogi útja van: a gyermekké válás.
Miért érzik az emberek rögtön fontosabbnak, nagyobbnak magukat, ha fegyver van a kezükben? Jézus nem a kezében, hanem a szívébe szúrva hord(oz)ta a fegyvert. Így lett megváltó.
Törvények, szabályok nélkül az ember állandó önmarcangolásban élne: vajon helyesen cselekedtem-e, nem léptem-e túl a határt, nem rövidítettem-e meg a másik embert? A törvényeket és szabályokat ismerve az ember állandó önmarcangolásban él: nem cselekedtem helyesen, túlléptem a határt, stb..
A szentéletű és az istentelen között – saját lelkiismeretük felől nézve - nincs különbség. Az istentelen talán még elégedettebb is önmagával. A szentéletű és az istentelen között – a világ szemében - nincs különbség. Az istentelent akár belevalóbbnak, használhatóbbnak is tarthatják. Csupán szívük árulja el őket.
Isten (valamiképpen) a jónak és jóra teremtett lelkünket látja. Istent kizárhatod a szívedből, de az ő szívéből nem zárhatod ki magad.
A szenvedés, a fájdalom ehhez a világhoz köt – és mégis a legmélyebben emlékeztet ama másikra. Érdekes: testi tapasztalataink ébresztik fel bennünk a lelkiek utáni vágyat.
„Elvezet titeket minden igazságra”(Jn.16,13). Az igazságot mindenekelőtt követni, cselekedni kell, nem bizonyítani. Az emberek meggyőzése nem jelenti feltétlenül azt, hogy az igazságot sikerült megismertetni velük.
Ha nem teszünk semmit, nem vétkezünk. A mozdulatlanság, a halál kétségtelenül bűntelen állapot. Egy szobor nem követ el törvénytelenséget. De Isten nem szobrokká teremtett. Nem a bűntelenségre, hanem a jóra.
A „másik ember szemével nézve” – etikai értelemben - mindig elmélet marad.
Könnyű a könnyűnek könnyűnek lenni.
A törvény előhívója, ihletője az emberi gonoszság, önzés, bizalmatlanság, nagyravágyás. A legkorrektebb törvény sem iktatja ki, nem győzi le, csak körülhatárolja a rosszat.
Szégyen az, hogy éhezem, fázom, táplálékra van szükségem, hogy testemben kell meglennem és majd meghalnom. Szeretetünk – szükségeink miatt – nem lehet tökéletes.
Akárhogyan magyarázzuk: a szeretethez – vagy annak hiányához - érkezünk. Mindenkiben Istent, vagy az ő hiányát kell meglátnod!
Kedves testvér mondta el. „Amikor kiderült, hogy a férjemnek amputálni kell az egyik lábát, azt kérdeztem: Uram, hogy bírom ki? Szégyenkezve beszélek erről, mert ezzel igazából kételkedtem az Isten segítségében. Később a másik lábát is le kellett vágni, és Isten erőt adott, megsegített ebben a helyzetben is. Megmutatta: a nagyobb nehézséget is el tudom hordozni.”
Csak egyszer tévedj, mindig bizonytalan leszel.
Nem tudom megakadályozni azt, hogy másban gyűlölet támadjon velem szemben – félreértés, előítélet, mások befolyása miatt –, és azt sem, hogy ennek nyomán bennem is gyűlölet, neheztelés ébredjen. Csak annyit tehetek: nem válaszolok gyűlölettel. Ezt a harcot magammal kell megvívnom. Ha nem is vagyok képes a rossz gondolatokat, érzéseket magamban (mindig), legyőzni, képesnek kell maradnom (mindig) a jót akarni.
Gondolkozz személyesen az egyetemesben, és egyetemesen a személyesben, mintha „mindennek a te üdvösségedet kellene szolgálnia”, mintha neked kellene mindenki üdvösségét szolgálnod!
Ha teledobálnak sárral, attól még a szíved – a szó szoros értelmében is – tiszta marad. De – a szó szoros értelmében is – fájni fog.
Egy ágrólszakadt, bűzös, gyanús kinézetű embernek először nem a lelkét látjuk meg.
A tiszta lelkiismeret olyan, mint a forrás: kívülről felkavarható, de belülről tisztul.
Egy személyes találkozásban a világon mintha csak két ember létezne: te és én.
Eltévedtem: saját útjaimat járom.
Aki saját maga (indulatai, sérelmei) fölött nem tud uralkodni, általában az akar leginkább másokat irányítani. „Nem tudom legyőzni magamban azt a kényszert, hogy legyőzzek másokat.”
A Messiás curriculum vitae-jéhez, küldetéséhez tartozik, hogy keresztre feszítik.
Születésem előtt, halálom után… A kezdet és a vég bezáruló körén kívül Isten mindenhatósága van.
Amit ti életnek neveztek, az az álom hosszabb-rövidebb időre történő megszakítása.
Félek, hogy nem vagyok eléggé jó a kegyelemre.
A kampónak természete az, hogy görbe.
Nem veszhet el ez az ember. Annyi szeretet nem veszhet kárba.
A faluba különös “uraság” költözött be. Feltűnően közvetlen és kedves volt, ugyanakkor hízelgően alattomos. Igyekezett az emberek bőre alá bújni, hogy aztán irányíthassa őket, hatalmaskodni tudjon rajtuk. Szinte észrevétlenül, kifinomult módszerrel behálózta a falu lakosainak többségét. Mintha megbabonázta volna őket! A tudatukra ható trükkjeinek köszönhetően jelenlétében mindenki nagyobbnak, felszabadultabbnak érezte magát. Elérte, hogy annyira fontosnak, nélkülözhetetlennek tartották az emberek, hogy képesek voltak idejük és pénzük jó részét a közös barátság ápolására fordítani. Közben csak ímmel-ámmal végezték munkájukat, elhanyagolták családjaikat. A végén tényleg nem tudtak már meglenni nélküle, bár egyre több nehézséggel, kellemetlenséggel és áldozattal járt a kapcsolat fenntartása. Fokozatosan és – mondhatni - önkéntesen a falu ennek a sunyi, simulékony zsarnoknak a teljes irányítása alá került. Senki nem tudta befolyását megtörni. Az uraságot Alkoholnak hívták.
Kimondok egy szót, rendre mindenki tegyen hozzá még egyet. Vajon kikerekedik a Bűn és bűnhődés belőle?
Ha hiszel a jóban, tenni is fogod, ha teszed a jót, hinni is fogsz benne.
Krisztus mindig velünk van: mi mégis (gyakorta) nélküle élünk.
A hazug még az igazságot is hazug szándékkal szólja.
Abszolút értelemben csak a teljesen ártatlan embert érhetik igazságtalan dolgok. Mi kívül esünk ezen a kategórián.
A halottak mind kortársai egymásnak.
A hangoskodás mögött dermesztő csend húzódik. A csend elnémult kiáltásokat őriz.
Ha szeretettel nézel valakire, ezer szeretetreméltó dolgot találsz benne, ha gyűlölettel, ezer gyűlöletre ingerlőt.
Milyen jó, amikor semmi más dolgod nem marad, mint meghalni!
Végül a jó fog győzni, de a gonosz nem hagyja annyiba.
Nem kell szembeszállnod minden kísértéssel, vannak, amiket egyszerűen el kell kerülnöd.
A lelke mélyéig gonosz ember megtérhet, a lelke mélyéig képmutató nem: megtérése is képmutatás lenne.
Együtt kell élnem saját összeférhetetlenségemmel.
Az igazságért folyó vitát, harcot azzal kell kezdenünk, hogy megállapítjuk: mit tekintünk igazságnak.
Egy kis kövecske, ha elég közel viszem a szememhez, éppúgy eltakarja a előlem a kilátást, mint egy nagy szikla.
A tanítványi kört ne ott keresd, ahol sok tanítvány van, hanem ahol ott van Jézus.
Krisztus Urunk azzal, hogy a benne való hit révén felkínálta a mennyet, személye megtagadása lehetőségében a poklot is.
A jelen a múlt és a jövő közti szakadás. A jelen a múlt utódja, a jövő elődje.
Jámbor, jó szándékú személyekből álló bizottság is hozhat nagyon gonosz döntéseket.
Régebb azt hittem, hogy meg kell változtatnom a világot, embereket, most úgy látom: el kell fogadnom, és magamban kell „azok ábrázatát” átformálnom. Krisztus Urunk nem a bűn legyőzésére, hanem elhordozására vállalkozott.
A Fény hármas természete… (A fény a sötétség színes oldala?)
Isten szeret, a többi részletkérdés.
Megmentették a halálnak…
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. És szelíd szívvel rögvest átengedik másoknak. Boldogok tehát, mert már most ebben a helyzetben vannak.
„Hogy igaz légy beszédedben”(Zsolt 51, 6). A mi igazságunk az lehet, hogy Isten igazságát elfogadjuk. Mi azt várnánk, hogy Isten igazat adjon nekünk, Ő ennél sokkal többet ajánl: igazságát adja.
Csak azt mondani, amit teszek, csak azt tenni, amit mondok.
A gonosz világban a tiszta öröm természetellenes.
Ha Isten felé haladok, akkor is Tőle jövök, ha Tőle jövök, akkor is Felé közeledem.
A kereszten megszületik az alázat, a szeretet győzelme: a bűneinket hordozó Szolga trónra lép, megdicsőül. Diadalma diadalunk.
Ha arra támadsz, aki melletted van, aki a testvéred, akkor nem csupán az ellenség oldalán állsz: te vagy az ellenség.
Porladó őseinket – akik már megszerezték az elmúlás szentségét – jobban tiszteljük, mint köztünk élő felmenőinket.
Mindent tudunk-e pl. egy asztalról, ha tökéletesen ismerjük anyagát, technikai paramétereit? Nem sikkad-e el éppen a lényeg: ki készítette, kik ültek körülötte, miről beszéltek, stb.? Egy barát (szerzetes) jobban ismerheti a gyónás során lelkét kitáró lányt, mint a barát, aki vele él.
Nem biztos, hogy (lelki) megtartatásunkat Isten (fizikai) megmaradásunk által akarja véghezvinni.
„Végső soron abban az Istenben hitt, akit tagadott.” Isten létét sokszor hatásosabban bizonyítja a tagadás, mint a hitvallás. A világot Isten nélkül elképzelni: akár az óceánt víz nélkül.
Uram, te túljutottál kereszten, síron, húsvét túlsó partjairól szólsz hozzánk, mi itt maradtunk, itt élünk viharos, keresztes, véres, síró, szenvedő és szenvedést szülő világunkban.
A jónak nincsen egzakt fogalmi alapja: a legtalálóbban a szeretettel lehet körülírni.
Értékekre, szabályokra van szükségünk ahhoz, hogy élni tudjunk, valamilyen célra, ami fele haladunk, igazságra, amit követünk, teszünk, belső elvekre, amikhez igazodunk. Állandókra, amiknek változásait, kilengéseit rendellenesnek tarthatjuk.
Van, aki hisz az igazságban, de nem követi azt, és van, aki nem hisz benne, mégis követi.
Az igazság „pusztába kiáltva”, visszhangtalanul is igazság marad. De a jóság nem tud „létezni” mások nélkül.
A tettes az áldozat által vált tettessé, az áldozat a tettes miatt áldozattá. Logikailag egyforma eséllyel neheztelnek egymásra.
A megbocsátásért elkövetőnek és áldozatnak együtt kell küzdeni. „Az ellenünk vétkezőknek” érezniük kell az adósság terhét, hogy azt a megkönnyebbülést is érezhessék – velünk együtt -, hogy elengedtük azt. Ha elengedem (gör. afiémi), én is mentesülök annak súlyától. Adódik a kérdés: meg lehet-e bocsátani annak, aki nem ismeri be, hogy vétkezett ellenünk, ha kizárt a fent említett közös törekvés lehetősége. A Miatyánknak ennél a kérésénél többes szám első személyre vonatkozó kifejezés szerepel. Nincs szó arról, hogy ők, tőlük, velük, hanem: az ellenünk vétkezőknek. A megbocsátás lehet tehát egyoldalú is.
A bocsánatnak akkor van értelme, ha fennáll a büntetés lehetősége. Ha a gyermeket nem fenyegeti az a veszély, hogy vállalnia kell tettei következményeit, akkor a szülő olcsó bocsánata, megengedése oda vezet, hogy a gyermekből könnyelmű, felelőtlen személy lesz.
Minden cselekedeted valakinek/valakiknek a törvényébe, érdekébe ütközik. Egyetlen útmutatód lehet: a szeretet isteni törvényére figyelő engedelmesség.
Néha súlyosabbak a következményei a tettekről szóló – leleplező - beszédnek, mint maguknak a tetteknek.
A szó olcsó, a becsület drága.
A teológia fejlődése a mi szemléletváltásunkat tükrözi, és nem az Istenét!
Sírfelirat: „Itt nyugszik szentéletű Kajafás főpap, Istennek kiválasztott, hűséges szolgája, aki egész életében – szembeszállva idegen elnyomókkal és helyi messiásokkal – az igazság rendíthetetlen bajnokaként küzdött népe javáért.”
Aki igazán akar valamit, megtalálja az indokokat is hozzá!
Az öröm arra szolgál, hogy elfeledtesse velünk azt, hogy mennyire szomorúak vagyunk.
A világ számunkra természetesen olyan, amilyennek látjuk, érezzük. Ennek alapján ítélhetjük velejéig romlottnak, vagy éppen szépnek és jónak.
Mennyi kegyetlenkedést, rémtettet vitt véghez az ember a történelem során! Vajon jobbak, erkölcsösebbek lettünk, mint eleink? Nem hiszem. Inkább műveltebbek. A gonosz szalonképesebb formát öltött.
A jót, a szépet, a tisztát csak magyarázatként használjuk bűneinkhez, gonoszságainkhoz.
„Ellenségünk az idő”. Ez az ellenség pedig mindig velünk van, elkísér. (Az ellenség általában hűségesebben „ragaszkodik” hozzánk, mint a barát.)
A szeretet egy olyan nyugtalanság a lélekben, ami arra indít, hogy tegyünk valamit a másik ember javára, a gyűlölet pedig olyan erő (feszültség), ami arra késztet, hogy tegyünk valamit a másik ember ellen.
Aki mindig kritizál másokat, annak baj van az önértékelésével.
Az emberen nehéz eligazodni, lelke – ami az önérzetesség, nagyravágyás, irigység, féltékenység, gonoszság szálláshelye lehet - az a bizonytalansági tényező, ami bármikor felboríthat minden számítást.
Az evolúció (ha van ilyen) az anyag - élő szervezet - tudat fejlődési irányába halad. Ez utóbbi egyben a szembeszegülés, a gonosszá válás kockázatát is magában hordozza. A fordított folyamat vezetne vissza a teljes engedelmesség, az ártatlanság állapotába?
Ha minden pénzzé tehető, akkor a pénzkönnyen mindenné válhat.
Krisztus nincstelen Emberfiaként osztogatott mérhetetlen gazdagságot. Egyetlen embernek sem adott vagyont, pénzt, és mégis mindenkit boldoggá tett, aki hittel hozzá fordult.
Milyen bonyolult tájékozódni az életben, pedig (mindig) csak a jó és a rossz között kell választani.
Más jelent „az ellenséges erők sok ezer tagjának megsemmisítése” a győztes fél számára, és mást a legyőzöttek szívében. A háború vége nem mindig jelenti a béke kezdetét. Mindig tartsd készen a béke fegyvereit is!
Nehéz a gazdagság hiábavalóságát bizonyítani, amikor milliók áhítoznak arra, hogy gazdagok legyenek, és szinte egyetlen gazdag sincs, akinek az a legfőbb vágya, hogy földönfutó legyen.
Orvos: - Nézze, az Isten akaratába bele kell törődnünk. Persze, mi megpróbálunk a legjobb tudásunk szerint harcolni ellene.
A halál, ami összeköt.
A Sátán úgy gyűr le, hogy közben győztesnek érzed magad,
csak akkor lépik közbe, ha nem sikerül magadat tönkretenned,
mindig valami fontos dolgot juttat eszedbe, hogy a legfontosabbról elfeledkezzél.
Nem az, aminek látszik. Nem annak látom, ami.
Miért fulladt kudarcba a Hitler-ellenes merénylet? Több millió ember menekült volna meg.
Így kellett lennie? A kísérlet meghiúsulásának csupán technikai okai voltak? Valami felsőbb isteni terv? Sub specie aeternitatis?
„A legrosszabb is a legjobbat hozta ki belőle.” Negatív dolgokhoz is lehet pozitíven viszonyulni.
A választás imperatívusza alatt állsz: ez a te szabadságod. Nem tudod, hogy helyesen döntesz-e: ez a tragédiád.
Semmilyen áldozat nem túl nagy, amit mások hoznak értem.
Zavar, hogy zavarom zavar másokat.
A tények napvilágra jönnek, az igazság mindig titok marad. Lelepleződött a hamisság, de senki nem vette észre. Saját igazságod kötöz meg a leginkább.
Az ellenségednek mindegy, hogy átkozod, vagy imádkozol érte, hogy jót gondolsz róla, vagy a pokolba kívánod. Neked nem.
Mihelyt elkezdünk beszélni az életről, torzító elméleteket gyártunk.
Az életet (valójában) csak élni lehet, amiképpen repülni is csak repülve lehet.
Van, amikor az a felelősséged, hogy ne tégy semmi. (Ilyenkor a legtöbb, amit megtehetsz, hogy nem teszel semmit).
Buzgón keresem Isten igazságát, és rettegek attól, hogy megtalálom.
Elméleteink ellenére a világ úgy működik, ahogy működik. Nem marad más hátra: elméleteinket a világ működéséhez igazítani. Az igazság nem a tényekről szól. Az igazság nem az, ami megtörténik, hanem az, aminek meg kellene történnie.
Tégy meg mindent, a többit bízd Istenre!
Legjobban a félelemtől (és rettegéstől) félek és rettegek.
Istenem, Fiadra való tekintettel megbocsátok neked.
Nem tudok beszélni a halálomról, így – igazából - az életemről sem.
Ha tökéletes vagy, kénytelen vagy mindig másban keresni a hibát.
Az anyag megemészti az anyagot és anyaggá válik.
Sokszor nem bánjuk, ha rossz is, csak ne essék rosszul… A fájdalmat is elviseljük, csak ne érezzük!
Az egoizmus nagy hátránya: elfeledteti, hogy többre hivatott és értékesebb vagy annál, semhogy csak magadra gondolj.
Ahogyan Isten elválasztja a világosságot a sötétségtől, úgy a mennyet is a pokoltól.
Krisztus valóban úgy nézett minden emberre – férfira, nőre, szegényre, gazdagra, farizeusra, vámszedőre -, mint testvérére. Így vette ölbe a kisgyermekeket, így biztatta a fiáért aggódó apát, így mondta a farizeusok szemébe azt, hogy képmutatók, így imádkozott az őt keresztre feszítőkért. Add, Uram, ezt a mennyei látást, testvéri lelkületet nekünk!
A szeretet természete az, hogy fáj neki a másik nyomorúsága. Így szenved a Teremtő megtévedt teremtményei bűne, baja, bolondsága miatt. A teremtéssel Isten ezt a kockázatot is bevállalta. (Minden ember érzi az éhséget, szenvedést - a szeretettől megérintett a másokét is.)
A bűn azért (is) rossz, mert a pusztulás/megsemmisülés fele vezet. „A bűnösök útja pedig semmibe vész.”(Zsolt.1,6)
Az elesett ember hordja a legmagasabban az orrát.
Képesek vagyunk – ha kell – megölni egymást olyan dolgokért, nézetekért, amik néhány év, évtized múlva elveszítik jelentőségüket, egyenesen nevetségesnek bizonyulnak. (Persze, a rossz soha nem fog motiváció nélkül maradni. Remélhetőleg a jó sem.) Kérdezd meg magadtól: mit fognak érni elveid, elképzeléseid 10 - 20 – 50 - 100 év múlva? Ha az örök életben minden a helyére kerül, miért gyilkoljuk egymást pillanatnyi igazságokért, igencsak relatív törvények, eszmék nevében?
Csak egymás révén lehetünk boldogok. Vagy úgy, hogy legyűrjük, vagy úgy, hogy felemeljük egymást. Van, aki abban vél nagyot alkotni, hogy az Alkotó műveit rombolja.
Az élet bonyolult túlélési kísérlet. A halál lappangási ideje pár másodperctől több mint 100 évig terjedhet.
Jelen volt a múlt is.
Segíts segítség nélkül élni!
A meg nem kezdett munka abszolút kudarcra van ítélve.
Tégy meg mindent a második próbálkozásod előtt eggyel!
A halál az a holtpont, amin – földi értelemben – soha nem sikerül túljutnunk.
Légy önmagad: élj és harcolj álarc nélkül.
Amiképpen a gondviselés áldásai, amelyekben hívő és hitetlen egyformán részesül, Istenről tesznek bizonyságot, úgy a teremtett világ tehetetlen megnyilvánulásai is (katasztrófák, baleset, betegség), amelyek hívőt és hitetlent egyaránt érhetnek, Isten hatalma alá tartoznak. Nem vak törvényszerűség áll mögöttük, mert valamiképpen Isten tartja kezében ezeket. Isten neve mellé mindig oda kell gondolnunk a szeretetet.
Egy teljesen sötétre festett lapon a legszebb rajz rejtőzhet.
Adott esetben az 1% mindent jelent.
Nekünk nincs szükségünk a bűnre: a bűnnek lenne szüksége ránk? Ha a bűn evolúciós tényező, akkor az evolúció rossz irányba halad.
A legszebb zene is üres csend, ha süket fülekre talál.
A túlélés törvénye az alkalmazkodás, a fejlődés, de ami fejlődik, ami változik, az el is pusztul… Tehát túlélésünk ára - egyik formája - a halál. Istenben nincs változás. Az, hogy visszavonja haragját, megbánja ítéletét, emberré lesz, megbocsát: változatlan szeretetének újabb és újabb megnyilvánulásai.
Fizikai, szellemi létünk a mozgásban levő, változó anyaghoz kötött, az Isten léte nem. A teremtmények létét a Teremtő teremtett anyagi hordozóktól teszi függővé. Akár a mikro-, akár a makro-kozmosz végső határai fele indulunk, a végtelen Isten megfoghatatlan hatalmával szembesülünk.
A teremtés a „legyen világosság!” igének a visszhangja. A fény nem fárad el, nem lassul le.
Életünk eredete, küldetése, végső célja valami magasabbról szól, mint mi magunk.
Ami igaz Isten közelében, nem biztos, hogy igaz marad akkor is, ha eltávolodunk tőle.
Prédikációba ne a magad, hanem a gyülekezet tapasztalatait építsd be!
A világ - rendezett - létezése ellentmond a termodinamika II. főtételének. Azaz: vagy van Isten, vagy nincs a világ. (Isten létezése kizárja a világ nem létezését, és fordítva.)
„Néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos” (És. 53, 2). Az igazság nem mindig szép, de mindig a szépet akarja helyreállítani.
Aki meghallgatja a tanácsodat, annak nincs rá szüksége, akinek szüksége van rá, az nem hallgatja meg.
Isten mindig mindenütt jelen van, nála ezért nincs idő és tér… Amit mi történésnek és távolságnak tartunk, az Isten örök jelenléte… A bűn valójában ideig-óráig történő felfüggesztése – mibennünk - ennek az univerzális törvénynek. Az elmúlás a bűn szemfényvesztése: Isten mindent szeretetének véget nem érő pillanatában lát.
A gyermeked stílusa olyan lesz, amilyent megengedsz.
Jobban félek attól, hogy gazemberré válok (másoknak rosszat teszek), mint attól, hogy gazembernek fognak tartani (másoknak rossz lesz a véleménye rólam).
Ádámnak nehezebb volt a kísértést kiállnia: míg Évát egy ronda kígyó próbálta félrevezetni, őt egy gyönyörű nő J. Ha Ádám egyedül marad, sem gyilkosságot, sem házasságtörést, sem csalást nem követhetett volna el. A bajok tehát Évával kezdődtek J.
Őrültnek néznek, hogy az őrült világban normálisan akarsz élni.
Ha szeretsz, sebeket kapsz, ha gyűlölsz, sebeket osztogatsz.
Furcsa: ha a kocsmából kidobnak, másnap visszamész, ha a templomban felállítanak a helyedről, oda soha többé nem teszed be a lábad.
Definíció: az élet az, amiről nem tudod, hogy miért kezdődik és miért ér véget.
Életünk két fontos mozzanata, születésünk és halálunk magatehetetlen kiszolgáltatottságban ér minket. Jó, ha a kettő között sem feledkezünk el erről.
Szigorú életrendet alakítottam ki a magam számára: pontosan akkor, amikor eljött az ideje, megszülettem, pontosan akkor, amikor eljön az ideje, meghalok.
A békesség ereje a megbocsátásban van!
Van, akit hite tart távol Istentől.
Nem lehetsz igazán önmagad csupán önmagadban. Túl kell juss magadon, hogy magad lehess. El kell érj embertársadhoz, sőt, Istenhez. A szivárvány bármely színének szüksége van „társaira” és az égboltra, hogy szivárvány lehessen.
A teljes szabadság: szabad nem szabadnak is lenned?
Ha nincsenek nemek, értelmetlenné válnak az igenek is.
Van a valóságnak egy olyan területe, amely – részben – szembeszegült Isten akaratával. Ahol emiatt szenvedés, erőszak, rettegés van. Ez – bibliai kifejezéssel élve – a világ.
A teremtett világhoz - még a bűneset előtt - hozzátartozott a sötétség. Sőt – potenciálisan – a rossz is. Lásd a „jó és rossz tudásának fája” jelképét. A teremtett világ számunkra az alternatívák, a döntések helyszíne. A felelősségé, a tudatosságé (a tudásban oszlik a világ jóra és rosszra). Ez az „állapot” azonban nem semleges a véletlenszerűség értelmében. Isten a jóra késztet, a „gonosz gravitációja” a rosszra ösztönöz. A küzdelem bennünk zajlik. A kérdés állandóan nyitott: kinek az oldalára állsz.
A miért vagyok szerencsétlen? és a miért vagyok boldog? kérdésével valahogy ugyanazt feszegetjük (csakhogy az utóbbival kevesebbet foglalkozunk).
Kétféle embertípus van: az önző, ill. aki ezt jól álcázza.
Nem jó, ha másoktól azt várod el, amit az adott helyzetben te sem tennél meg, és nem jó, ha másoktól azt várod el, amit az adott helyzetben te megtennél.
